Autó Triplex Kft.

Seat Ateca 1.4 TSI teszt – emelt spanyol kalandor

Ami a Skodánál a Karoq-Kodiaq, a Volkswagennél pedig a Tiguan-Touareg (és a T-Roc), az a Seatnál az Arona-Ateca, egyszóval a gyártó SUV palettája. Ügyes kis névjáték, meg kell hagyni, de pont ettől jó. Könnyű így megjegyezni, melyik páros (avagy melyik kezdőbetű) melyik márkához tartozik. Túllépve a neveken, ami azonban a cseheknél praktikus, egyszerű, részleteiben mégis olykor ötletes, a németeknél pedig letisztult és kifinomult, az a spanyoloknál fiatalos, formás – általában. Legalábbis ezek az alap sztereotípiák, amit néhány modell olykor megdönt, de a legtöbb mégis alátámaszt. Az Ateca szerencsére az utóbbi kategóriába tartozik.

Ha egy márkának rendhagyó arculata van, sokszor kár túlpörögni és kiesni a szerepből csak azért, hogy még radikálisabban megkülönböztesse magát a többiektől. De hagyom a marketinges rizsát végre (elnézést, szakmai ártalom), csupán azt szeretném kifejezni, hogy az Ateca pont olyan, mint amit elvárhatunk tőle, és ez jó. Az Aronát néhány hónappal ezelőtt teszteltem, és azt kell mondjam, minden tekintetben komolyabb és felnőttebb nála nagyobb testvére. Ha pedig a kisöcsi még az ezres háromhengeres turbóssal is tetszetős tudott lenni, akkor azt hiszem, az 1.4-es, 150 lóerős TSI-vel sem volt okom a csalódásra legújabb tesztalanyom esetében.

Külsőre egyébként szinte egy az egyben ugyanaz, mint kisebb társa, csupán az apró részletek különböztetik meg, mint a fényszórók, vagy a lökhárítók éppen eltérő formája. Meg persze a méret, az Ateca nem olyan kecses hátulról, ellenben masszívabb. Belekötni igazából nehezen lehet, a túlzott hasonlóságon kívül nem is nagyon találok mást. A legmagasabb felszereltségi szinthez képest fél lépcsővel lejjebb már természetesen jár az elöl-hátul LED-es fényszóró pár, de azt hiszem a kínálat alján nem is érdemes keresgélni. Reference névre hallgat a belépő szint, ami apró ballonos kerekekkel és halogén fényszórókkal messze nem fest ennyire jól, mint a Style Wave felszereltségű tesztautó. Persze a megjelenés nem minden, de a neten rákeresve az alap modellre, elég egyszerű és szürke a hozzá tartozó beltér is, ami mondjuk azt, hogy korlátozott mértékben vonzó az említett felállásban. Valószínűleg ilyen értékű Seat-ot senki sem azért vesz, mert a piacon ez a leggazdaságosabb és legésszerűbb konstrukció, ha pedig már csinos autót szeretne valaki, vélhetően kiadja azt a pluszt, amit megér a vidámabb és igényesebb megjelenés.

Igazán meglepett az autóba beülve, hogy kék elemek törik meg az egyhangúságot. Érdekes összeállítás, de nálam abszolút nyert. Személy szerint sosem rajongtam a kék belsőért, pedig példának okáért a hatvanas évek Amerikájában egész gyakori választás volt az említett szín. Manapság abszolút kikopott, de az Atecánál eleve nem vitték túlzásba a díszített részeket, így összességében ebben a variációban is harmonikus a látvány. A dizájn egyébként a Seat Leon-ból érkezik, így talán nem is meglepő, hogy formavilágban és minőségben sokkal érettebb az Ateca az Aronához képest e-téren, ami az Ibiza belső kialakításán osztozik.

Recsegős műanyagok ezen a szinten már nincsenek, a borítás mindenhol kellemes tapintású és puha. A króm díszítések aránya is pont jó, de a váltókar környékén igazán elspórolhatták volna a remek fényvisszaverő tulajdonsággal rendelkező anyagot. Váratlan pillanatokban tud úgy dönteni az esztétikailag minden bizonnyal bravúrosan elhelyezett elem, hogy megpróbálja tükrözni szeretett Napunk fényét. Nem tagadom, hogy néhány típussal kapcsolatban elvakult tudok lenni, de az érzés vezetés vagy utazás közben jóval kevésbé preferálandó. Persze, nem vészes, egyszer-egyszer csillant be igazán a nap a váltókulisszára nézve, de ilyen apróságokra igazán gondolhatnának a tervezéskor.

A 8”-os kijelzőn a már jól ismert rendszert próbálhattam újra, a véleményem pedig továbbra is az, hogy egy átlátható, egyszerűen és kényelmesen kezelhető rendszert illesztettek a computerhez, ami Apple Carplay vagy Andriod Auto segítségével is vezérelhető (lenne, ha elérhető lenne hivatalosan hazánkban is a program).  A gusztusos multikormány jól kézre áll, a hifi normálisan szól, a kétzónás digitális klíma kezelőszervei is könnyen elérhetőek. Összességében ha nem is annyira izgalmas a beltér, mint a külcsín, korrekt az egész. A motorosan elhúzható napfénytető meg csak divatos tesztautó-extraként a hab a tortán, és nem süvít, nem nyöszörög, nem recseg, csak hogy gyorsan elillanjanak a kételyek. A helykínálat is kiváló a hátsó, mint ahogy elöl is, ráadásul a hátul ülőknek is jár a légbefúvó a középkonzol végén csak úgy, mint az USB csatlakozó. Itt csak a lábtérben az első üléssor alatt megbúvó, kicsit igénytelen kialakítású levegőztető nyílásokat jegyezném meg, de nem ez az a részlet, ami gyakran szembeötlik az autó használata során. A nagynak tűnő, ám csak 4,36 méter hosszú karosszériába belefért egy 510 literes csomagtér is 2:1 arányban dönthető ülésekkel, síalagúttal, így az Atecát minden kétség nélkül teljes értékű családi autónak titulálnám.

A határozott megjelenéshez dukál valami ésszerűen erős motor is, ilyen például a benzines, 150 lóerős 1.4 TSI, amivel sikerült elhozni a modellt. A belépőmotor egyébként az egyliteres, 116 lovas turbó-benzin három hengerrel, azzal próbáltam az Aronát anno. Abban nem volt rossz, de valahogy nem érzem látatlanul sem a kémiát az Ateca és az 1.0 TSI között. Ha spórolni akarunk, akkor inkább az ugyanolyan erős, 1.6-os dízelt ajánlanám, nagy utazóknak meg ott van a 2 literes, 190 lóerős TDI. Az 1.4-es mindenképp egy remek arany középútnak tűnik, hozzám a felsoroltak közül ez áll talán a legközelebb is. Klasszikus értelemben véve kicsi, de nem túlzottan, ki van mind a négy hengere és van benne kurázsi is. Katalógus szerint 9 másodperc alatt letudhatjuk pár tizeddel a százas sprintet, ami abszolút hihető a tapasztaltakat figyelembe véve.

Fogyasztást tekintve 7-7,5 liter körül alakul a nagy átlag. Ez tipikusan az a motor, amivel finoman krúzolva országúton egész jó, 6-6,5 liter közötti adatokat is simán lehet produkálni, míg dinamikusan vezetve városban 8 liter környékén is autózhatunk. Mindent egybevetve, visszafogottan vezetve jó értékeket is ki lehet belőle hozni, de csodát nem kell várni, ha vezetési stílusunkat nem igazítjuk az elvárásokhoz. Pedig olykor-olykor átvált a környezettudatosság jegyében 2 hengeres üzemmódra is, de ezt leginkább a kilométeróra és a fordulatszámmérő között elhelyezett képernyőről sikerült leolvasni, mintsem kiérezni vezetés közben.

Alul egy kissé vérszegény a konstrukció, de 2500 környékén már kezd megjönni a kraft, onnan pedig nagyon szépen húz szinte bármelyik sebességfokozatban. A kettes áttétele lehetne egy fikarcnyit rövidebb talán, mert a turbó töltési tartományában, ahol dinamikusan gyorsulunk, pillanatok alatt elhagyjuk a városban megengedett legnagyobb sebesség határát. Ettől eltekintve jó párost alkot a motor a 6 fokozatú, manuális váltóval, ami kapcsolási érzetre is rendben van és viszonylag mechanikus, minőségi kezelőeszköznek tűnik. A futómű kissé keményen döccen a rázósabb útszakaszokon, de cserébe jó, stabilan vezethető autót varázsol a ebből a megemelt, nagy fehér tömbből.

Alapvetően nagyon jó, meg kell hagyni. Sok dologba nem igazán lehet belekötni az Ateca kapcsán, melynek nevéről mindig valami titokzatos, elhagyatott azték város jut az eszembe, vagyis jutott, amíg a család le nem Tecázta… Remélem, ezzel nem veszem el senkinek a kedvét tőle, mert a termék szinte kiváló. Valószínűleg a stílusa adja majd el, de úgy, hogy közben nem kell sok kompromisszumot kötnie a kedves vásárlónak. Persze, nem olyan kifinomult, mint egy Volkswagen, de közel van az igazsághoz, cserébe pedig olcsóbb is, noha így sem filléres tárgy.

Style Wave felszereltségi szinttel (ami gyakorlatilag félúton van a Style és a fullos Xcellence között) ebben a formában már 7,8 milliót kérnek a tesztautóért. Erős? Ha újra átnézzük az extrák listáját, hozzáadjuk a nagyobbik, dinamikus motort és a „SUV felárat”, már nem is tűnik olyan soknak. Hogy mennyibe kerül listaáron mindez, teljesen újonnan? Ne kérdezzék, a bemutató autókból érdemes válogatni országszerte, ugyanis a várólista sajnos rendkívül hosszú.

A tesztlehetőségért köszönet a Duna Autó Zrt.-nek!

Bacsa Zoltán


Címkék

Kapcsolódó tartalmak