Dacia Spring teszt – végre egy megfizethető villanyautó?

Duna Auto

A Daciával nagyot húztak a Renault csoportnál, ez már az eléggé fapados, ellenben tényleg széles tömegek számára elérhető Logan bemutatása után kiderült a 2000-es évek közepén – több mint egymilliót adtak el az első generációból. Nem sokkal később jött a Sandero, a második generációval pedig szintet ugrottak a románoknál a kivitel minőségét illetően, a 2012 utáni modellek nem csak olcsók, de egészen kulturáltak is. A biznisz tehát pörög, de nem szabad belenyugodni a sikerbe, ideje volt egy újabb bombát ledobni. Ebből a szempontból pont kapóra jön ez a nagy elektrifikáció, itt az idő olcsó elektromos autót adni a népnek. De vajon 2021-ben ez már tényleg lehetséges?

Még itt a cikk elején fontos kiemelni, hogy a képeken látható kocsi egy Business kivitel. Leginkább autómegosztó szolgáltatással foglalkozó cégek számára készül ez a specifikáció, emellett pedig előszériás ez a konkrét példány. Mindez azt jelenti, hogy valamivel kidolgozottabb, kiforrottabb, szebb lesz a végleges fogyasztói változat, arra azonban még várni kell pár hónapot – addig is hiba lenne nem kipróbálni ezt az autót, ugyanis a koncepció lényege így is tökéletesen átjön.

Támogass minket! https://retrovasak.hu/wp-content/uploads/RetroVasak-tamogatas-High-Quality.jpg

A Spring célja nem más, mint széles tömegek számára kinyitni az ajtót a villanyautózás előtt. Ezt részben sikerült is elérnie, hisz 6.5 és 6.9 millió forintba kerül listaáron változattól függően ez a kis csodabogár, ami valóban olcsónak mondható az elektromos autók árait figyelembe véve (egy új e-UP 8.9 millió, de hogy ne menjünk messzire a Dacia háza tájától, a Renault Zoe 11.099.000 forintról indul). A kérdés csak az, hogy mégis hogyan vitték mindezt véghez – ha fel tudjuk markolni a 2.5 milliós állami támogatást (ami éppen nem elérhető, mert elfogyott a keret), akkor már tényleg döbbenetesen kevés pénzért tudunk új autóhoz jutni, de vajon mennyire igénytelen mindezért cserébe a Spring?

Kívülről leginkább azt mondanám, hogy semennyire. Ez egy korrekt, bizonyos szögekből nézve szinte dögös járgány mindaddig, amíg a közelébe nem érünk. Ordas kókányolásoknak persze nyoma sincs, szimplán csak ilyenkor realizálja az ember, mennyire pöttöm a Spring, ami mindössze 3.7 méter hosszú. A sajtóképeken mokány kiállású „terepjáró” a való életben egy korrekt megjelenésű, de picike autót jelent, ez viszont már egy lépés a győzelem felé. Eleve városi és elővárosi használatra lett kitalálva, akkor pedig praktikus, ha kis helyen is elfér. Másfelől pedig ami apró, az valószínűleg nem nehéz, mint a sár vagy mint úgy általánosságban az elektromos autók. Mindenki kapaszkodjon meg: 950 kilót nyom a gép, ennek pedig lesz jelentősége a menetteljesítményeket és a fogyasztást illetően.

A költséghatékony gyártásról kevés dolog tanúskodik odakint. A díszítő matrica kifejezetten jól mutat rajta, az orr egyedi, a far pedig bár egy csöppet egyszerű, teljesen elfogadható, hozza a Dacia formavilágot. Egy kicsit részletesebben szemlélve azért feltűnik egy-két furcsaság is. A halogén főfényszóró kifejezetten szokatlan az elektromos autók világában, kissé csalódást keltő, azonban vitathatatlanul olcsó – ugyanez igaz a hátsó lámpatestekre is, bár ezek izgalmasabb rajzolatot és LED-es menetfényeket kapnak majd a sajtóképek alapján a végleges, civil kiviteleken.

