Felturbózva – Hyundai Tucson 1.6 T-GDI (LP) Premium teszt

Duna Auto

A januárban kipróbált hibrid után ezúttal a Tucson alapmotoros változata vendégeskedett nálam és az együtt töltött egy hét alatt kiderült, egyáltalán nem kényszerül kompromisszumra, aki ilyet választ.

Az új Hyundai Tucson egyértelműen a 2020-as évek autója lett: modern, futurisztikus formanyelvével utat mutat a jövő Hyundai modelljei számára, miközben high-tech felszereltségével és biztonsági ellátmányával jóval többet ad, mint amire a kategóriában számítani lehet. A kor szabályozásai emellett megkövetelik az egyre tisztább erőforrásokat és hajtásláncokat, amit manapság már csak méretcsökkentéssel vagy valamilyen szintű villamosítással tudnak a gyártók megoldani. A Hyundainál mindkét megoldást bevetették, így a Tucson széria főszerepét ezúttal a márka jól bevált 1.6-os turbómotorja kapta.

A vadonatúj Tucson tavaly év végi bemutatkozásakor meghökkentő formanyelvével sokkolta a világot, senki nem számított ugyanis arra, hogy a Hyundai tervezői szinte egy az egyben átültetik a Vision-T formai megoldásait az új modellre. Pedig ezt tették és ezzel az autó valóban olyan benyomást kelt a forgalomban, mintha egyenesen az autószalonok csillogó forgószíinpadáról gurult volna ki. Ez pedig szinte szó szerint sokkolóan hat a környezetre: a zebrán a gyalogosok, a forgalomban a többi autós is folyamatosan elismerő pillantásokkal jutalmazza az autót, így menet közben valóban sztárnak érzi magát a Tucson sofőrje.

Ebben pedig az autó szinte minden porcikájának nagy szerep jut. A Hyundai hagyományoknak megfelelően a fényszórók az eddigi ködlámpák helyére költöztek, miközben a nappali menetfények a felső szegélyről a hűtőmaszk jelentős részét is elfoglalva mutatnak jellegzetesen menő képet. Már ha épp jár az autó motorja, mert álló helyzetben teljesen belesimulnak a krómozott hűtőmaszk mintázatába, ahová a márkajelzés is észrevétlenül simul bele. A finom részletek kidolgozottsága leginkább a menetfények oldalára rajzolt apró háromszög-alakzatokban érhető tetten.

A Tucson oldalnézete legalább olyan izgalmasra sikerült, mint az első kialakítás, amiben nagy szerepet kap a motorháztetőről induló, illetve a hátsó lámpáktól előrenyúló ívpár, amelyek aztán az első és a hátsó ajtókon törnek párhuzamosan lefelé. Ezzel az autó oldala egyúttal elöl-hátul izmosabbnak, sportosabbnak is mutatja magát. A dinamizmust az ezüstösen csillogó tetővonal ereszkedése is jelzi, miközben az autó robusztusságát a kerékjárati ívek aszimmetrikus kocka- műanyagozása is igyekszik erősíteni.

Az izgalmas autót egy izgalmas farral „zárták le” a tervezők, itt sem hagyták ki a formai játszadozás lehetőségeit. Erre utalnak legalábbis a tigriskarom-szerűen megformált függőleges lámpatestek, amelyek a bennük rejtőző háromszögmintának és az oldalanként két-két lámpatestet végig összekötő vörös LED csíknak köszönhetően éjszaka is jellegzetes képet kölcsönöz az új Tucsonnak. Ugyanezek a háromszöges alakzatok „rojtozzák ki” a hátsó lökhárítót, teljessé téve ezzel az autó különleges dizájnját.

A belső tér tervezői láthatóan egy másik csapathoz tartoztak, hiszen az utastérben semmilyen hasonlóan extravagáns, öncélú elem sincs (hol van már az ix35 eklektikuselrendezése…), a műszerpultot és az egész enteriőrt sokkal inkább a precíz funkcionalitás és futurisztikus egyszerűség jellemzi. Ennek meghatározó eleme a két 10,25 colos kijelző, amelyek közül a vezető mögötti a hagyományos műszeregységet imitálja olyan élesen és meggyőzően, hogy használat közben egy percig sem zavaró az általa közvetített adatok megjelenítése. Középen a szellőzők alatti nagy érintőképernyős tablet már nem lóg túl a pult síkján, lentebb pedig a digitális klímapanel érintőgombjai kívánnak némi megszokást és beletörődést, hiszen zongoralakk-fényükkel és használatukkal a port és az ujjlenyomatokat is szorgalmasan gyűjtik.

