Autó Triplex Kft.

Volkswagen Golf VII Variant 1.6 TDI teszt – német vendégmunkás

Nem először fordult már elő, hogy aktív használatban lévő céges autót teszteltünk, aminek személy szerint mindig kifejezetten örülök, hiszen az adott tesztalany mindenféle cicoma nélkül mutatja meg használati értékét, tartósságát. Hasonló témáknál mindig az a másfél évvel ezelőtt tesztelt, 2011-es 308 SW ugrik be, ami közel 200 ezer kilométerrel az órájában, mindenki babájaként, kulcsos autó formájában került hozzánk. A szótáramban a „kellemes meglepetés” kifejezés mellett annak a Peugeotnak a képe jelenhetne meg. Remekül megmutatta, hogy kellő törődés mellett a kímélőnek cseppet sem nevezhető üzemmód is biztosíthat jó állapotot évek múltán is. Mai delikvensünk kicsit fiatalabb, kicsit kevesebbet futott, ám ugyanúgy munkára van fogva. A Golf kombija a „szürke céges massza” egyik legmeghatározóbb résztvevője, a rászabott szerepet pedig mindenféle allűr nélkül játssza.

A feltűnőbb autókat kedvelő olvasóinknak még az elején ajánlanék néhány olyan tesztet (itt, itt és itt), melyek izgalmas szemcsemegéket tartalmaznak, és egyben felhívnám a figyelmet arra is, hogy ez a Golf nem ebben a ligában játszik. De hisz miért is kellene neki? Egyszerűen nem ez a feladata, mindinkább az, hogy a realitás talaján állva (gurulva?) kiszolgálja a kollégák igényeit, ehhez pedig nem kell látványosnak lennie.

Ha nagyon tárgyilagos szeretnék lenni, most felsorolnám az összes külső paraméterét milliméterre lebontva, de ehelyett tényleg csak annyit közölnék, hogy a Golf VII Variant egy 4,5 méternél valamivel nagyobb, teljesen átlagos megjelenésű, klasszik VW kombi. Itt akár jöhetne is a végefőcím, már ami a külsőségeket illeti, de van itt még egy lényeges részlet. Méghozzá az, hogy a szóban forgó darab már túlesett egy csattanáson (a budapesti csúcsban csókolták meg hátulról), a keletkezett sérüléseket aztán egy szakszervizben kiállított borsos számla ellenében szépen ki is javították. A lökös műanyag eleme mögötti merevítő remek szolgálatot tett, nem papírból készült, a 7-es Golf pedig nem is véletlenül kapott annak idején 5 csillagot a töréstesztjére. Az eset utólagos maradványa mindössze egy minimális hézag a csomagtérajtó és a lökhárító találkozásánál, a lámpatest környékén. A külső egyébként jól bírja a használatot, az egyetlen érzékeny pontot a B/C oszlopoknál található külső ajtóborítások jelentik, szeretnek karcolásokat gyűjteni.

Odabenn is újszerű az összkép, az anyagminőség remek, a multikormány küllőit kivéve kevés helyen futhatunk bele fényesre lakkozott műanyagelemekbe, az ajtóbehúzó pedig kifejezetten mutatós. Egyébiránt rengeteg szálcsiszolt hatású, kályhaezüst dekor kapott helyet a középkonzolon, a facelift verziónál ezt már szolidabb szürkére cserélték.

Comfortline felszereltség esetén ne számítsunk nagynavis kijelzőre, egy kamera mondjuk akár még jól is jöhetne, de helyette egy igen korrekt radarrendszer jár, melynek jelzéseit a képernyőn is nyomon lehet követni, manőverezésnél igen jól jön ez a tulajdonsága. A Bluetooth-kapcsolat röccenésmentesen működik, a médiakezelő a megszokott, letisztult VW szabvány, az 5 colos egység tulajdonságai pedig itt nagyjából ki is fújtak. Alatta egy szintén egyszerű megoldásokkal variáló, ügyes hatékonyságú, kétzónás klímapanel figyel, sajnos az ülésfűtés piktogramjait ezen a szinten hiába keressük.

A felszereltség főbb részeit képezi még az automata világításvezérlő, az esőérzékelő, az elektromos rögzítőfék Auto Hold funkcióval, a tempomat, a műszerfalra pedig még egy lényegre törő információs kijelző is jutott. Ez a csomag egyáltalán nem a „fapad” jelleget tükrözi, LED fényszóró ugyan nem ártana az éjszakában, de panaszra így sem lehet okunk. Természetesen az extralistát lehet még bővíteni, de egy borsosabb konfiguráció már túlmutat az ésszerű árcédulás cégautón.

Ami még fontos lehet egy munkaautó esetében, az a helykínálat. A Golf Variant ilyen szempontból az arany középutat jelenti. Utastéri tárolókból nincs hiány (az anyósülés alatt is található egy kihúzható fiók), az első ülések kényelme mellett pedig a láb-fejtér is megfelelő és mivel leginkább az első sor van használatban, ezért a második kissé szűkösebb mivolta nem okoz hátrányt használatkor. Az esetek jelentős hányadában szükség van a bővített csomagtérre, amit egy mozdulattal kialakíthatunk, ráadásul a hátsó ülőlapok eltávolításával teljesen síkpadlóssá válik.

Az űrtartalom alapból 605 literes, bővítve 1.62 köbméteres, oldalt kisebb rekeszek lettek kialakítva, rengeteg eszközt/dobozt/hosszabb tárgyat képes elnyelni. Az elválasztó padlózatot viszont meg kellett erősíteni, nagyobb súlyok esetén gyengének bizonyult. Ha már feljött a szó a súlyról, a Golf Variant teherbírása is jelentős, az 1320 kilogrammos önsúly egészen 1930 kilogrammig terhelhető.

Erőforrás szempontjából szintén az ésszerűség volt a fő mozgatórugó a cégautó kiválasztása során. Az 1.6-os, 250 Nm csúcsnyomatékú 105 lóerős TDI nem egy dízelmozdony ugyan, viszont a dolgos hétköznapokra elegendő a teljesítménye. 0-100-as gyorsulása 11 másodperc, a hivatalos végsebesség pedig 193 km/óra, de ami ennél fontosabb paraméter, az az átlagfogyasztás, ami 5 liter körül alakul. A 3.9 literes gyári kombináltnál ez ugyan magasabb érték, ám tesztalanyunkat leginkább városban és autópályán használják, így a vegyes adat teljesen elfogadható.

Lényeges részlet a futómű is, mely egyrészt komfortos, másrészt remekül hatástalanítja az úthibákat, ami – főleg városon belül – igen hálás tulajdonság. Stabilitásából magasabb tempónál sem veszít a Golf kombija, nyugodt és kiegyensúlyozott vezetési érzetet kelt és késztet, ami egy hosszabb napi etapnál szintén hasznos jellemző. Részemről a hatsebességes váltó hiányát sem rónám fel, ide elegendő az ötgangos manuális is, ami egyébként jól kapcsolható, hosszú fokozatok jellemzik. A két év során megtett 72.000 kilométer alatt hibák nem jelentkeztek, egyedül a kuplung érződik egy kicsit fáradtabbnak (néhány tízezer kilométer még simán van benne), itt megint felhoznám a városi használatot, mint fő ludast, de a pedálkezelés is fontos lehet az élettartamot illetően.

A Golf VII kombi változata univerzális autó, tesztünk főszereplője feladatait hibátlanul ellátja, ez vélhetően igaz lesz rá akkor is, amikor eléri kilométerkorlátját. Tegyük félre egy kicsit a céges skatulyát, hiszen előbb-utóbb az is belefut a dízel Golf Variantokba, aki magánhasználatra keres megfizethető, használt „pakolóst”. Jelenleg évjárattól/állapottól/futásteljesítménytől/felszereltségtől függően 2,5 és 4 millió környékén találhatjuk meg őket a piacon, a merítési lehetőség pedig bőséges.

Teszt | fotók: Bense Róbert


Címkék

Kapcsolódó tartalmak