Autó Triplex Kft.

Dacia Duster – telekjáró terepjáró

Már megint egy Duster cikk – gondolhatná legyintve a kedves olvasó akár jogosan, hiszen immáron harmadik alkalommal próbáljuk a modellt, de ne írjuk le, maradt még benne felfedezni való. Az 1.5 dci és az 1.6 szívó benzines verziók tesztje után ismét egy új oldalát mutatta be számunkra a típus. Azt eddig is tudtuk, hogy nem okoz gondot egyik változatnak se, ha kicsit össze kell koszolnia magát földúton, ezúttal azonban ennél jóval komolyabban próbára tettük az autó tereptudását!

001

A Dacia Duster Tour 2016 rendezvénysorozat keretében egyszer csak két- és négykerék-meghajtású Dusterek között találtam magam egy kellemes, napos, őszi péntek délelőtt, valahol a budai dombok között. Off-road körülményekről szólt a meghívó, ami igazán kíváncsivá tett azzal kapcsolatban, vajon mit tudhat az emelt hasmagasságú, alapvetően városi(nak gondolt) műfaj legmegfizethetőbb tagja, ha egy kicsit le is izzasztják, csizmaszárig összesarazzák és nem csak egy kis finom port kap néhány kátyúval megfűszerezve? A részletesebb programtervet csak a helyszínen tudtuk meg: először egy terepre szakosodott vezetéstechnikai oktató mutatja be a 4×4-es kivitel tudását, majd egy könnyített pályán a résztvevők is kipróbálhatják, hogy viselkednek betonról letérve a kétkerekes modellek (egy kör 1.5 dci, egykör 1.6 benzin), végül a tereprallyban igen csak tapasztalt és jártas Herr Mátyás lesz, akivel újra visszaülünk a 4×4 változatba, ő pedig elkeni egy kicsit a száját a gépnek. Utóbbit természetesen nem ezekkel a szavakkal vezették fel, de kérem ez történt, az alapos csapatásról azonban később.

004

Először tehát az oktató által prezentált terep bemutatón szerezhettünk tapasztalatokat az 1.5 dci 4×4 változat tudásából. A futómű alapjait a Nissan Qashqai adja egyébként, míg a 4×4-es rendszer X-Trail bázisú. Nem hangzik rossz kombinációnak, ugye? Emellett az autó független felfüggesztésű, jelen esetben turbós, 109 lóerős dízel, a négykerék-hajtással kombinálva mely rendkívül egyszerűen három állásban használható:  2WD – ilyenkor csak az első kerekek hajtottak (városban logikus választás), Auto – ebben az esetben a számítógép intelligensen eldönti, milyen arányban osztja meg az erőt az első és hátsó kerekek között terepviszonyoktól függően, valamint Lock – a rendszer ekkor értelemszerűen összezár és fix, állandó összkerékhajtással dolgozik. Utóbbi bekapcsolása természetesen csak szélsőséges terepkörülmények esetén ajánlott, ha úgy érezzük, hogy az Auto mód esetleg nem lenne megfelelő. Szóval semmi differenciálzár kapcsoló, vagy hasonló, eddig nem bonyolult, mindent a gép csinál. Jó ez? Mindjárt kiderül. Terepoktató, szélsőséges útviszonyok, itt az ideje megmutatni, mit tud a 4×4! Beültem az autóba és felvettem a megfigyelő pozíciót, lássuk mire képes a szakértő úr keze alatt a technika. Lock módban indultunk neki a rövidke, ámde annál tartalmasabb pályának. Egy elég meredek emelkedőn kezdtünk, melyet a kiváló rendszerre és a nyomatékra bízva felengedett kuplunggal, gáz nélkül próbáltunk bevenni. Meglepően biztosan haladt a Duster felfelé, majd a csúcs előtt elfogyott az erő és fulladtunk – két emberrel megcsinálja az instruktor szerint, de most hárman ültünk benne. Minden bizonnyal én voltam hátul a hibás tőkesúly, mely lehúzott, de túltettük magunkat ezen, visszagurultunk, majd kis gázzal bevettük az előttünk tornyosuló dombot.

009

Ezután jöhetett egy kis sár és víz, majd további murvás emelkedők és lejtők, itt-ott éles kanyarokkal tűzdelve, ami mint tudjuk, nem feltétlenül jó kombináció az autó fordulékonyságát gyakran erősen korlátozó bekapcsolt fix összkerék-hajtással. Ez a fordulókörön nem érződött, sáron-vízen magától értetődően siklottunk át, majd a végén kipróbáltuk, hogy bírja a Duster, ha menet közben megdöntik. Szintén érdekes volt az élmény, aki nem szokott hozzá az ilyesmihez (jómagam), az könnyen azt gondolhatja, hogy „Mindjárt felborulunk!”, vagy átváltunk az araboknál évek óta beteg és adott esetben másokat is veszélyeztető hobbiként hódító kétkerekezésbe. A művelet szintén meggyőző volt, az oktató szerint pedig még nem is határértéken autóztunk.

011

Ezután beülhettünk a kormány mögé, de biztosra mentek a szervezők, és csak egy jóval egyszerűbb terepen próbálhattuk ki, mit tudnak a ráadásul elsőkerekes kivitelek. Furcsa, ha már terep központú rendezvény, miért nem próbálhatunk ki 4×4-es modellt, de egyben izgalmas is, hisz megtapasztalhatjuk, mire képes a mezei változat. A technika jól veszi a földút egyenetlenségeit, kicsit tempósabb haladáskor is kényelmes, jó vezetni terepen. A 20,5 centis hasmagasság a jó futóművel kombinálva szinte mindenre elég, ez a pálya gyakorlatilag meg se kottyant neki. Rutintalanságomat extra odafigyeléssel és az összes instrukció figyelmes betartásával igyekeztem ellensúlyozni, így még az átlag elsőkerék-meghajtású autók biztos csapdájaként szolgáló vizes árkot és sártengert is sikerült probléma nélkül abszolválnom, a pillanatnyi lassuláson kívül nem volt semmi rendhagyó a dologban belülről nézve. Valamin átmentünk és kész.

034

Végül még csak az alját sem sikerült odavernem, pedig én igyekeztem. Utóbbi kijelentésem ne vegyük komolyan, az autóra természetesen vigyáztam, de azért próbáltam finoman provokálni, ahol lehetett. A „kezdő pálya” nem kezdte ki a 4×2 változatot, a körülményeket tekintve pedig biztos vagyok benne, hogy az átlag felhasználó telekre menvén, vagy például kiránduláskor még ilyen terepre is csak elvétve téved.

013

A végére hagytam mindközül a legizgalmasabb részt, mely az összes programpont közül a legjobban reprezentálta a Duster terepjáró képességeit. 4×4-es járművünk ezúttal is 1,5 dci erőforrással volt felszerelve (erre a feladatra talán ez a legjobb motor a palettából nyomatékossága és rugalmassága miatt), és hangsúlyozom, a képen látható terepgumik kivételével teljes mértékben gyári volt az autó, minden utólagos módosítást nélkülözve.

019

Ezúttal ismét az utas szerepét töltöttem be, az izgalomról pedig Herr Mátyás rallysofőrünk gondoskodott. A finomkodás fázist kihagytuk, és pillanatok alatt száz körül kavartuk a port a köves, bukkanókkal teli földúton. A futómű itt is meglepően jól teljesített, mintha erre találták volna ki, rettegés helyett erősen kapaszkodva, de mondhatni kényelemben élveztem a szakaszt, ami után nagy sebességgel letértünk a szintén földes, ám helyenként fél méteres fűvel-gazzal benőtt, kanyargós szakaszra, néhány meredek lejtő és emelkedő kíséretében. A hosszú pályán drága, nagyobb teljesítményű terepjárókat megszégyenítő tempóval száguldottuk végig rally stílusban. Felmerült bennem, hogy vajon ezt autónk mennyire élvezi, de a kör végén elakadás, lekoppanás mentesen tértünk vissza a kiinduló pontra.

032

Próbáltam videózni, jelentem nem sikerült. Egy rövid felvétel született, mely a rázkódást és a különféle erőhatásokat tekintve használhatatlan, a terepviszonyokból és a nagy tempóból adódóan gyakran mixerben érezhettük magunkat az autóban, miközben úgy beszélgetett velünk pilótánk, mintha a Hungária körúton állnánk a dugóban. Az élményt, melyet ezzel a gyors körrel adott nekünk, írásban átadni gyakorlatilag nem lehetséges. A Duster terep gumikkal Auto meghajtási módban olyannyira magától értetődően csinálta meg a pályát, hogyha valaki ezt nekem a rendezvény előtt be akarja adni, nem biztos, hogy elhiszem. Érzésem szerint a vásárlók 99%-a soha az életben nem fogja így használni szeretett autóját, pedig higgyék el kéne! Két dolgot tanultam aznap: az egyik, hogy az off-road piszok jó móka, és csinálni kéne minden héten, a másik pedig, hogy ez a Dacia igazi terepképességekkel bír, emelt hasmagassága nem csak látvány, ahogy a 4×4 felirat sem a hátulján.

026

A Duster egy igazi telekjáró-terepjáró, hogy a kettő közül pedig melyik felé billen a mérleg, az elsősorban a felhasználón múlik, illetve azon, hogy az első vagy az összkerekes verziót választja-e. Földútra, könnyebb terepmunkára, kirándulni  a 2WD is tökéletes, és nagyon kevés szituációt tudok elképzelni, ahol a 4×4 nem áll helyt.  Négykerék-hajtással pedig mezőgazdasági, erdészeti, komolyabb terepmunkához, akár vadászathoz, vagy hobbi terepezés céljából egy racionális választás, ha megfizethető, vagy mondhatni képességeit tekintve relatíve olcsó autót szeretnénk vásárolni, a luxus opciók és finom anyagok pedig nem jelentenek prioritást. Terepjáró van olcsóbban is a piacon? Igen, bár hirtelen csak egy jut eszembe. Többet tud? Elképzelhető, de aki nem él és vezet szuper extrém körülmények között, ellenben szeretne valami hétköznapi autószerűbb képződményt klímával, kényelemmel, ami a családi személyautó szerepét gyakorlatilag teljes mértékben is be tudja tölteni, az áldozzon rá egy kicsivel nagyobb összeget, és vegyen Dustert. Megéri!

Köszönjük a meghívást és a tesztelési lehetőséget az Autó Triplex Kft.-nek!

Bacsa Zoltán

Címkék

Kapcsolódó tartalmak