Honda CR-V Elegance 2.0 Hybrid – a szomszéd hibridje mindig zöldebb?
Megáll a ház előtt a bútorszállító, süt a nap, a pázsit mindenhol rendezett és milliméterre azonosra nyírt telkenként. Becsönget egy idegen, miközben megy a pakolászás – Mrs. Smith hozott frissen sült pitét a szomszédból az új jövevényeknek. Mindenkinek megvan a filmesen idealizált családi övezet képe az USA-ban, igaz?
Főszereplőnk ezután kilép az ajtón, majd balra néz. Természetesen egy Prius áll a szomszédban, mi más? Neki is le kéne már cserélni a Grand Voyagert, új környékhez új verda dukál. Sokat futott már, nem is környezetbarát, a végén még kinézi a szomszédság. De nem, ez a Prius nem az ő világa. Valami nagyobb és kevésbé megosztó kell. Jobbra pillant, majd megcsillan a szeme a Smith család fehér színű Hondáján. Szintén hibrid, ráadásul van is kiállása, egész méretes, a család is könnyedén beférne. Vajon ez lenne a tökéletes választás a belvárosba való ingázáshoz és a nagyobb utazásokhoz egyaránt?
Harmadszorra jár nálunk a CR-V, első ízben az 1.5 Turbo-ról írtunk manuális, majd CVT váltóval, most pedig a hibriden a sor, hogy bizonyítson. Kell is neki, ugyanis dízellel nem kínálják mifelénk a típust. Így három választás marad: az 1.5-ös turbómotor kézi váltóval 173 lóerővel, CVT váltóval 193 lóerővel (és összkerékhajtással), továbbá a 2 literes, Atkinson ciklusban működő szívó benzines, elektromos hajtással kiegészítve. Ez a motor önmagában 145 lóval gazdálkodna, de az elektromotorokkal kiegészített rendszerteljesítmény 184-et eredményez. Ez már pont elég, hogy 1600+ kilót kényelmesen és ne túl komótosan mozgasson. A CR-V matematikailag tehát jó eséllyel indul az emelt városi hibridek mezőnyében, s bár nem tökéletes, nem keveri rosszul a lapokat.
Bár már többször írtunk róla és egyébként sem bír már az újdonság varázsával a forma, annyit mindenképpen megjegyeznék, hogy így fehérben szemből valamiért a birodalmi rohamosztagosok sisakját juttatta eszembe. Ez valamilyen szinten menő, bár lehet, csak az én képzelőerőm látja bele. A kiállása az elődmodellhez viszonyítva sokkal határozottabb és maszkulinabb, ez biztos. Hátulról talán kevésbé vonzó. A magasan lévő, kicsit volvós lámpák vonzzák a tekintetet, alattuk egy viszonylag sík, letisztult felületet kapunk.
Az oldalnézet izgalmasabb, különösen ezekkel a kétszínű, igencsak formás felnikkel. Ebből a szempontból sem fogták vissza magukat a tervezők, hisz mindegyik kerék mutatós, még a belépő, Comfort szint 17”-ese is rendben van – bár a hybrid már azzal a felszereltséggel is 18”-ast kap. Jól néz ki, de nem gumiznám szívesen. Nem mintha bármikor is a spórolásról szólt volna a SUV műfaj, még akkor se, ha a hajtáslánc a környezettudatosabbak közül való.
Bár nagynak tűnik, nem igazi óriás a maga 4,6 méterével a CR-V. Ebből adódóan nem számítottam szűkös, de táncteremnyi lábterekre sem. Odabent mégis fél kategóriával tágasabb hely fogad a vártnál, de a Jazz gyártójától nem is vártunk mást, mint remek térkihasználást. Az akkupakk miatt 64 litert kell feláldozni a csomagtérből, azonban az így maradó 497 liter is bőségesen elég.
Gusztusos irányítóközpont várt a kormányállásban, azaz a vezetőülésben. A digitális műszerfal mindent tud és mutat, ami elvárható, az viszont kicsit lelombozó, hogy a hi-tech hangulat közepette a kilométer számlálót egy középkori műanyag rúddal kell nullázni, mint a ’90-es években. Pedig annyi gomb akad a kormányon, ott vannak a bajuszkapcsolók is. Nem tudom, hogy ezt a funkciót miért nem lehetett máshova besuvasztani.
Sajnos ebben a tesztautóban is recsegett a könyöklő teljesen kihúzott állásban, így ez valószínűleg típusbetegség, mintsem alkalmi probléma, hisz korábban is tapasztaltunk hasonlót. A kárpitozott felületek sem a tartósság mintapéldányai, az ajtók és a könyöklő anyaga egyaránt elszíneződött már a kosztól, pedig fekete és bár sokan próbálták már, összesen 13 ezer kilométer volt a tesztautóban, így szinte még mindig újnak mondható. Nem szerencsés, ha pár hónap alatt már meglátszik a használat, még akkor sem, ha egy profi tisztítás segít rajta.
A beltér összeszedettsége azonban vitathatatlan és a lakkot sem tolták túl, igaz kaphatott volna kicsit finomabb műanyag borítást a kőkemény konzol a képernyő alatt, ahonnan a váltót és a hajtási módot vezérelhetjük. Itt tudunk választani a Sport, Econ és a teljesen elektromos EV módok közül, bár jól van hangolva a rendszer, így az esetek 90%-ában mindez felesleges. Összességében szerettem az egész koncepciót, mert kényelmes és tágas, ráadásul olyan egyedi és okos megoldásokat is betettek, mint a gyerekfigyelő tükör a napszemüveg tartóban, vagy a középkonzol párnázott oldala, mely a vezető térdét védi és kíméli meg a fájdalmas ütésektől. Ezek pedig olyan figyelmességek, amik elsőre talán fel sem tűnnek, mégis hosszútávon olyan komfortos kiegészítők lehetnek, melyeket megszeretünk, hozzájuk szokunk, majd egyből hiányolunk egy másik autóba átülve.
A lényeg most viszont a hajtásláncon van, egy hibrid modell kipróbálására pedig misem tökéletesebb, mint egy szaladgálós hét Budapest vonzáskörzetében és belvárosában. A CVT váltó, az elektro- és benzinmotor nagyon jól dolgozik össze, az alsóbb sebességtartományokban ráadásul kifejezetten rugalmas és dinamikus lett a CR-V. Fél gázzal is szépen indul, ekkor még nem bőg fel a CVT miatt a 2 literes, de az áramos rásegítésnek (is) hála egyszer csak azt veszed észre, hogy lerajtoltál kényelmesen mindenkit. 100 felett már nem lép olyan nagyot, ellenben jön a szokásos, kissé nyúlós érzet, felpörög a váltó és indul a robogós gyorsulási élmény. Szerencsére hamar kapcsol a technika és időben visszaejti a fordulatot, ha már nem nyomjuk tövig a gázt. Csak hogy ellőjek egy katalógus adatot, a 0-100 8,8 másodperc alatt van meg a 2WD verzió esetében, az összkerekes hibridnek pedig 9,2 kell. Mindkettő remek érték egy hétköznapi, családi autónak.
A hibridség akaratlanul is magával hozza a spórolás vágyát. Természetesen minden mozdulatomat figyeltem, és bár igyekeztem a szokásos tempómat diktálni, néha-néha önkéntelenül is elgyengült a lábam a zöldnél való indulásokkor – ó, csak nehogy bekapcsoljon a benzinmotor a következő lámpáig, hisz akkor értékes deciket veszthetek hosszútávon. Ha van kraft az akksiban (amit a fékezésekkor visszatölt a rendszer), a kőkemény dugót és a haladósabb városi forgalmat is preferálja a gép. Ilyenkor szépen alánk dolgozik az elektromosság és az egyenletes tempójú gurulásnál, no meg a pár km/órás tötymörgésnél beveti magát, emiatt csak azt vesszük észre, hogy az átlagfogyasztásunk nemhogy nő, de olykor még csökken is. Egyedül a „hullámzós” forgalommal nem tud mit kezdeni, mikor gyakran megállunk, majd ugyanolyan gyakorisággal nagyokat gyorsítunk, mert egy pillanatra tényleg megindult a sor. Ilyenkor bekapcsol és fel is pörög a benzinmotor, majd mire egyenletes sebességet vennénk fel, megint meg kell állni. Így kimarad a lassú elektromos gurulás és a szintén árammal táplált, nagyobb sebességű vitorlázás is.
Sajnos az idő 2/3-át a legpocsékabb és leginkább üzemanyag pazarló időszakokban sikerült levezetnem. Míg a külvárosi autózások során alig emelkedett 5 liter fölé a fogyasztás, addig a belvárosi szenvedések miatt olykor 6,7 liter fölé szökött a mutató. Én végül 6,5-nél álltam meg 200 kilométer után, kulturált vezetési stílussal. Az autó méretét és teljesítményét nézve ez egy szép eredmény.
Kényelmes, halk, stabil, mégsem túl feszes és zöld, amikor zöldnek kell lennie. Akkor ez lenne a legjobb választás a CR-V palettáról? Egyfelől biztos, hisz 2-3 literrel is az 1.5 turbó fogyasztása alatt közlekedhetünk szituációtól függően. Ráadásul ez a legsportosabb kivitel, már ha a katalógusadatokra és a gyorsulási értékre utazunk. Másfelől érdemes kicsit matekozni. Kiviteltől függően 1-1,9 millió forint a felára a hibrid modellnek (az Elegance felszereltségű tesztautó alapára 11 229 000 forint). Ez a különbség legjobb esetben is 100-150.000 kilométer alatt nullázódik ki. Elképzelhető, hogy megtérül a befektetés, de aki 3-4 évente cseréli az autóját és nem vezet sokat városban, az valószínűleg bukik rajta.
Szóval a szomszéd hibridje mindig zöldebb? Alapvetően igen, de nem minden helyzetben – pl. autópályán sosem fog egy dízelt lekörözni fogyasztás terén. Gazdaságosabb? Attól függ, ha sokáig megtartja az ember, akkor igen, különösképp városban. És miért éri meg igazán? Mert egy nagyon kellemes és kiváló használati értékű tárgy, ami tökéletesen kiszolgálja majd a családot.
A tesztlehetőségért köszönet a Duna Autó Zrt.-nek és a Honda Hungary Kft.-nek!
Teszt / fotók: Bacsa Zoltán
A tesztautókat a Lotus Cleaning termékekkel ápoljuk!
