Duna Autó Zrt.

Volkswagen Touareg 3.0 V6 TDI R-Line teszt – halk szavú luxustank

Soha nem hittem volna, hogy egy ilyen rezzenéstelen arcú óriás képes érzelmeket kiváltani az emberekből. Gyűlölet, csodálat, értetlenkedés, meglepődöttség – ezek egyvelege övezte a Touareget azon négy napban, amit közösen tölthettünk el vele. Érdekes ez, mert messze nem olyan kivagyi, mint mondjuk a nemrég tesztelt SQ7, és szigorban sem annyira erős, mint egy RX 450h, de mégis felmerül a kérdés, hogy: „te jó ég, mit csináltak azzal a jámbor képű óriással, ami az első két széria látványvilágát meghatározta?” Nos, a válasz egyszerű: elküldték edzőterembe, kapott pár bödön tápkieget, amibe – esetünkben – Utónium professzor még véletlenül belekevert egy kis R-Line összetevőt és így született meg a harmadik generációs Touareg!

A mi „pindúr pandúrunk” 12 centi híján 5 méter hosszú, 198 cm széles és 2 tonnát nyom. Mintha csak egy súlyos fehér sziklát SUV-vá faragtak volna. Nem kíván feltűnősködni, ám akaratlanul is felhívja magára a figyelmet és meglátásom szerint sokkal jobban áll neki az R-Line ezen fajta matt fekete orr/visszapillantó/felni kombinációja, mint a krómozott verzió.

A 21 colos bakancsok szinte eltűnnek a hatalmas kaszni alatt, aminek a magasságát akár 258 mm-esre is emelhetjük, de le is ültethetjük, ha úgy hozza a helyzet. A karosszéria egyébként roppantmód egyben van, az ajtók illesztései csak a szervórásegítéses záródás miatt tűnnek kissé hézagosabbnak. Éppen emiatt nem is feltétlenül ez a funkció volt a kedvencem, azonban mégis van valami izgalmas abban, ahogy ezek a súlyos ajtók csak úgy finoman behúzzák magukat.

Van azonban egy ennél is sokkal mókásabb extra, ez pedig a gombnyomásra előbukkanó vonóhorog, ami bármikor jól jöhet, hiszen a Touareg után akár 3,5 tonnát is köthetünk. Mindazonáltal az opciós listán ez sem épp apró tétel, 457 ezer forintért tudhatjuk magunkénak. Ezen a listán szerepel a dinamikus szabályozású IQ Light LED-Mátrix főfényszóró is, amiért 632 ezres felárat kérnek. Mindezek ellenére is ki merem jelenteni, hogy maximálisan megéri az árát, hiszen olyan látási viszonyokat garantál, illetve annyira ügyesen követi az íveket, hogy jóformán az az érzésünk támadhat, mintha nappal vezetnénk. Nagy piros pont jár a tervezőknek, mivel gondoltak a többi autósra is, a távolsági fényszóró ugyanis lényegében kimaszkolja a szembejövőket, ami megakadályozza az elvakítást, számunkra pedig változatlan fénymennyiséget/minőséget biztosít.

Míg a külső az elegáns szigorával igyekszik hódítani, addig az utastér leginkább egy szürke-ezüst, élekkel tarkított minimáldizájn-holdkompra hasonlít. Az elektromosan állítható, memóriás kormánykerék szolidan megemeli magát, hogy a beszállás a lehető legkényelmesebb legyen. A fűthető-hűthető, megszámlálhatatlan módon mozgatható, gerinctámaszos ergoComfort bőrülés kényelmével pedig gyors és tartós barátságot lehet kötni. Ezen is visszaköszön az R-Line logó, kívül is találkozhatunk vele pár helyen, de szerencsére nem tolják felesleges mennyiségben az orrunkba. Az ülések amúgy a hátsó soron is kellemes pozíciót biztosítanak, a helykínálat kifogástalan. Aztán ott van még az elektromosan nyitható csomagtérajtó az automatikusan felhúzódó rolóval, ami mögött 810-1800 literes rakodótér rejtőzik.

Az anyagminőség jó és számos olyan apró dizájnelemet igyekeztek belevinni az összképbe, ami részleteiben is látványossá – de távolról sem hivalkodóvá – teszi a Touareg belsejét. Ilyen az ajtókon, a műszerpulton, de még a panorámatetőn is végigfutó hangulatfény, melynek árnyalatát egy teljes színskálán állíthatjuk be. De ötletes az elektronikus kézifék melletti görgő is, melynek egyetlen funkciója a hangerő szabályozása. Sokat gondolkodtam azon, hogy minek az oda, aztán leesett, hogy az autót leállítva a kormányról nem vezérelhetjük a hangot, a képernyőbe meg túlzottan bele kéne mászni, így tehát a legegyszerűbb és legelegánsabb megoldást választották anélkül, hogy egy komplett médiakezelőt kapott volna a középkonzol.

Apropó, ha már itt tartunk. Mit is látunk középen? Két szellőzőrostély kivételével gyakorlatilag nincsenek fizikai kezelőszervek, csak egy hatalmas ledfal, pontosabban kettő, hiszen ha közelebbről megnézzük, egyből feltűnik, hogy egy vékonyka illesztés elválasztja a műszerfalat és az érintőképernyőt egymástól. Előbbi 12 colos, tudja mindazt, amit egy ilyen kategóriás egységnek tudnia kell, ügyesen személyre szabható, de nem túlbonyolított, informatív, illetve a betekintési szöge is kiváló. Sajnos ez a Touareg nem kapta meg azt az éjjellátó kamerát, ami amúgy igen hasznos extra, főleg a gyalogosvédelem szempontjából. Mindenesetre ide kattintva megnézhetitek a működési elvét.

Visszatérve alanyunkhoz, a másik feltűnő jelenség a 15 colos központi kijelző. A laptop-képernyő méretű érintős és gesztusvezérléssel is ellátott panel nem csupán magas felbontással bír, de magát a menük/dobozok elrendezését is remekül oldották meg, fekvő helyzete pedig sokkal impozánsabb, mintha a „tabletes” kivitelezést választották volna. Itt tudjuk kezelni a klímaberendezést, a médiát, a navigációt, de a közlekedési helyzetekről tájékoztató üzeneteket és az autóval kapcsolatos figyelmeztetéseket is egyszerre tudjuk nyomon követni. A tolatókamera jó minőségű képet biztosít, a méretes képernyőn pedig a ParkPilot utasításai is megférnek. Látványos és jól kitalált a teljes felület, ám ennél a pontnál kissé túlzónak éreztem a Touareget, az egymilliós felár még az autó értéke ellenére is eléggé húzós.

A lényegesebb extrák közé tartozik még az asszisztenciarendszer is, mely magában foglalja a proaktív védelmi funkciókat is, úgy, mint az biztonsági öv előfeszítését, vagy éppen a tető/ablakok automatikus bezárását. Aztán ott vannak az aktív segédletek is, mint például az útkereszteződés-asszisztens, ami 30 km/órás sebességig jelzi az elülső keresztirányú forgalmat, gond esetén pedig a városi vészfék-rendszer is beavatkozik.

Mi tagadás, előfordult már, hogy egy-két kütyü elkápráztatott, de a Touaregnél messze nem ezek a legvonzóbb tényezők, hanem inkább az utazási komfort. Amikor először magamra húztam az ajtókat és megnyomtam az indítógombot, csupán egy valószerűtlenül halk duruzsolást hallottam a motortér felől. „Biztos, hogy dízel ez a jószág?” – fordult meg a fejemben, de hamar el is hessegettem ezt a buta kérdést, ugyanis a benzinmotorral majd csak valamikor márciusban lesz konfigurálható a Touareg. Persze, hogy dízel, méghozzá 3 literes, V6-os, 600 Nm-es csúcsnyomatékkal és 285 lóerővel. Az ajtót kitárva ez már egyértelműbbé vált, a motorháztetőt felnyitva még inkább. Viszont az egészen elképesztő, hogy milyen hatékonysággal szigetelték le az erőforrást, lényegében az egész egy nagy burkolat, előtte pedig masszív merevítő szelvény kapott helyet. Érdemes megnézni a törésteszt eredményeit, a videóban a gyalogosvédelmi rendszerek vizsgáztatása is érdekes pont.

Kicsit elkalandoztam, hiszen itt azért lényeges a V6-os is, aminek azt a már említett 2 tonnát is tudnia kell mozgatni, és bizony tudja is. Van abban valami megdöbbentő, ahogy az 1995 kilogramm a szebbik felünk alatt 6.1 másodperc alatt már százon van, a vége meg valahol 235-nél integetne – bár német autópályák híján utóbbi számmal maximum csak a katalógusban találkozhattunk.

A 8 sebességes Tiptronic automata is kellemesen és kezesen viselkedik, a módválasztóval kissé lelkesebbé is varázsolhatjuk a karakterét, mindazonáltal a menettulajdonságokat tekintve nem sok jelentősége van, hogy Comfortban, vagy éppen Normalban vezetünk. A Touareg dinamikája alapvetően rendben van, azonban akad egy olyan tulajdonsága, ami megakadályozza, hogy kiteljesedjen, ez pedig a gázreakciónál keresendő. Nagyobb pedálmozdulatnál gyakorta megjelent egyfajta beremegés, kisebb megtorpanás, ez némileg rontotta a gyorsulási érzetet, illetve zavaró jelenségként hatott.

Ami viszont a becsületére válik, az a fogyasztás, a gyári átlag 6.6 literben lett meghatározva, ez inkább valahol 8-8.5 körül van, de egy ekkora autótól ez sem vészes. Országúton 7.3 volt a legjobb eredményem, városban inkább a 9-10 a jellemző. Ezek igazán barátságos számok egy ekkora batártól.

Ha már fentebb annyira méltattam az utazási komfortot, a VW nem csupán az ülésekre és az utastérben honoló néma csendre, de a futóműre is nagy hangsúlyt fektetett. A rugózás finom, eltünteti az úthibákat, a karosszériamagasságot alacsonyra állítva roppant meggyőző a stabilitás, és hiába érezni az autó orrát, a maga kategóriájában egész magabiztosan teljesít kanyarváltások esetén is az elöl és hátul is kettős háromszöglengőkaros felfüggesztés. Ezek mellé még párosul egy jól eltalált kormánymű, mely az apró mozdulatokra is meggyőzően reagál, így a méretbeli nehézségek ellenére sem fognak gondot jelenteni a finomabb manőverezések.

Szerintem senkit nem fogok azzal meglepni, ha ezek után végezetül egy meglehetősen súlyos árcéduláról rántom le a leplet. Sokszor leírom, most is megteszem, hogy ez egy erősen felextrázott demoautó, melynek 27 milliós ára nem feltétlenül tükrözi a realitást. Ha viszont azt nézzük, hogy 16 alá befér a Touareg listán, de ilyen-olyan akciókkal a 14 milliós belépő is elérhető a 231 lovas V6-ossal, akkor már más a helyzet. Az biztos, hogy rettentő széles skálán mozog a megújult SUV megjelenése, tudása és természetesen az ára is, az azonban már csak a leendő tulajdonosokon múlik, hogy milyen hatékonyan és mennyiért legózzák össze maguknak a kiszemeltjüket.

A tesztlehetőségért köszönet a Ferihegy Autó Kft.-nek!

Teszt | fotók: Bense Róbert

Videó: Kathi Imre, Lajos Zsolt


Töltsd fel, add el, vedd meg – próbáld ki te is az autotveszek.hu-t!

motortisztítás
Cimkék
Lotus Cleaning tesztelok.hu

Javasolt cikkek

Back to top button
Close