fbpx

Honda HR-V Advance e:HEV – hibrid lett, maradhat?

A Honda HR-V harmadik generációja B-SUV létére nem csak szép nagyra cseperedett, de látványra meg is komolyodott. Ó, milyen hamar felnőnek… A bohókás arcú, 1998-as első széria a maga 4,1 méterével egy akkor még egészen szokatlan, jópofa kis crossoverként látott napvilágot. A szamuráj arcú második generáció 9 év kihagyás után tért vissza Európába – teszteltük is, apró hibáit pedig a stílusa és kiemelkedő praktikuma feledtette. 2019-ben a facelift kivitelről azt állítottam, használtpiaci sláger lesz, ezt pedig a mai napig tartom. És akkor íme, elérkeztünk az elődtől 5 centivel hosszabb (4340 mm), de legalább 25-tel nagyobbnak látszó, tavaly bemutatott HR-V-hez. Sajtófotókról azt hittem, hogy a nagytestvér CR-V utódját látom a képeken, de nem.

A kissé konzervatív, mégis minden korábbinál összeszedettebb és komolyabb formaterv adhatja a HR-V vonzerejét a hibrid rendszer mellett. Bizony ám, más kivitelben nem is kapható, csak ezzel az 1.5-ös motorral és az azt kiegészítő, öntöltő elektromos hajtással. A német autókhoz szokott szem számára is letisztult, elegáns belső és a határozott külső megjelenés, valamit a modern hajtáslánc akkora gólnak tűnt elsőre, hogy az már gyanús. Sajnos az örök szabály most is érvényesül, az autóipar az egyik kezével ad, a másikkal elvesz. Az új HR-V abban javít, ami az elődben kifogásolható volt, de nem ennyire fekete-fehér a képlet.

Olyan, mintha már egy elektromos autókra optimalizált világba kellett volna rajzolni valamit, ami elhiteti magáról, hogy emissziómentes helyi közlekedésre alkalmas. Szegről-végről igaz is, hisz az elektromotor rövid távon tudja önmagában is hajtani a kocsit. A színre fújt hűtőrács kapcsán önkéntelenül is arra gondol az ember, hogy ebben vajon nincs is „igazi” motor? Futurisztikus, rendhagyó, egyedi vagy furcsa? Nem akarok nagy és marketing szagú szavakkal dobálózni, érdekes lett. Számomra fehérben nem jön át ez a formai játék, inkább hiányérzetem támad, ellenben egy érdekesebb vagy sötétebb árnyalat ezen sokat javít. Aki csak emiatt dilemmázik, az pedig ne aggódjon, a tesztautó Advance felszereltségéhez opciósan választható több fajta dizájn csomag, ami fényezett fekete hűtőmaszkot is tartalmaz.

A hátsó ablakba integrált ajtónyitó már az elődön is megjelent, ami stílusos megoldás, nagyjából ennyi izgalmat rejt az oldalnézet. Ezzel szemben hátul tényleg megjön a bugi, igazán igényesen kidolgozott a lámpatest, valamint a lassan kommersznek számító, de még mindig hatásos összekötő fényhíd sem maradhatott el. Innen a leginkább „nagyautós” a forma – esküszöm, hogy Tiguan méretű járgánynak tűnt a HR-V egészen addig, amíg élőben meg nem láttam, ahogy szolidan, már-már visszahúzódva vár a parkoló sarkában a szalon előtt.  Masszív, tömbszerű, SUV-os, mégis van benne egy kis élet, nem egy sokadik, egyedi ötletektől mentes Taigo a sorban. Még azt is elhiteti, hogy van értelme a némileg emelt hasmagasságnak, egyszerűen jól áll a gépnek a Békés megyei szavanna, van kiállása minden szögből.

Első pillantásra, sőt első beülésre odabent is szinte minden klappol, sőt, kifejezetten penge. Letagadhatná japán mivoltát a típus, egységes és rendezett a műszerfal, nincs gond az ergonómiával sem. A megjelenése szinte azt sugallja, prémium, aztán ahogy elkezdi fogdosni az ember, kicsit csalódik. Szinte mindenhol kemény műanyagokkal találkozik a kéz, ami ugyan nem feltétlen bántó, de a mindent a szemnek, semmit a kéznek elv sosem volt igazán elegáns. A klímapanel ugyanakkor kifejezetten igényes, a tekerőkapcsolók összhangban vannak mindenhol, jó a kormány fogása és a zongoralakkot sem vitték túlzásba odabent.

A 9”-os központi kijelzőn modernebb, igényesebb infotainment rendszer fut, mint az elődben, érződik az előrelépés. A műszerfalon is helyt kapott egy nagyobbacska képernyő, azonban nem tudtam hova tenni ezt a felemás megoldást, hisz míg a menetinformációk zöme a kijelzőn jelenik meg, a műszeregység másik fele egy viszonylag jellegtelen, analóg kilométerórából áll, aminek sem megjelenésben, sem funkcionalitásban nem látom értelmét ebben a formában.

Telefon és egyéb apróságok tárolására alkalmas polc / rekesz egyaránt található a klímapanel alatt és a váltókar mögött is. Advance (azaz a középső) felszereltségi szintnél közös jellemzőjük, hogy egyikbe sincs beépítve vezeték nélküli töltési lehetőség, ami különösen fájó pont akkor, ha szeretnénk hosszútávon csatlakozni, zenét lejátszani, ne adj isten telefont tükrözni. Marad hát a jó öreg kábel.

Kedvenc részletem a beltérben a szélső légbefúvók kialakítása. A nyitó-záró tekerőkapcsoló harmonizál a klímapanel és a rádió kapcsolóival, a szögletes ezüstös perem pedig nem csak formai játék, hanem egy kibontakozó trend újabb megtestesülése. Talán az új Hyundai Tucson-nál tapasztaltam meg először a diffuse mód segítségével, milyen az, mikor nem közvetlenül az arcunkba fújja a hideget a szellőzőrendszer, hanem a műszerfal egészéből lágyan áramlik a friss levegő. Ennél egy fokkal kevésbé szofisztikáltabb, ettől függetlenül egész hatékony megoldás, amit a képen láthatunk. A fenti állásba kapcsolva ugyanis nem a klasszikus rostélyokon fúj a klíma, hanem finoman oldalt teríti a levegőt, ezzel hosszabb utakon jelentősen növelve a komfortérzetet.

A hely viszonylag nagy idebent, az ülések kényelmesek, a hátsó pad is elég tágas két ember számára, lábtér pedig akad bőségesen. Középre már csak büntetésből, illetve rövid távra érdemes ültetni felnőttet, a kakasülőn ugyanis egyből elveszik a komfort, az ülések formáján is látszik, hogy erősen két embernek ajánlott a hátsó traktus. Az ülőpad az elődhöz hasonlóan felhajtható, így méretes rakodóteret kapunk hátul is, valamint szokásos 60/40 arányban dönthetőek a háttámlák, így egy nagy, sík felületet kapunk, ami 1289 liternyi csomagteret ad. Ha az ülések a helyükön vannak, akkor viszont csak 319 liter raktér marad hátul, ami fájó pont, hisz az előd 470 literrel büszkélkedhetett. Persze, ahhoz nem járt hibrid rendszer, de négyen felnőttek, három napi csomaggal már csak épp, hogy befértünk a friss HR-V-be, amitől külső méreteit, illetve a beltér szellősségét tekintve picit többet vártunk.

És megérte a csomagtartóból feláldozni értékes litereket a hibrid hajtáslánc oltárán? Részben igen. Az 1.5-ös szívó- és a villanymotorok kombinált teljesítménye 131 lóerő, ami egy hétköznapi, de teljesen elfogadható érték, ezt alátámasztja a 10.7 másodperces 0-100 is. Kellemesen autózható, sőt, városban még dinamikusnak is mondanám, ha időben veszi a rendszer a lapot és nem késlekedik sokat a fordulat felpörgetésével.  Autópályán ez már csak klasszikus bőgéssé alakul át, alig észrevehető gyorsulás mellett. Nem lassú, csak a hanghatások mellé általában járó tűzijáték elmarad. Ezt a hibridesek meg is szokták már és együtt lehet vele valóban élni, viszont a közepes gázra is maximálisan felbőgő, kissé lassan reagáló rendszeren még egy picit lehetett volna finomítani.

Autópályán inkább a szívómotor érvényesül, aminek érezni is a hatását, 6.4-6.8 literes fogyasztással jártunk a sebességhatár közelében, amit azért már elég sok modern turbómotor lehoz. Országúton 6 liter környéke a standard, városban viszont egész látványos értékeket is el lehet érni, itt érzi magát igazán elemében. Alkalomadtán sikerült 4.2-4.5 literre is levinni az étvágyát, de az átlagos útjaim Budapesten 5-5.2 literből jöttek ki 100 kilométerre vetítve. Ennél egy Toyota kicsivel kiforrottabb, vagy mondjuk úgy, takarékosabb. A nagy átlag valahol 5-6 liter között alakult, ami vállalható, a papírforma pedig érvényesült: hibridet városba, agglomerációba érdemes venni. Aki többnyire ilyen területen mozog, annak megéri, az alkalmi nagyobb utak alkalmával meg elfogadja, hogy ez nem erre lett optimalizálva.

Az előd kiváltképp pontos, kellemes manuális váltója után éles váltás ez a CVT automata, ami a sportosság apró szikráját sem villantja meg, de ez nem is baj, hisz legalább összhangban van a hajtáslánc a futóművel. A második generációt a feszessége miatt kritikával illettem, mert annak ellenére nem volt kanyarvadász konstrukció. Az új HR-V végre finoman siklik, korrektül csillapítja az úthibákat, mégsem lett billegős. Vezetni összességében nem nagy élmény a szó klasszikus értelmében, de talán pont ez a lényege. Csak legyen modern, komfortos, pihentető, ami többnyire igaz is, ha valaki nyugodt vérmérsékletű sofőr.

Az Advance felszereltségű tesztautó listaára 12.5 millió forint, de az alap kivitel is teljesen élhető már, ami 11.349.000 forinttól hazavihető. A fényűzést 13.5-től kezdve az Advance Style-lal lehet kimaxolni, izgalmas többtónusú beltérrel, fekete tetővel, még több extrával. Van nála praktikusabb és kevesebbet fogyasztó kihívó is, de talán nem is a szegmens leuralása volt a cél minden téren. Kellemes termék lett az új HR-V, amit a külső stílusa és a belső letisztultsága fog valószínűleg eladni – japán autó rég tudott már ilyet az új Mazdákon kívül, azok viszont nem kaphatóak hibrid hajtáslánccal.

Teszt/fotók: Bacsa Zoltán

ecotrex

Javasolt cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb