Autó Triplex Kft.

Renault Grand Scénic 1.6 dCi teszt – hétszemélyes pakolós

Meglehetősen gyakran előfordul, hogy egy adott modell tesztpalettájának szereplőit egymáshoz közeli időpontokra kapjuk meg, ami – bár elsőre nem így tűnhet – elég hálás dolog, hiszen így viszonylag gyors válaszokat kaphatunk a különbözőségek okán felmerülő kérdéseinkre. Ugyan látszólag nem sok differencia van (legalábbis a motoron kívül) a nem is olyan régen tesztelt benzines Grand Scénic és mai alanyunk között, ám jelen esetben a használat módja, időtartama, és azok az előzőekben kimaradt apró, de jelentős részletek adják tesztünk törzsét. Na meg persze a futásteljesítmény, mivel ezen példány már inkább a használt kategóriába tartozik.

Megjelenésére túl sok új karaktert nem áldoznék, talán csak annyit, hogy a pufók dizájnbárka bordóban is ugyanolyan kellemesen mutat, az előző szériához képest ez egy sokkal bevállalósabb formaterv. A króm és lakkozott külső elemek azonban 50 ezer kilométer után már bőséggel viselnek magukon hajszálkarcokat, kisebb-nagyobb plezúrokat. Ezek érzékeny pontjai az amúgy masszív hatást keltő Grand Scénic-nek, és bizony van belőlük az ajtó aljától, a fronton át egészen a tetősínig. Amit szintén örömmel próbálgattam volna az esti órákban, az a Full LED Pure Vision lámpatestek, helyette viszont „be kellett érnem” az amúgy korrekt fényerejű, kanyarkövetős bi-xenonnal, ami egyébként egy kifejezetten ügyes automata távolsági fényszóró vezérlővel párosul. Természetesen a LED-es fényforrás is elérhető a típusnál, azonban 300 ezres felárral kell számolnunk, ha beikszeljük a listán.

Odabenn a már nem feltétlenül újautó jelleget maximum a fényesedésnek indult kormánykeréken vehetjük észre, egyébiránt itt majdnem minden koppra ugyanaz, mint a korábban tesztelt példányban. Azért csak majdnem, mert hiányzott a visszapillantó feletti „gyermekfigyelő” tükör, meg a csomagtérből a gumiszőnyeg, szerintem mindkettő hasznos szolgálatot tehet, de mivel most a családi feladatok helyett inkább a hosszabb távú utakkal járó pakolós missziók voltak előtérbe helyezve, ezért egyikre sem volt különösebb szükségem. A gumiszőnyegre már csak azért sem, mert egészen változatos módokon lehet megküzdeni vele, ha fel akarjuk hajtani, hogy be tudjuk passzintani a rolót a padló alatt található rejtekébe.

A helykínálatot többször is maximálisan kihasználtam, közel hibátlanul pakolható autóról beszélhetünk, irdatlan mennyiségű holmit képes elnyelni, azonban az anyósülés támlája nem dönthető előre. Mindazonáltal a 189/533/1737 literes, egy gombnyomással síkpadlóssá alakítható csomagtérre egy szavunk nem lehet, de a 600 kilogrammos terhelhetőség is korrekt. Egy elektromos csomagtérajtóval ugyan még kibékültem volna, de ha jól rémlik, azt inkább az Espace-ban érdemes keresni. Arra szintén készüljünk fel, hogy a nagyméretű ajtók kialakításukból adódóan kissé nehézkesen csukódnak.

Nagy pozitívum, hogy rengeteg okos tárolórekeszt kapunk, az egyik kedvencem még mindig az érintőgombbal nyitható kesztyűtartó, de a mozgatható könyöktámasz és az elöl rejtőzködő, elfedhető pohártartók is ötletesek. A prímet azonban a vezetőoldal szőnyege alatt található rejtett rekesz viszi, igaz így, hogy lelőttem a poént, annyira már nem is rejtett, mindenesetre igazi kis csempész-zug, kár, hogy nem kulcsra zárható, bár klasszikus kulcs híján – nyomógombos indítású a modell – kicsit bajos lenne megoldani.

Hogy a kényelemre is kitérjek, a terek óriásiak a Grand Scénic-ben, a pedálkezelés kényelmes, az üléspozíció tökéletesen beállítható, kihúzható combtámasz is jár, ráadásképp a kilátás is remek. Utóbbi egyébként nem is hátrány, lévén a tolatókamera éjszaka nincs a helyzet magaslatán, ellenben a „körberadar” kötelező extra és kell is egy ekkora autóba. Az első két ülést masszázsfunkcióval is ellátták, van köztük enyhébb fokozat, de olyan is, amit alkalmazva mintha minimum péklapáttal csapdosnák az ember derekát, persze ez azért költői túlzás. A fűtés némileg lehetne bátrabb, viszont a párátlanítás villámgyors, a legnyirkosabb időben is fél perc alatt tisztává varázsolja a nagy üvegfelületeket a rendszer.

Az Intense felszereltségbe az ülésfűtéstől kezdve, a navigáción át, egészen a parkolóasszisztensig számos extra tartozik, az ajtóbelsőkön és a váltó alatti vékony dekorsávon pedig hangulatfényt találhatunk, ami a digitális műszerfallal és a 7 colos érintőképernyővel együtt különböző színűre állítható be. Érdekesség, hogy a központi rendszer még a levegőminőséget is ellenőrzi, illetve a vezetési stílusunkat is pontozza.

A Grand Scénic egy igazi használós autó, az 1.6-os dízelmotor pedig mindenben partner. Az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy akárcsak a benzines erőforrásoknál, így jelen esetben is módosítottak a választékon, az 1.6-osokat ugyanis 1.75-ösökre váltotta a Renault. Az új dízelmotorokat 120 és 150 lóerős teljesítményfokozatokban érhetjük el. Visszatérve tesztalanyunkhoz, a 130 lóerős kivitel is teljesen rendben van, a módválasztó alapján magunk dönthetünk, hogy a reszelős „Sport”-ba, vagy inkább az utazós „Comfort”-ba kapcsolunk. Ezek mellé természetesen ECO-mód is jár, ami egy hosszabb pályaszakaszon valóban értelmet nyer, előzésekhez mondjuk nem ajánlom, viszont segítségével 5.2 liter környékén is sikerült tartani az átlagot, míg a Comfort/Sport használatával inkább a 6 liter felé közelítettem.

A 320 Nm csúcsnyomatékú dízel komolyabb terhelés mellett is kellően fürge, és bár előszeretettel hallatja a hangját, a jó szigetelés miatt ebből odabenn keveset vehetünk észre. A 11 másodperces százas gyorsulás és a 195 km/órás végsebesség tekintetében akár egymás mellé is tehetnénk a korábban tesztelt változattal, azonban jelen típus jóval nyomatékosabb, dinamikusabb hatást kelt. Két dologgal kapcsolatosan voltak kisebb ellenérzéseim, az egyik a néha kissé bizonytalankodó gázreakció, a másik pedig az 50 ezer után már enyhén kotyogó kulissza. Utóbbival azért bőven együtt lehet élni, hiszen ettől a 6 sebességes manuális még tökéletesen teszi a dolgát. A kormánymű és a futómű is jól hangolt, méreteihez képest kanyarokban is jól viselkedik a Grand Scénic, de a kisebb manőverek is könnyedén véghezvihetőek vele.

Rákérdezvén a jelenlegi vételárra, valahol 6.9 millió környékén vihetnénk haza a tesztelt modellt, ami egyébként egy sokoldalú és igazán remek családi/málhás autó, ugyanakkor 10 év és 300 ezer kilométer múltán visszatérnék rá, mert a tartós használat és a minőség terén még maradt bennem néhány kérdés. Jelenleg viszont minden további nélkül vinném és használnám, mert könnyen szokható, logikusan átgondolt, takarékos konstrukció.

A tesztlehetőségért köszönet az Autó Triplex Kft.-nek.

Cikk | fotók: Bense Róbert


Címkék

Kapcsolódó tartalmak