Megmosolyogtató részlet a motorháztető közepére elhelyezett szélvédőmosó spricni, ami két sugárral teríti be az üveget – utóbbit egyébként egy darab ablaktörlő lapát hivatott tisztítani (dupla karral, ki érti ezt). A kilincsek fényezetlenek, funkcionálisan azonban nem lehet beléjük kötni, a lemezfelnik pedig a dísztárcsák alakjához vannak igazítva, így távolról dizájnos könnyűfém hatást keltenek – ki mondta, hogy ami takarékos, az nem lehet mutatós? A külső összességében őszinte, aranyos, szemből pedig egészen modern a LED-es nappali menetfényeknek hála. Slusszpoén az orrban elhelyezett töltőnyílás, nem csak jópofa, de praktikus is.

Nem sok időm volt a tesztautó tanulmányozására az átvételkor, amint aláírtuk a papírokat és kezemben fogtam a kulcsot, pattantam is be a volán mögé, hogy a villanylovak közé csapjak. Hű… Elsőre meglepett a beltér, de el vagyok kényelmesedve, az idei tesztautó seregben elkerültek eddig a puritán kivitelek, ez márpedig az. Ebben persze nincs semmi meglepő, hisz a Spring egyszerű autónak lett teremtve, akkor mégis mit várjunk tőle, bőrkormányt, digitális klímát, hangulatfényeket? A 21. századi autózás elkényeztetett minket, pedig őszintén szólva nem kell sok ahhoz, hogy komfortosan érezzük magunkat utazás közben. Elégséges erő – pipa (erre még kitérek), klíma – pipa, rádió – pipa, ennyi. Minden más csak úri huncutság a kis Daciából nézve, és igaza is van a tervezőknek, a fogyasztói pazarlást és a globális felmelegedést nem a futófényes index és a lóerő hegyek állítják meg.  Tény, hogy az üléseknek nincs oldaltartása, emellett pedig lehet, hogy egyszerűnek tűnik a gumikormány és az előválasztó műanyag tekerője, de a koncepció összeáll. Itt nem akarják a marketingesek és a csili-vili látszatmegoldások lehazudni a csillagokat az égről, azt kapod, amit kommunikálnak és amit látsz. A lényeg, hogy élhető és semmi sem bántó. Kifejezetten igénytelen megoldások, sorjás, eldolgozatlan elemek még az előszériás autóban sem maradtak.

A 7”-os érintőkijelzős fejegység nem csak egyszerűen kezelhető, de meglepően gyors is, a rendhagyó, színes fényjátékkal operáló műszeregység pedig jól áttekinthető, ugyanakkor egyedi – kicsit ’80-as évekbeli sci-fi feelinget ad, de kellenek az ilyen jópofa megoldások, különben tényleg túl egyszerű lenne.

Hátul abszolút élhető a helykínálat, amíg nem túl termetes emberek ülnek az első sorban, ez azonban minden kisautóra jellemző. Meglepő ellenben, hogy a 3.7 méter ellenére 290 literes csomagteret kapunk, ami több, mint elvárható a szegmensben.

Ha érdekel még több részlet és gondolat a Spring belsejéről, nézz bele a „live” videónkba, de ne felejts visszakattintani, hisz most jön a lényeg!

A Spring leglényegesebb eleme a használhatóság, az egyszerűségben lévő nagyszerűség, ugyanis sokkal jobb kis autó ez, mint azt elsőre gondolja a felületes szemlélő. 44 lóerő és 125 Nm nyomaték hivatott mozgatni a könnyű kis kasztnit, melyben egy 27,4 kWh kapacitású akkumulátorcsomag bújik meg. A pehelysúly miatt nem csak az erő, de a hatótáv is több, mint elégséges. Az elektromotor karakterisztikájának hála városban egy pillanatra sem érződik gyengének a Spring (kivéve, ha tele pakoljuk, 4 emberrel és csomagokkal már lomha, de nem ez lesz az általános felhasználási mód, az is biztos). Finoman, puhán, személyautósan indul, így nem lep meg hirtelen senkit, ellenben 30-50 között padlógáznál egészen meglepően jól húz. Tudja azt az azonnali, nyomatékból autózós élményt ebben a tartományban, amit az elektromos kocsik általában hoznak és amiért szórakoztató őket használni a hétköznapok során is. 70 fölött már cammog, mint medve a málnásban, száguldani pedig esélyünk sincs, ugyanis 125 km/h-ra van limitálva a végsebesség.

Az erő autópályán kifogy, de országúton hozza a kötelezőt a Spring, a magas fogyasztástól sem kell tartani a 90-100 körüli tartományban. Pest és Nógrád megye határában a dimbek és dombok között szinte már úgy tűnt, megjött a kedve a kiránduláshoz a Springnek, ugyanis remekül el lehet kanyarogni a „hegyi” utakon anélkül, hogy különösebben erőlködne, simán tartottuk az átlagautók tempóját.

A magyar katalógus szerint városban 300, vegyesen 230 kilométert bír egy szusszal a legkisebb Dacia. A valóság picit eltér természetesen, de a 200 kilométer feletti hatótáv simán hozható különösebb odafigyelés nélkül. Klíma nélkül, városban 11.9 kWh volt a legjobb fogyasztási adatom, míg vegyes használatban, olykor klímázva és országúton is nyüstölve 13 kWh-s étvágyat sikerült generálnom a Springnek. Ez döbbenetesen alacsony, főleg a drága, fancy versenytársakhoz viszonyítva. Klasszikus konnektorból egy éjszaka alatt majdnem fel lehet tölteni teljesen, nullára merítve azonban jobb, ha ráhagyunk egy fél napot a produkcióra. Az AC töltés felső határa 6.6 kW, amivel körülbelül 5 órás köridőt hozhatunk, míg 30 kW-os DC töltőről körülbelül egy óra alatt feltölthetjük az akksit.

Puritán, cserébe megfizethető, miközben mindent tud, ami minimálisan elvárható egy városi közlekedési eszköztől. A Spring egy egyszerű és őszinte villanyautó, a teszthét végére azt vettem észre, hogy kezdem megszeretni a vele való városi rohangászást, ez pedig nagy szó, hisz alapvetően még a tizenéves Fiestám is igényesebb kivitelű belülről – ez azonban nem szegte a kedvem, mert a Spring tudása rendben van, a körítést pedig a helyén kell kezelni.

Akkor a Dacia 2021-ben megváltja a világot? Ezt nem mondanám, ugyanis közel 7 millió forint nem kevés pénz egy ilyen kivitelű és ekkora méretű autóért, ennyiből már kiváló belépő kompaktokat vagy jól felextrázott kisautókat lehet kapni. Nem lehet örökké arra építeni, hogy mennyi pénzt tol alánk az állam egy elektromos autó vásárlása esetén, így hosszútávon még mindig nem a Spring a megváltó, azonban az irány és a kezdeményezés dicséretes. A modell ugyan nem hozza el a tömeges villanyautózás korszakát, de jó parti lehet azoknak, akik tudnak élni az állami támogatással, illetve a zöld rendszámból adódó további céges kedvezményekkel.

Cikkünket a Duna Autó Zrt. Dacia márkakereskedése támogatta!

Teszt/fotók: Bacsa Zoltán

Kövess minket Te is!

YouTube:
tesztelok.hu csatorna

Facebook:
https://www.facebook.com/tesztelok.hu

Instagram:
https://www.instagram.com/tesztelok.hu/

zparts autóalkatrész

Javasolt cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb