Dacia Duster 1.6 SCe Comfort teszt – pénztárcabarát választás
Az autótesztelés általában nem kívánságműsor, jön, ami jön, nem válogatunk. Előfordul azonban, hogy egy-egy népszerű modellt A-tól Z-ig letesztelünk (pont, mint anno a Vitarát), ilyen esetekben viszont külön kérjük, hogy amennyiben van rá mód, hadd kössük el azt/azokat a változatokat is, melyek igazán tükrözik a piaci igényeket. Érthető módon gyakorta a jól felszerelt csúcsváltozatokkal szórják meg a kollégákat, meg kell ugyanis mutatni, hogy mit is tud az adott modell. Ám van ebben a stratégiában egy kis bökkenő: az átlag autóvásárló nem feltétlenül azt a verziót fogja választani. Éppen ezért külön öröm, amikor egy kevésbé felcicomázott kivitelt is megkaparinthatunk, akárcsak most, a Duster esetében. A Comfort felszereltség még bőven nem az alap (az az Access, ami tényleg szuperpuritán), de egyrészt nincs megszórva opciós extrákkal, másrészt az ára is igen korrekt. Való igaz, kell kompromisszumokat kötni vele, de ezekről is lesz szó, előző tesztjeinkkel összehasonlítva pedig talán teljesebbé válik a Dusterről alkotott kép. Vágjunk is bele!
Sokszor őszinte meglepettséggel társítva kapom meg a kérdést, hogy: mégis miben különbözik ez attól, amit néhány héttel, vagy éppen néhány hónappal ezelőtt teszteltél? Jó kérdés, én is feltenném! Már csak azért is, mert számos apró ponton lehet felfedezni a külső jegyek közötti különbségeket, ami amúgy jó ismertetőjegy a felszereltségek útvesztőjében. Példának okáért itt a mi Comfort alanyunk, összehasonlítva a korábbi Prestige Dusterrel. Jelen esetben nincs 17-es gumi, sem mintás felni, van viszont eggyel kisebb abroncs, és FIDJI dísztárcsa az acélfelnin. Az első-hátsó lökhárító nem kéttónusú, a visszapillantók is csak simán matt feketék, mint ahogyan a tetősín is. Ez utóbbi tulajdonságok az égvilágon semmit nem vonnak le a Duster használati értékéből. Van viszont ködlámpa, elektromos és fűthető külső tükrök, a kilincsek is fényezettek, valamint ott a króm kipufogóvég. Ha egy kicsit még szeretnénk finomítani a végösszegen, maradhatunk az alap „tengerészkék” fényezésnél, tesztautónk „kozmoszkék” fantázianevű színe 125.000 forintot kóstál. De erre azért így is mondhatjuk, hogy arany középút, összességében egy általános választás lehet!
Ez igaz a belső felszereltségre is. Egyszerű, mégis egy-két opciót kivéve elegendő a tudása. Ami még beikszeltem volna a listán, az az ülésfűtés, valamint a hátsó tolatóradar (egy ekkora autónál már jól jön), ez összesen százezer forinttal dobta volna meg a végét. Érintőkijelzőt sem kapunk, van viszont egy kellemes megjelenésű rádiós-kihangosítós egység, két USB csatlakozóval, ebből az egyik középen, ami egy kupak alatt bújik meg, mókás megoldás – ezt fogják először elhagyni a Dusterből, még most érdemes párszáz darabot bezsákolni, később biztosan keresett lesz.
A zongorabillenytyűk fele vak, többek között itt kapcsolhatjuk ki-be a start-stop rendszert, vagy az ECO-módot. Aztán ott van alattuk az új Duster egyik leginkább méltatott belső megoldása, a digitális klíma panelja. Ehhez a szinthez manuális járna, de 50 ezer forint felárat megér. Alapáron jár a 4 elektromos ablak, a tempomat, a visszagurulás-gátló, a frontlégzsákok, valamint az automata világításkapcsoló. Érdekesség, hogy a műszerfali kijelzőt is némileg lebutították, a sebességet például nem jelzi ki, ezt a tulajdonságát azért meghagyhatták volna.
A helykínálatra már sok karaktert szántam a korábbi Duster tesztjeinkben, de úgy illik, hogy megemlítsem a 445 literes alap, valamint a közel 1.5 köbméteres bővített csomagteret, illetve azt is, hogy védőtálcát, meg pótkereket jelen szinten ne keressünk, ezekért külön fizetni kell. Csakúgy, mint a magasságában állítható vezetőülésért, és a könyöklőért, ezt a csomagot egyébként megkapta a tesztautó is.
Eddig tulajdonképpen teljesen rendben is vagyunk, hol is kell akkor itt megkötni azokat a bizonyos kompromisszumokat? Nos, aki már túlesett egy 1.2 TCe, vagy 1.5 dCi tesztvezetésen, annak az 1.6-os, 114 lovas szívó alapmotor nagy eséllyel hervatagabbnak fog tűnni. A rossz hír az, hogy a Duster jelenleg csak ezzel az egy motorral konfigurálható, a Dacia Magyarország magyarázata az alábbi:
„2018 második felében az Európai Unióban csak legalább Euro6Dt normának megfelelő motorokat lehet gyártani és forgalomba helyezni. Az előzőeket (Euro6b) már nem tudjuk rendelni, emiatt került le a motorválasztékból. Csak annál a modellnél marad meg az árlistában, ahol van még készleten (márkakereskedői vagy gyártás/szállítás alatt lévő) jármű. Az új norma (Euro6Dt) szerinti dízel verziók újra bekerülnek majd a Tervezőbe, és az árlistába, amint engedélyt kapunk a megjelenítésükre.”
Ez sajnos nem egyedi probléma, öröm az ürömben, hogy a márkakereskedőknél még valóban találhatunk a többi variánsból is. Mint ahogy a közleményben is szerepel, a dízel visszatér, az 1.2-es helyett pedig az 1.3-as turbós megjelenésére számíthatunk. Visszakanyarodva az 1.6 SCe-hez – volt már szerencsém hozzá, a 156 Nm maximális nyomatékú erőforrás nagyjából 12 másodperces százas sprintet és 170 km/órás végsebességet garantál. Maradjunk annyiban, hogy nem ezzel a kivitellel fogunk erőből előzgetni. Bár alul egész fürge, bizony gyorsan elérkezik az a pont, ahonnan a „húzás” inkább már kúszásnak hat. Mégsem lehet szemrehányást tenni, hiszen az ötsebességes, hosszú fokozatokkal variáló manuális váltó jól kapcsolható, a magyar utakra tökéletesen alkalmas futómű pedig mindent elsimít, amit csak kell. SUV-ként masszív, telekjárónak több, mint alkalmas, fogyasztás szempontjából a 7 literes átlag egyáltalán nem csalódást keltő. Töredelmesen bevallom, hogy az „átlag” jelen esetben valamivel több országúti részt tartalmazott, de még ha 7.5 literrel számolunk, az is elfogadható.
Ami biztos, hogy nagyon sokan választják ezt a motor+felszereltség konfigurációt (és nem csak amiatt, mert most csak ez van), mégpedig azért, mert ha okosan számolgatunk, akkor 4 millió alá is bekacsinthatunk. Tesztalanyunk éppen túllógott ezen a határon, ám mindösszesen pár ezer forinttal. Ez a kivitel tényleg belefér az átlagba, és – bár korántsem vagyok pénzügyi tanácsadó – egész vállalható finanszírozási konstrukciót lehet hozzá találni a Dacia honlapján található tervezőben. Alighanem a Dustert most egy időre jegeljük, de az 1.3-as motorra igyekszünk majd rápróbálni, addig is érdemes átfutni az előzőt két kapcsolódó tesztünket.
A tesztlehetőségért köszönet az Autó Triplex Kft.-nek!
Teszt | fotók: Bense Róbert
