fbpx

Peugeot 308 SW GT Hybrid teszt – felvillanyoz a stílusával

Duna Auto

Nem tudom, mikor járt utoljára a Tesztelőknél ennyire izgalmas kiállású kombi. Meg merem kockáztatni, hogy talán sosem!

Rég fektettek az autóiparban akkora figyelmet a dizájnra, mint napjainkban, de ez érthető is – ergonómiai és használati értéket tekintve alapjaiban rossz autók manapság már nem igazán akadnak, emellett egyre több típus épül azonos technikára, a gyártók közötti technológiai különbségek lecsökkentek. Egy ilyen környezetben kevés dolog dob többet a latba az ütős marketingnél és a megnyerő formáknál, a Peugeot pedig nem viccelte el legújabb kompaktját sem, holott messzemenően nem ez a legnépszerűbb kategória már a vásárlók körében. Az SW, azaz a puttonyos kivitel még több éllel operál a hatchback-hez képest, szögletes farával talán még szexibb is. Emellé párosul a Coppery metálfényezés, ami új szintre emeli a türkizkéket. Ráadásul ez az alapáras szín. Azt mondom, be kell vállalni, a megmaradt 150.000 forintot pedig érdemes inkább fűthető ülésekre és szélvédőre, esetleg gyorsabb töltési lehetőségre fordítani a PHEV esetében.

A tesztautó a legmagasabb, GT felszereltségi szintet kapta, ám a Peugeot nevezéktana kicsit eltér a megszokottól – ez nem egy kiemelkedően izmos kivitelt takar, hisz az nincs is. Egy finom lökhárító és küszöbtoldat jár, ugyanakkor a többi verziótól eltérő hűtőrács inkább csak elegánsabbá teszi az alapvetően is stílusos és sportos formát. Nem mintha lóerőből hiányt szenvedne a PHEV kivitel, ami 180 és 225 lovas változatokban kapható, nálunk ezúttal az erősebb járt.

Szúrós szemeivel kajánul vigyorog az arcodba, mint egy gonosz Halloween tök. A jól ismert kardfogak villódznak a sötétben, a hármas osztatú hátsó lámpák pedig még mindig jól mutatnak, pedig nem először sütik el ezt sem a franciák. Hozza az elmúlt években megszokott Peugeot formavilágot, de nem unalmasan másolja, inkább továbbfejleszti. Nem tudom megmondani, miben mutat újat a 308 SW, egyszerűen csak szemtelenül pofás és megvan a saját stílusa. Emiatt fogják igazán szeretni vagy utálni, de ez így van rendjén – meg merem kockáztatni, a többség számára ez egy vonzó design lesz, de megértem azt is, ha a biztonsági játékosok nem ezt választják. Passzol hozzá a kacsafarokban végződő puttony, ráadásul praktikus is: 608 liter klasszikus kivitelben, de konnektoros hibridként is megmarad ebből 548, ha pedig már a számoknál tartunk, a tengelytáv 2.7 méter, a karosszéria pedig 4636 mm hosszú, korrekt méret minden tekintetben.

Az autó bal oldalán találjuk a töltő csatlakozóját. 3,7 kilowattot tud alap esetben felvenni a 308, felár ellenében 7,4 kW-ra nő a teljesítmény. Így akár szűk két óra alatt fel is lehet tölteni a 12,44 kWh kapacitású akkumulátort a megfelelő töltőoszlop és kábel segítségével, otthoni hálózatról viszont 7-9 óráig is eltart a művelet, amennyiben konnektorról töltjük. A hideg beálltával 30-40 kilométer között mozgott a hatótáv. A fogyasztása nagyon használatfüggő, akár 3-5 liter között is el lehet vele járni, míg ritkábban töltve 5-6.5 liter között alakult az étvágya. Aztán persze meg lehet küldeni úgy az 1.6 turbót lemerült akksival, hogy ezt is túlszárnyaljuk, az önmagában is 180 lóerős robbanómotor és az 1600 kilónál valamelyest nehezebb karosszéria kombinációja mellett ez nem is meglepő.

A külső mellett a belső is szintet lépett, ami megjelenésre abszolút pozitív és izgalmas, funkcionalitást tekintve viszont megkérdőjelezhető az evolúció. Míg a legtöbb széria egy sima 10”-os, digitális műszeregységet kap, a GT kivitel már 3D-s i-Cockpit-tal érkezik. A kijelzőnek valóban van „mélysége”, a legfontosabb mutatószámok és információk előrébb, míg a műszeregységek képe valamivel hátrébb jelenik meg a digitális térben. Látványos, de haszna nincs igazán, számomra kicsit szokatlan és ezzel együtt zavaró volt.

A központi kijelző szintén 10”-os, a megjelenített kép igényes, a rendszer pedig korrekt, néha picit lehetne gyorsabb, de nem bosszantó a rövidke késlekedés a funkcióváltások között. Sajnos sem a klímapanel, sem az ülésfűtés nem kapott fizikai gombokat a belépő (Active) kivitelt eltekintve, Allure és GT szinteken a menüben kell kitúrni a vonatkozó funkciókat. Van ellenben i-Toggle névre keresztelt érintő gombos panel a főképernyő alatt, ami szép nagy piktogramokkal segít, hogy a legfontosabb menüpontokat gyorsan elérjük. Ez is inkább látványos, mintsem korszakalkotóan ergonomikus vagy hasznos, és félre ne értsen senki, nem a technika ellen vagyok beoltva, egyszerűen csak vezetés közben macerás két érintőképernyőre és „random” kiosztású fizikai gombokra együttesen figyelni.

A formákat élek szabdalják, látványos a belső dizájn is, jó az üléspozíció és tárolórekesz is akad elég. Az anyagfelhasználás példás, szerencsére mellőzte a legtöbb helyről a zongoralakkot a Peugeot és milyen jól tette! Mutatós és igényes az alcantara-bőr kárpit, a zöld varrás pedig feldobja a szürkeséget és ad egy kis „techno feelinget” is az autónak, ha a formavilág és a képernyőhadsereg ne lenne elég. Az én 173 centimre állítva az első ülést a hátsó is bőséges maradt, nagyobb termetű emberek mögött pedig még pont kényelmesen el lehet férni, de talán itt érződik a legjobban a térkínálatot tekintve, hogy ez mégis csak egy kompakt kombi, nem pedig egy felső-középkategóriás anyahajó.

Illik ez a derék 1.6-os, négyhengeres motor az autó karakteréhez, a hybrid rendszerrel kiegészülve tisztességesen repíti a 225 lóerő a 308 SW-t minden körülmény között. A futómű kellemesen feszes, jól tart kanyarokban is, miközben kényelmes marad a Peugeot. Nem késztet folyamatos sportolásra, de szerpentinezni nem is nehéz PHEV kombikkal kell menni. Ellenben ha szabad lesz az út, önkéntelenül is elnehezedik az ember lába, az autópályás hasítás szinte magától értetődő, a 8 sebességes automata is észrevétlenül dolgozik a sofőr keze alá.

Utazgatok, mert utazni élvezet – hogy klasszikust idézzek, városban inkább elektromosan szórakoztató és pihentető, országúton pedig mindenhogy, jó karaktert ad a 308-as ezzel a PHEV rendszerrel kiegészülve. A fék hangolásán lehetne még mit javítani, az autó vezetése kapcsán ez az egyetlen pont, amit kifogásolnék. Hiányzik a lágy átmenet az erősödő visszatermelés és a valódi fékezés között, alacsony tempónál hirtelen befognak a tárcsák és bólintunk majdnem minden megálláskor, nagyon finom lábtechnika kell ahhoz, hogy ezt kiegyensúlyozza az ember. Meglepett, mert hasonlót nem tapasztaltam korábban tesztelt Stellantis csoportos PHEV-ek esetében, vajon miért pont ennél az autónál okoz ez gondot?

A termékpaletta 130 lóerős benzines és dízel motorokból áll, valamint a már említett 180 és 225 lóerős PHEV-ekből. A legolcsóbb konnektorról tölthető kombi 15.750.000 forintba kerül, azonban az erősebb hajtáslánccal szerelt, GT kivitelű tesztautó alapára már 18.330.000 forint. Alapvetően annyit emelkedtek már az árak az iparágban, hogy ezt teljesen elfogadhatónak kell, hogy tituláljam, ennyiért egy kellően divatos és modern, izgalmas autót kapunk. Én csak annyit mondok, ezerszer jobban kéne ez, mint bármely plug-in hybrid SUV az elmúlt évekből.

Tesztünket a Fábián Autó Kft. támogatta

Teszt/fotók: Bacsa Zoltán

ecotrex

Javasolt cikkek

Ez is érdekelhet
Bezárás
'Fel a tetejéhez' gomb