Peugeot 3008 GT Pack 2.0 BlueHDi teszt – ráncfelvarrás után még karakteresebb

Duna Auto

2016-ban hatalmasat szólt a második generációs 3008, amely a kedvesen bamba előd után egy merőben más, izgalmas, egyedi stílusú SUV-ként lépett a piacra. A hármas osztatú, fekete csíkkal összekötött lámpák és a „billentyűkkel” ellátott középkonzol is védjegyévé vált szinte az összes azóta megjelent Peugeot-nak, amik rendesen betaláltak: 508, 208, 2008, egytől egyig sláger. Talán emiatt is szürkült bele kicsit a palettába a tesztben szereplő típus – 2020 második félévében a modellfrissítés pont időben érkezett. A végeredményről pedig elöljáróban annyit: sosem volt még ilyen kívánatos a 3008. 

Nem mondhatóak radikálisnak az újítások, amiket bevetettek a tervezők, hogy a franciák közepes méretű szabadidőautója 5 éves konstrukcióként is vonzó tudjon maradni, de hát ez van, ha jó az alap. Szerencsére nem rontották el, csak tovább csiszolták, ahol kell, miközben minden szerethető részlete megmaradt a típusnak. Ritkán tapasztalok ilyet, de a 3008 ebben a formában annyira naprakész, hogyha most jelent volna meg előzmény nélkül a 2. generáció, akkor is azt mondanám, hogy ez így nagyon rendben van.

Támogass minket! https://retrovasak.hu/wp-content/uploads/RetroVasak-tamogatas-High-Quality.jpg

Korunk trendjeihez igazodva a hűtőmaszk kicsit megnőtt, de ennél izgalmasabb a tény, hogy térhatású dizájnt kapott, és kicsit tovább is húzták  a vonalait a lámpák alá – határozott karmolások ezek, de hát ilyen ez a pop szakma, a cicaharc egyre élesedik a mezőnyben… Szembetűnő változás még, hogy újak a fényszórók, emellett utolérte az evolúció az oroszlánt: bár van egy-két harapós motor a palettán, ez még kevés a viadalban, így nappali menetfényből képződve kinőttek a kardfogai is, igazodva a márkaarculathoz. Összességében kajánabb lett az arca, amire esetünkben rátesz egy lapáttal a GT felszereltséghez rendelhető Black Pack, ami többek között sötétített emblémát és hűtőrácsot, fekete díszítéseket és 19”-os felniket tartalmaz. Még a gigantikus beömlő imitációkra is csak egy egészen kicsit tudok haragudni.

Hátulról már kevés újdonságot vonultat fel a modellfrissített verzió, leginkább az új, térhatású textúrát kapott LED lámpák a legkönnyebben beazonosítható elemek. A GT szérianév pedig ne tévesszen meg senkit, inkább cicomát (pl. egyedi hűtőrács, kipufogó imitációk, díszlécek), mintsem sportos megkülönböztető jegyeket tartalmaz a minden földi jóval ellátott felszereltség.

Oldal nézetből a legkevésbé kirívó. A fotózás alatti kedvenc pillanatom ennél a beállításnál történt: épp leparkolt mellettem egy úriember, aki megdicsérte a 260.000 forintos felárral rendelkező „Ultimate vörös” fényezést: „-Jól kitalálta ezt a színt a Mazda.” Mondom igen, ráadásul ez egy Peugeot! Másik szögből, a hátulját megnézve aztán leesett a tantusz, mindenesetre a lényeg benne volt ebben a rövid beszélgetésben: oldalról ezekből az SUV-kból, valljuk be, tizenkettő egy tucat.  Dimenzióit tekintve sincs semmi rendhagyó a karosszériában, családi használatra teljesen ideális: a városi forgatagban is élhető 4.45 méteres hosszhoz 2.67 méteres tengelytáv párosul, míg a csomagtartó 520 literes (a plug-in hybridekben viszont csak 395). A hasmagasság 21.9 centi, ami nem szégyeníti meg az igazi terepjárókat, de úton-útfélen azért nem fogunk felakadni a Peugeot-val sem.

A legmegdöbbentőbb, hogy odabent szinte változatlan a gép. 4-5 év bőven elég idő rá, hogy egy rossz helyre biggyesztett, apró kijelző, esetleg szimplán az ügyetlen formavilág elrontsa a naprakész összbenyomást, a 3008-nál azonban ilyenről szó sincs. A 12.3”-os i-Cockpit legújabb generációja továbbra is mutatós és bár lehetne gyorsabb, tudja az elvárhatót: megfelelően konfigurálható, ha kell, a térképet mutatja vagy épp az éjjellátó képét, emellett látványos. Apropó éjjellátó: lenyűgöző, ahogy egy ilyen technikát a Peugeot lehoz az elérhető autók világába. Egy átlag vásárlónak szerintem ez még mindig kicsit science fiction, de a legjobb, hogy működik: hirtelen felbukkanó alakok esetén a rendszer magától is jelez, de folyamatosan képernyőre téve is elég hamar felismeri és sárga négyszöggel bekeretezi a járókelőket a program. Kíváncsi lennék, éjjel országúton mennyire ügyes a vadak észlelésében (mert elvileg erre is ugyanúgy képes), ha valakinek van ilyen tapasztalata, írja meg kommentben a facebook oldalunkon! 

A legnagyobb mentés idebent egyértelműen a központi kijelzőnél történt: a jobban felszerelt modellekben már egy szögletesebb, modernebb és vékonyabb kávát kapott 10” képernyő trónol a műszerfalon. Az elhelyezése persze vitatható, láttunk már elegánsabb megoldást, de nem takar bele a látótérbe, az űrhajó feelinghez nekem passzolt. A tolatóradar képe kicsit gyenge, de a rendszer megfelelően gyors, jól szól a feláras Focal hifi is, a zongorabillentyűk pedig továbbra is zseniálisak. Az általános és áttekinthető főmenüt kicsit hiányoltam, ugyanakkor minden menüpont gombról elérhető a Start & Stop be- és kikapcsolásán kívül, de két kattintás után ez is gyorsan megoldható. Az infotainment rendszeren összességében egy csöppet még azért lehetne finomítani a megfelelő UX érdekében, de ez nagyon jó egyvelege a digitális és analóg megoldásoknak, igényes az összkép. Még az sem idegesített, hogy a hőfokot csak a kijelzőről lehet szabályozni.

Egyszerűen jó a 3008 belsejében létezni, bár ne felejtsük el, hogy ez a full-extrás felszereltség: masszázs ülések, panorámatető, hangulat fények (a tetőablak és a vezető előtti képernyő körül is), kellemes alcantara-bőr kárpit, egyszóval nehéz belekötni. Dicséretes, hogy az anyagfelhasználás mindenhol remek, a prémium kategórián innen ergonómiában és összeszerelési minőségben aligha van feljebb. Persze, a Volkswagen-t mindig fel lehet hozni, de a németek általában kissé ridegek maradnak, míg a Peugeot-ban rengeteg az élet, különleges a stílusa, bár emiatt nyilván megosztóbb is. Szerethető, hogy elég vezetőközpontú a dizájn, és bár így kicsit elszigetelve érezheti magát az utas a jobb egyben, de legalább a magas középkonzol és övvonal ad egy kellemes, biztonságos bunker érzetet úgy, hogy nem érezzük szűknek mégsem a teret. Hátul is tágas, megfelelő a láb és fejtér, a 40:60 arányban dönthető ülések pedig kényelmesek, ledöntésükkel könnyedén hozzáférhető a csomagtér – jó ezt tudni, ha épp nem nyílik az elektromos csomagtér ajtó, ahogy az megesett velünk, miután szerencsétlenkedésünkkel megzavartuk a nyitó-csukó mechanikát. Egy óra állás után aztán magára talált a gép és újra kifogástalanul működött a funkció.

Felsejlett egy réges-régi szlogen a fejemben: Vezetni mindig élvezet. Emlékeznek még? És tényleg, a 3008 kifejezetten kezes, sőt, jól mozog. A kormánya nagyon pontos, különösen sport módban, míg a futómű rendkívül stabilan tartja az úton a közel 1.5 tonnás autót. A kissé feszesre hangolt felfüggesztés hátránya leginkább göröngyös, kátyús aszfalton érvényesül, ahol továbbra sem kényelmetlen, de sűrű úthibáknál ráz. Egyértelműen az autópályán és jó minőségű úton érzi magát elemében a Peugeot, de nem riad meg a technikásabb szakaszoktól sem. A GT jelzés és a vörös fényezés egy pillanatra el is kábított és bár jól esett néhány kanyart lefűzni a 3008-cal, a kevés visszajelzést adó kormányzás és a nem megkerülhető fizikai törvények egyértelművé tették a végeredményt: ez nem sportautó, és nem is igazi sport verzió, de agilis, ha szükség van rá. 

A 2 literes, 180 lóerős, 400 Nm nyomatékot produkáló BlueHDi dízellel és a morcos ábrázattal már lehet finoman takarítani a belső sávot, ezzel az erőforrással tökéletesen motorizált az autó – minden körülmények között rugalmas, dinamikus, mégsem túlzó és nem késztet felesleges száguldásra. A 100-as sprint a katalógus alapján 9.8 másodperc alatt van meg, de nem lepődnék meg, ha ezen pár tizedet még tudna hozni a hajtáslánc a valóságban. 7.5 litert fogyasztott nálam vegyes használatban, amit országúton lejjebb lehet nyomni, de hát valahogy ki kell jutni a városból is. A motorhoz egy 8 fokozatú Aisin automataváltó kapcsolódik, a párosítás pedig nagyon kényelmesnek és kellemesnek bizonyult a napi használat során.

Egy a bökkenő: ezzel a motorral a modellfrissített 3008 már nem kapható. Az utolsó mohikánok egyikét kaparintottuk meg tesztre, ez azonban a ráncfelvarrott típus többi érdemén nem ejt csorbát. Kicsit szomorú, mert meg volt a harmónia a 2 literes verzió és a szerkesztőségünk tagjai között, ez egy remek utazóautó ebben a formában. Dízel pártiaknak így egyedül az 1.5-ös, 130 lóerős BlueHDi az alternatív opció (vagy lehet vadászni a használtpiacon a frissítés előtti, illetve utolsó készletes 2 literes példányokat), benzinesből azonban van kínálat: kevésbé heves vérmérsékletű vásárlóknak ott az 1.2-es PureTech szintén 130 lóerővel, de 180 lovas 1.6-ost is kínál a Peugeot. A csúcsot a 225 és 300 lóerős konnektoros hybridek képviselik.

A tesztautóéval megegyező GT Pack konfiguráció az 1.5 dízellel párosítva 13.840.000 forint listaáron, a nagyobb kraftot igénylők viszont 200.000 felár ellenében választhatják az 1.6 PureTech-et is vagy a PHEV-ek egyikét, amik ennél durván 5 millióval kerülnek többe. Aki azonban megelégszik az 1.2 PureTech vagy az 1.5 BlueHDi motorok valamelyikével, emellett egy kevésbé fényűző, de korrekt felszereltségi szinttel is beéri, az 9-10 millió között egy naprakész városi SUV-ra tehet szert, ami az egyik legnagyobb egyéniség a piacon, ráadásul karakteresebb, mint valaha.

Teszt/fotók: Bacsa Zoltán

A tesztlehetőségért köszönet a Fábián Kft.-nek és a Peugeot Magyarországnak.

A tesztautókat Lotus Cleaning termékekkel takarítjuk és ápoljuk!

YouTube:
tesztelok.hu csatorna

Facebook:
https://www.facebook.com/tesztelok.hu

Instagram:
https://www.instagram.com/tesztelok.hu/

zparts autóalkatrész

Javasolt cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb