Suzuki Vitara Limited teszt – kiállni a sorból

Úgy érzem, hogy lehetőségeink szerint sikerült szépen keretbe foglalnunk a Vitara palettáját, igaz a láncszemek sora a teljes modellválasztékot tekintve nem teljes, egyszerűen nem is lehet az, ugyanis az alap alapját (GL) nem szokás tesztautónak beállítani, és hát valljuk be, valószínűleg túl sok újat nem is tudnék már róla mondani.

Ennek pedig az az oka, hogy az elmúlt egy évben a jelenlegi már a negyedik tesztünk a Suzuki SUV-járól. Járt nálunk az ára és felszereltsége miatt „slágermodellnek” titulált 1,6-os, benzines, GL+ felszereltségű változat, majd jött az 1,4-es Boosterjet-tel szerelt automata váltós S-kivitel, utána a dízelt láttuk vendégül, a sort pedig a limitált széria egyetlen magyarországi tesztpéldányával zárjuk.

Nem túlzok, ha azt állítom, hogy alaposan megismertem a Vitarát, a Limited pedig a típuscsalád számos tulajdonságát magán/magában hordozza, így talán a legideálisabb záróakkord, arról nem is beszélve, hogy róla még nem készült hazai teszt! A szavak és a képek mellett szerettünk volna még teljesebb betekintést nyújtani, így hát egy rövid, ámde informatív videót is készítettünk tesztünk főszereplőjéről:

Találkozásunk előtt hosszasan lebegett felettem a kérdés, hogy a Vitara széles választékát tekintve van-e létjogosultsága a limitált modellnek? Erre végül az eddigi tapasztalataim adták meg a választ, megközelítésem szerint a Suzuki nagyra tárta a karját a vásárlóközönség előtt, amikor piacra küldték a városi terepjárójukat, márpedig ha sokakat be akarnak fogadni, ahhoz úgy kell alakítani a kínálatot, hogy a lehető legtöbb potenciális vevő megtalálja a számára ideális típust. Aki az alap Vitaránál többet kíván, az S viszont túl drága neki, annak ott a januárban bevezetett Limited, ami árban a kettő közé lett beékelve, méghozzá úgy, hogy megkapta a klasszikus, 1,6-os szívót, illetve a csúcsváltozatból az öt osztatú hűtőrácsot. Mondhatnánk, hogy ügyesen összeollózták, de ennél azért többről van szó, kifejezetten kellemes megjelenést biztosít ugyanis a szürke-indigókék fényezés, és a 17 colos, bronz színezésű könnyűfém felni, utóbbi színárnyalat a lámpatesteknél is feltűnik.

A beltérben is találhatunk változásokat, ilyenek például a barna-szürke, bőr-alcantara ülések, melyek nem csupán jól néznek ki, a kényelmüket is eltalálták. Ugyan színes díszvarrások és szellőzőrostély-karimák nem járnak, a bronz árnyalat itt is visszaköszön a konzoli elemeken, és a magasabb szinteken ismerős analóg óra is a felszereltség részét képezi. Az ajtóbelsőkön szintén akad némi puha borítás, középre pedig egy egész komfortos könyöklő is került, egy szó, mint száz, a beltér élhető, az anyaghasználat pedig korrekt, mint ahogyan a helykínálat is, plusz pont, hogy a 375/1120 literes, duplapadlós csomagtér kialakítása miatt síkba dönthetőek a hátsó ülések.

A már említett extrák mellett a Vitara Limited a GLX szinthez kapcsolható, az ABS/ASR/ESP/EDB kvartetten kívül sebességfüggő szervokormánnyal, távolságtartó tempomattal, valamint visszagurulás-gátlóval is ellátták. A biztonsági/kényelmi felszereltségek közé tartozik a térdégzsák, a fékasszisztens, a parkolóradar és a remek képminőségű tolatókamera, az esőszenzor, továbbá a szürkületérzékelő is, ráadásul tesztalanyunk 7 colos érintőképernyőjének rendszere a navigációt is megkapta.

Mint már említettem, az eddigi három teszt alatt három különböző motorvariánst (1,6/120LE, 1,6 DDis/120LE, 1,4 Boosterjet/140LE) és váltót (5-ös és 6-os manuális, hatfokozatú automata) volt lehetőségem kipróbálni, most azonban visszakanyarodtam a kezdetekhez, a Limited-et a jól bevált – gombnyomásos indítással életre kelthető – 1,6-os szívó benzines motorral szerelték. Ez a konstrukció már sokszor bizonyított, különösebb magyarázatra nem szorul a teljesítménye, dinamikus, kiautózható erőtartalékokkal bír, ugyanakkor a hatos váltó nem lett volna hátrány. AllGrip rendszerrel sem rendelkezik a tesztautó, így a módválasztót nem érdemes keresni – a Limited összkerekes kiviteléért egyébként további 600 ezer forintot kell leszurkolni. A gyári fogyasztás 6,3/4,8/5,3 liter, a kombinált adatot nézve 6,1-6,3 körül sikerült tartani az étvágyát, bőven elfogadható ez az eredmény.

Egyáltalán nem csodálkozom a Vitara eredményein, hiszen a Suzukinak sikerült egy sokak által befogadható autót megalkotni a személyében, mindezt úgy, hogy viszonylag széles skálán mozog a modellválaszték. Kétségtelen, és teljesen érthető, hogy a népszerűségi listát az 1,6-os, benzines GL+ vezeti (és fogja vezetni a ciklus végéig) a maga 4,2 milliós árcédulájával, de fölötte a nagyjából félmillióval drágább GLX és az 5,1 milliós listaárú limitáltnak is van keresnivalója, a dízel, valamint az S kissé kilóg a mezőnyből, de ez egyáltalán nem meglepő. Az viszont már most biztos, hogy a Suzukinak jót tett a palettájuk átfogó megújítása, és ez nem csupán a Vitarára vonatkozik! A hazai SUV-től most egy időre elbúcsúzunk, a márkától viszont nem, kövessétek figyelemmel a fejleményeket.

A tesztlehetőségért köszönet a Magyar Suzuki Zrt.-nek és a Suzuki Barta Kft.-nek!

Cikk: Bense Róbert

Fotók | videó: Kathi Imre, Kocsis Gábor, Lajos Zsolt