Autó Triplex Kft.

Škoda Superb 2.0 TDI teszt – köpeny nélküli hős

Van az úgy, hogy két világ találkozásának vagyunk szemtanúi. Két héttel ezelőtt épp egy laza 170 kilométeres úton voltam túl a ’79-es Škoda 105S-ünkkel, amikor úgy adódott, hogy néhány perccel a leállítása után már egy 2018-as Superb volánját kellett tekergetnem. Alapvetően semmi különös nem volna ebben, tavaly ugyanezt eljátszottam a Ladánkkal is, de mégis volt egy adott momentum, amikor meghökkentem. Ahogyan egymás mellé állt a két autó, és egyszerre láttam a logóikat, meg az ábrázatukat, akkor azért kiszakadt belőlem egy súlyos pillantás, és a felismerés, hogy mennyit változott a világ körülöttünk. Hát pontosan ennyit:

Ugyanakkor nem véletlenül hozta össze a sors a két autót, hiszen egészen Csehországig mentünk vele a legutóbbi hosszú hétvégén – az utazás összefoglalóját ide kattintva el is olvashatjátok -, hogy felfedezzük Prágát, Mladá Boleslavot, no meg persze a Škoda Múzeumot. Ugyan a cirka 1200 kilométeres út jelentős részét a 105S-ben tettem meg, azért sofőrként és utasként is volt időm ismerkedni a Superb tulajdonságaival is, így születhetett meg mai tesztünk!

Már a közös út előtt kimentem fotózni a Superbet, mellyel legutóbb bő két évvel ezelőtt találkoztam, igaz akkor épp a kombi változatát teszteltük. Próbáltam olyan szöget keresni, ahol nem takarja ki a háttér javát őfelsége, de egyszerűen nem sikerült, valljuk be a Škoda zászlóshajója eléggé masszív jelenség. Ez a jellemzője amúgy abszolút pozitív felhanggal illethető, ugyanis a Superb nem ügyetlen batár, mindinkább jó kiállású limuzin hatását kelti. A 4.86 méteres óriás egyszerre gömbölyű és szögletes, és még néhány finom részletre is futotta a tervezőktől.

Ezek közül a kedvencem egyértelműen a fényszóró belső rajzolata, igazán elegáns kidolgozású. Ami szintén pluszpont, hogy a Superbbel mindenhová őszintén lehet megérkezni, egyrészt nyoma sincs rongyrázásnak, másrészt mégiscsak egy robusztus, tekintélyes megjelenésű modell, mely már ránézésre is azt sugallja, hogy minden igényünket képes kielégíteni.

Ez az érzés csak fokozódik, ha behuppanunk a vezetőülésre. Konkrétan úgy érezhetjük, mintha minimum egy bálterem kellős közepén ülnénk. Egészen megdöbbentő a beltér mérete, hátul minden gond nélkül el lehetne aludni 1-2 éjszakát. De utasként is szép az élet itt, tárolós könyöktámasz, digitális klímapanel, illetve ülésfűtés, és mindenféle aljzat is jut a hátul utazóknak. Az ülőlapok széltében-hosszában, mindkét soron hatalmasak, komfortosak és fűthetőek, ráadásképp az elsők elektromosan is állíthatóak.

Tárolóból is rengeteg jár, csak elöl van három, a hűthető kesztyűtartó mellett egy rolós, és egy csillapított mozgású fedéllel rendelkező is várja a kacatokat. Ami egyenesen röhejes volt, hogy a 625 literes, kivehető zseblámpával is ellátott csomagteret még négy ember össze-vissza pakolt holmijaival sem tudtuk istenesen megtölteni, kérdem én, hogy mit is kellett volna magunkkal vinnünk, ha bővítve szerettük volna kihasználni az 1.76 köbméteres rakteret?

Tehát a külső pipa, a beltér mérete szintén, és bizony a VW-frigyet ismerve joggal merül fel a kérdés, hogy milyen anyaghasználatot várhatunk egy Škodától? Nos, általánosságban kijelenthető, hogy jót, ez már a Fabia és a Rapid esetében is kiderült, miért pont a paletta tetején csücsülő Superb lenne kivétel? A kormány varrott bőrös, nagyon kellemes fogású és kényelmesen beállítható, a műanyagok mindenhol jó minőségűek, és bár vicces ezt mondani egy mindössze pár kilométert futott autónál, mégis tartós érzetet keltenek. Az ajtóbelsőkön és a középen végigfutó, szálcsiszolt hatású díszléc szintén illik a Superb stílusához. A lakkozott felületek azonban hihetetlen gyorsasággal gyűjtik a port és az ujjlenyomatokat, érdemes rájuk/velük vigyázni.

A Style felszereltségi szintű tesztmodell nélkülözi ugyan a „sci-fi extrákat”, de minden megvan benne, ami a hétköznapi használathoz kell. Kapott hegymenet asszisztenst és front assistot, valamint GreenTec csomagot is, a biztonsági arzenált pedig a függöny- és a térdlégzsák erősíti. Fűthetőek az ablakmosó fúvókák és a visszapillantók is, esőérzékelős az ablaktörlő, a tempomat pedig sebességszabályozós. Látszólag nem is hiányozna innen semmi, de azért a biztonság kedvéért még belepakolták a 9.2 colos érintőkijelzőt, mely jóval komolyabb, szebb, és nem utolsó sorban átláthatóbb rendszerrel rendelkezik, mint a korábban tesztelt modell infotainmentje, és kizárólag érintőgombok vannak a panelen. Európa térképes navigációval, és hangvezérléssel is ellátták, a Škoda Connect pedig lehetővé teszi a távoli hozzáférést, ám a tolatókamera hiánya – a radarok ellenére is – fájó pont volt. A navigációt számos alkalommal használtuk külföldön is, többnyire jól megoldotta a helyzeteket, mindössze egyszer bizonytalanodott el.

A motorpaletta kellően bőséges, benzineseknél az 1.4-es, 125 lóerős TSI a belépő, és a 280 lóerős, 2 literes a csúcs, dízeleknél az 1.6-os, 120 lovassal indul a lista, a 2 literes 190 lóerős, (összkerekes verzió) áll a választék tetején. Mi is ezzel a motorral kaptuk, melyhez 4×4 még nem, hatfokozatú DSG azonban már jár. A Superb ezen változata kulturáltan dinamikus, álló helyzetből 8 másodperc alatt éri el a százas tempót, a vége pedig 237 km/óra.

Ezen adatokhoz mérve minden túlzás nélkül madárétkűnek mondható, 4.6-os átlaggal zártuk az 1200 kilométeres etapot, mindössze fél literrel elmaradva a gyár által megadott adattól. Az utazási komfortja szintén kitűnő, remekül viseli a kisebb úthibákat a futómű, és a rugózás is ideális, egy sokórás utazás sem viseli meg az autóban ülőket. Kanyarban is stabil marad a Superb, a kormányzás lehetne élettel telibb, pontossága viszont hibátlan.

Hogy kicsit visszautaljak a címre, nem minden hős visel köpenyt, a Superb is ebbe a kategóriába tartozik. Kiváló nagyautó, remek tulajdonságokkal, de némileg észrevétlennek tűnik, ami annak is köszönhető, hogy nem emelik, nem emelhetik fel a prémiumok közé, a középkategóriából viszont minden szempontból felfelé lóg ki.

Akinek nem kenyere a presztízscsatározás, annak tisztességes választás lehet, a 11.8 milliós alapár helyett pedig 8.8 milliós akciós árral számolhatunk jelen esetben, ami megint egy teljesen korrekt szám. És hát nézzük meg még egyszer, hogy hova is fejlődött a Škoda!

A tesztautót a Duna Autó Zrt. biztosította számunkra, és kísérőautóként a retrovasak.hu számára, a Škoda-kaland csehországi útjához. Ezúton is köszönjük!

Bense Róbert

Címkék

Kapcsolódó tartalmak