SEAT Toledo teszt – a falu bikája

SEAT Toledo – az emberek kisebbik részének egy szépséges spanyol település, a többségnek viszont inkább a SEAT egyik régóta sikeres modellje ugrik be. Bár a királyok városa is megérne egy cikket, mi más stílusban játszunk, használttesztünk alanya ezúttal egy 2001-es évjáratú, 1.9-es, TDI motoros változat. A típus négy generációját ismerjük, személyes véleményem szerint ez a második generáció az egyik legszebben sikerült, de lássuk, mi mindent rejteget számunkra az autó.

Rögtön azzal kell kezdenem, hogy mint ismeretes, ez is egy konszern, mégpedig a Volkswagen csoport tagja. Küllemben ez annyira nem mutatkozik, azonban figyelmes szemlélők, illetve márkafanatikusok tudják, hogy a Toledo a Volkswagen Golf IV alapjaira épült, erről árulkodik a 2510 mm-es tengelytávolság is. A típuson belül modellvariánsok nem igazán voltak, a Toledo csak lépcsőshátú változatban készült, azonban így sincs szégyenkezni valója, hiszen alapból is 500 liter a csomagtér űrtartalma, ha pedig a hátsó üléseket is elfektetjük, akkor már 830 literes rakteret kapunk. Ami ennél a kialakításnál jelenthet némi hátrányt, hogy a csomagtartó nyílása az, ami korlátozza némileg a pakolást, ugyanis ez az űrtartalomhoz képest elég szűkösnek mondható.

Ha már megvizsgáltunk autónkat hátulról és oldalról, akkor haladjunk a frontlemez irányába és nyissuk fel a gépháztetőt. Ami nekem felettébb szimpatikus volt és sok mai, elég drága autókból is hiányolhatjuk, az a motorháztető gázteleszkópos kitámasztója. Persze ez is addig működik kiválóan, amíg el nem öregszik a teleszkóp, mert utána járhatunk úgy, mint a csomagtartók esetében, hogy fejünkre pottyanhat a tető, jelen esetben szerencsére ez még nem fenyeget.

Az erőforrásról is ejtsünk néhány szót, bőséges volt a választék, egész pontosan 7 benzin- és 4 diesel változattal szerelték a típus. Nekünk most a 8 szelepes, 1.9 TDI-k közül is az erősebb, 110 lóerős jutott, ezzel a motorral 1998 és 2004 között lehetett Seatokat kapni, egy évvel tovább, mint a 90 lóerős változatot, ami csak 2003-ig volt jelen a palettán. A benzinmotorokat annyira nem dicsérték, a dieseleket strapabíróbbnak és kevesebb hibaforrással rendelkezőnek titulálták; egyedül, ami itt egy gyenge pont lehet, az a turbó. Jelen tesztalanyunk kerek számnál tart, 200.270 km futásteljesítménnyel rendelkezik és az időszakos karbantartáson kívül egy kettőstömegű lendkerék és hengerfej tömítés cseréje történt mindössze.

Beülve az autóba ismerős lehet a látvány, hiszen sok elem az Audi A3-ból lett átemelve. A kormány alapból is bőrözött, kényelmes fogású, bár jelenleg “védelem alatt áll”. Az ajtóburkolaton megtaláljuk a 4 elektromos ablak kapcsolóit. Az első ülések nagyon jó tartásúak, azonban számomra túl mélyek. Ami problémát jelent itt is, akárcsak a korábban tesztelt Volkswagen Passatnál, hogy az ajtó nyílási szöge eléggé nagy, ami nem is jelentene feltétlen gondot, csak a kagylószerű ülésekben ülve már nagyon nyújtózkodni kell, hogy az ember elérje a behúzót. Ami talán még itt kifogás lehet, az a hátsó ülések kialakítása; azok már kevesebb figyelmet kaptak, a kissé szűkös lábtér hosszú távon kényelmetlenné teheti az utazást.  A másik, amit a negatívumok közé sorolnék, hogy hátratekintéskor szinte csak a tükrökre hagyatkozhatunk, és mivel nem egy rövid autóról van szó, ki kell tapasztalnunk, – mondjuk egy parkolásnál is – hogy hol van az autó vége.

Vezetése felettébb kellemes, ideális a kormányzás, nem kell belekapaszkodni kanyarokban, de érezzük a kapcsolatot az úttal. A lefutott kilométerek ellenére nem érződik az autón, hogy kopottas lenne, de ez persze függ a használattól is. A fék a motorteljesítményhez jól van méretezve, szépen, egyenletesen lassítja a több mint 1 tonnás járművet. A futás meglehetősen csendesnek mondható, utazási komfortja engem nagyon megnyert. A karosszéria a korábbi változatnál hagy némi kívánnivalót maga után, hiszen azok eléggé szerették magukat idő előtt átadni a korróziónak, ám ennél a szériánál már nem ennyire rossz a helyzet. Az általunk tesztelt Toledo is kitűnő állapotnak örvend, korrózió jelei nem mutatkoztak még rajta.

A használt-piacon leginkább már kétszázezer feletti futásteljesítményű példányok vannak, állapottól és felszereltségtől függően 400.000 és 1.000.000 Ft közötti tartományban válogathatunk. A modell konkurenseinek mondhatóak a „saját testvérei”, hiszen egy családot képez a korábban említett Volkswagen Golffal és a Skoda Octaviával is. Utóbbival nagyjából egy árkategóriát képviselnek, illetve nagyon hasonló paraméterekkel rendelkeznek; ha egy előnyt, vagy hátrányt kellene kiemelni, akkor azt mondanám, – személyes tapasztalatból – hogy a Skoda talán jobban pakolható. A SEAT is alkalmas lehet mindenkinek, aki egy nagy autóra vágyik. Széles a paletta motorváltozatok terén, így felhasználási területhez is lehet igazítani a modell kiválasztását, hogy valakinek egy pörgősebb benzinmotor, vagy egy nyomatékosabb diesel kell.

Teszt: Kathi Balázs

Képek / videó: Kathi Imre, Kocsis Gábor, Lajos Zsolt