A Tucson eddig sem volt szűkös, az új generáció növelt tengelytávjával még tágasabbá tudta tenni az autó belső terét. A térérzethez persze az olyan okos tervezői részletmegoldások is hozzájárultak, mint pl. a műszerfal felső részének távolabbra helyezése is, azok ívelt díszcsíkjaiban ráadásul apró szellőzőlyukakon is áramolhat a friss levegő és ezzel észrevétlenül még hatékonyabbá tehették az utastér szellőzését. Az autóban magamra állított ülés mögött a hátsó sorban is kényelmesen elférnék, a csomagtér 620 literes, alapból 40:20:40 arányban dönthető üléstámlákkal rendelkezik, űrtartalmát nem csökkenti sem pótkerék, sem az opciós lágyhibrid rendszer akkumulátora sem.

Merthogy a tesztautóban a legkisebb, legolcsóbb választható erőforrás dolgozott, ami már alapból turbófeltöltőt kapott. A mérnökök ugyanis nyugdíjazták a korábbi generáció 1.6 literes, 132 lovas szívómotorját, amellyel kapcsolatban gyakran felmerülő kérdés volt, hogy vajon elég-e ez a Tucson emelt bódéjának mozgatásához. Nos, ez a kérdés mostantól már nem merülhet fel, a 150 lóerős T-GDI az elindulást követő erőtlenségén túljutva tisztességgel viszi az új Tucson kasztniját, az 1 500 fordulattól rendelkezésre álló 250 Nm nyomaték egészen 4 000-es fordulatig bőséges lendületet ad a hétköznapi forgalmi szituációk megoldásához.

Az autóhoz járó hatfokozatú váltó jól kézre áll és pontosan, precízen kapcsolható is, bár a váltókar érzésem szerint egy kicsit rövidebb utakon is járhatna. Az irányítás viszont nagyon precíz, a kormány, a kuplung könnyedén teszi a dolgát, az autó terelgetése, kanyarvétele gyerekjátéknak tűnik. Némi bosszúságot mindössze az autópályán oldalszél-lökésekre felerősödő zaj, a kigyorsításkor a motorból bizonyos fordulaton hallható csörgés okozhat és sajnos a hátsó ablaktörlő kapcsolóreléje ebben az autóban is feltűnően hangosan dolgozott.

A koratavaszi napsütésben, majd az esős hétköznapokon a Tucson alapmotorja nem is nagyon iszákos, autópályán tempomattal 130-as sebességnél 6,8 litert mértem, ami országúton 5,7-re mérséklődött. A munkába ingázással és hétvégi bevásárlókörúttal megfűszerezett 8 literes városi fogyasztás után az autó visszaadásakor a tesztátlag 7,3 literre adódott. Ez az átlag persze a turbómotor adottságait gyakrabban kihasználva, hegyvidéken vagy terhelten nyilván magasabb is lehetett volna.

Az új Hyundai Tucson vételára ezzel az alapmotorral 8 millió forintnál indul, ami ugyan a korábbi szívóbenzineshez szokott szemnek nagy ugrásnak tűnik, a korábbi (igaz erősebb) T-GDI-hez képest viszont már emészthetőnek tűnik a felár. Persze ez még csak a lecsupaszított, de azért nem teljesen fapados Life alapkivitelre vonatkozik, innen a határ szinte a csillagos ég. Akinek kevés volna ez a dinamika, az ennek a motornak az erősebbik, 180 lóerős változatát is választhatja igaz, ebben az esetben a vevő a lágyhibrid rendszert is megkapja, ami pedig tovább növeli az autó vételárát. Dicséretes, hogy akár ez az alapmotor is társítható összkerékhajtással és még a legdrágább Executive ellátmány is választható a 150 lóerős alapmotorral. A tesztben szereplő és a képeken is látható autó Premium felszereltségével 9,5 millió forint, míg a legdrágább összkerekes Executive-ért már 10,85 milliót kérnek a márkakereskedők.

Az együtt eltöltött egy hét alatt nagyon megkedveltem a Tucson alapmotoros verzióját is, ami immár egyáltalán nem tűnik szegényes kivitelnek, erőnek, nyomatéknak egy pillanatig nem éreztem hiányát. Ugyan nem is szaggattam fel vele az aszfaltot, mégis biztos vagyok benne, hogy aki ezt a motort választja, az sem nem fog csalódni a Tucsonban.

Dönci Hyundai-KIA Blogja a Facebookon és az Instagramon! Hírek, fotók, videók és még több Hyundai! Csatlakozz Te is! Katt!
Beszélgetnél a Hyundairól vagy tanácsra lenne szükséged? Gyere és csatlakozz Te is a Dönci Hyundai Univerzumához! Itt biztosan megtalálod a választ! Katt ide!

zparts autóalkatrész

Javasolt cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb