Duna Autó Zrt.

Nissan Qashqai 1.3 DIG-T teszt – megszokott ábrázat, új motor

Kezdjük egy gyors visszatekintéssel. Nagyjából két és fél évvel ezelőtt, az aktuális modellfrissítést követően járt nálunk legutóbb a Qashqai, akkor még az 1.6-os, 163 lóerős DIG-T erőforrással. Az már akkor egyértelművé vált, hogy a Nissan kompakt SUV-ja nem véletlenül a kategória egyik legsikeresebbike, megítélése pedig azóta sem változott, pedig mióta ezt a videót forgattuk, történt egy kis változás.

Hogy pontosan mi is az? A megoldás nem kívül, még csak nem is igazán belül keresendő, mindinkább a motortérben. Benzines fronton ugyanis mind az 1.2-es, mind pedig az 1.6-os erőforrástól elbúcsúzott a Nissan, helyette pedig az 1.3-as érkezett, és mint kiderült, egyáltalán nincs szégyenkezni valója. De erről majd pár sorral később, előbb inkább nézzük meg, hogy az elmúlt évek távlatából, a közeledő – de még szabad szemmel nem látható – generációváltást figyelembe véve milyen is 2019-ben a Qashqai.

Nem szeretnék hosszasan titkolózni, így gyorsan elárulom: jó. Jelen alanyunk felszereltsége, műszaki jellemzői, ára alapján ezt egyáltalán nem tartom merész kijelentésnek. A Qashqai már csak azért is szimpatikus, mert a hatalmas SUV-rengetegben igazi biztos pontként van jelen, egyfajta középutat taposott ki vele a Nissan.

A legutóbbi facelift elég átfogó volt, főképp ami a külsőt illeti, 2016 pedig nincs olyan messze, hogy elfáradt volna a formaterv. Ez a kicsit szamurájos, széleken szűkre húzott, középen mélyülő front a megjelenés egészét nézve tökéletesen megállja a helyét a legújabb típusok dizájnjai mellett is.

A far tipikusan Nissan, ha nem látnánk a márkajelzést, akkor sem lenne kérdéses. Itt már azonban, főleg a lámpatesteket nézve érződik, hogy közelebb állunk a 2010-es évek elejéhez, mint a végéhez. Nincs ezzel gond, ám a hátsó szélvédő kialakítása és a nagy, szabadon hagyott felületek kicsit különálló részként hatnak az összképet figyelve. Nagyon egyszerű kidolgozású a hátsó lökhárító, a Qashqait körbeölelő műanyagburkolat viszont hasznos védelmet nyújt. A csomagtérajtó magasra nyílik, ennek ára, hogy a perem is kissé magasabban van, cserébe viszont a duplapadlós, 410 literes alap és a maximálisan elérhető 1.6 köbméteres, síkpadlós rakodótér elég sok pakkot képes gond nélkül elnyelni.

A beltér ránézésre ugyanaz, de azért akad itt néhány újdonság, van olyan, ami a felszereltség jóvoltából csak számomra az, de egy kisebb finomhangolást egyébként is a kapott a Qashqai. A helykínálat kompakt SUV-hoz illő, így sem elöl, sem pedig hátul nem kell összehúzni magunkat, ugyanakkor a panorámatető hatalmasat javít a térérzeten, főleg a második soron. Bár nem nyitható, de az üvegfelület mérete, a sötétítés mértéke és a hármas tagolású roló is rendben van, utóbbi minősége jobb, mint az átlag „hálós” hatású megoldások esetében. Szintén jár a dicséret a középen futó és az ajtókba átívelő dekorlapok ötletes mintázatáért. Az anyaghasználat és az összeszerelési minőség is megfelelő, egyszerű, de többnyire igényes kialakításúak a belső elemek.

Mivel tesztmodellünk N-Connecta felszereltsége középen helyezkedik el (alatta a Visia és az Acenta, felette a Tekna és a Tekna+ található, de még ott az N-Motion limitált felszereltség is), ezért itt már egy egész kerek csomagot kapunk. Ne számítsunk persze parkolóasszisztensre, bőrbetétes ülésekre, vagy holttérfigyelőre, de azért van nyomógombos indítás, kétzónás klíma, sávelhagyásra figyelmeztető asszisztens, a műszerfalon pedig egy igen ügyes információs kijelző is helyet kapott.

A középkonzolon látszólag ugyanaz a 7 colos kijelző honol, amit már korábbról is ismerhettünk, de egyrészt változtattak a gombok elrendezésén, másrészt a rendszert kompatibilissé tették az Apple Car Play és az Android Auto alkalmazásokkal is. Maga a főképernyő azért már nem feltétlenül tükrözi a legújabb felületeket, de egész jól testreszabható, még ha a kezelése néha kicsit nyakatekertnek is tűnik. A kamerarendszer ketté van osztva, a tolató mellett felülnézeti képet is láthatunk, a felbontástól sokat ne várjunk, nappal rendben van, éjszaka azért már jobban bíztam az első-hátsó radarrendszerben. Ez utóbbi egyébként a Technológia csomag sajátja, ami ezen a szinten már széria, ebbe a táblafelismerős navigációtól és vészfék asszisztenstől az automatikusan behajtható visszapillantóig egy sor ügyes dolog tartozik.

Jogos a kérdés, hogy miért is volt szükséges megpiszkálni a motorpalettát a generációváltás előtt. Nos, ezt a kérdést mostanában számos más márkánál illetve modellnél feltehettük volna, ugyanis WLTP szabvány miatt alaposan bele kellett nyúlni az erőforrások választékába. Esetünkben ugyanaz a 140 lóerős 1.3-as benzines köszönt vissza, mint a Kadjarban, vagy épp a Mégane-ban, ez nem is meglepő, hiszen a Renault-Nissan-Mitsubishi hármas a Daimler közreműködésével fejlesztette ki az új motort.

A konstrukcióról már többször is szót ejtettünk, részemről inkább a „jó” felé hajlok, már ami a menetdinamikai megítélését illeti. Ismét a Kajdart hoznám fel, ott azért érződött az a plusz 140 kilogramm, a Qashqai 1300 kilójához magabiztosabb érzetet társít az 1.3-as, a százas sprintben néhány tized különbség van, 10 alá becsúszhatunk, a hatsebességes manuális pedig partner a pontos és gyors váltásokban. A fogyasztás is kellemes, 6.5-6.7 literes átlagot sikerült produkálnom. Aki nagyon szeretné, az választhatja az erősebb, 160 lóerős változatát is ennek a motornak, kétlem, hogy túl sok különbséget észre lehetne venni a félmilliós felárért cserébe (a teljes motorpalettát egyébként itt találjátok, a Renault dízelek is visszaköszönnek a listáról).

A vezetési érzet is rendben van, a kormány kellő visszajelzést ad, a fék jó fogásponttal rendelkezik, a felfüggesztés pedig igyekszik stabil lenni. Persze tudjuk jól, hogy nem kanyarkirálynak tervezték a Nissan SUV-ját, ettől azért még korrekt módon terelgethető. A rugózás kényelmes, a 18 colos abroncsok ellenére sem pattog el, a közepes úthibákat pedig hibátlanul hatástalanítja a futómű. Itt jegyezném meg, hogy Qashqai érezhetően jól össze van rakva, sőt, számomra masszívabb hatást kelt, mint mondjuk a Kadjar, pedig gyakorlatilag testvérmodellekről beszélünk.

Ár tekintetében sem szálltak el a Nissannál, mivel az 1.3-asból a 140 lóerős a belépő erőforrás, ezért leginkább a felszereltséget kell néznünk, az alapot a Visia jelenti, ehhez 5.5 millió környékén hozzájuthatunk. Az N-Connecta is befér hétmillió alá (sőt, a konkrét tesztautó 6.5 alá), ráadásul az opciós csomagokat is elfogadható árakon kínálják: hogy a saját példánkat említsem, az adaptív LED fényszórókat és az üvegtetőt magába foglaló „Stílus csomag” 315 ezer forintért kérhető, a +2 év kiterjesztett garanciát pedig 122 ezerért válthatjuk meg.

A Qashqai egyértelműen a Nissan „nép SUV-ja”, a második szériát alaposan átgondolták, elfogadható árat sikerült neki szabni, és az eladási adatokat nézve a motor-mizéria sem viselte meg a modellt. Ezek alapján hasonlóan kiforrott harmadik generációra számíthatunk, mely ha a szükséges pontokon kap némi modernizálást, az előd útján haladhat tovább.

A tesztlehetőségért köszönet a Ferihegy Autó Kft.-nek!

Teszt | fotók: Bense Róbert

motortisztítás
Cimkék
Lotus Cleaning tesztelok.hu

Javasolt cikkek

Back to top button
Close