Citroën Berlingo 1.5 BlueHDi Shine XTR teszt – a társaság vidám tagja

Peugeot Rifter, Citroën Berlingo, Opel Combo – három márka, három név, mégis egyazon családba tartozó testvérmodellek. Utóbbi ugyan majd csak a jövő héten érkezik, de az már most egyértelmű, hogy közülük a Berlingo az, ami igazán fel tudja dobni egy kis mókával a PSA családi egyterűinek buliját. Bár ez alapvetően jó dolog, mégsem ez az elsődleges elvárás, amit persze az ár is tükröz, a jópofa dolgokat ugyanis meg kell fizetni.

A nemrégiben tesztelt Rifterben leginkább önmagamat kellett szórakoztatni, megágyaztam benne, kerámia madáretetőket szállítottam a májusi monszunban, illetve igyekeztem felfedezni minden pozitív hozadékát a dízel családi egyterűségnek. Semmi olyan nem volt benne, amire a hétköznapi sofőr felkapná a fejét, de pont ez a hálás, egyszerű igavonó szerepe állt jól neki. Nos, ez valahol a Berlingónál is megvan, az olcsóbb verzióknál meg főleg, ám alanyunkat felvértezték néhány olyan extrával is, melyek valahogyan kiemelik a „málhás” szerepéből. Biztosan ez volt a cél, és biztosan meg is lesz a vásárlóközönsége.

Hogy mennyire odafigyeltek a részletekre a harmadik generációs Berlingót illetően, arról kár lenne túl sokat írnom, mert a fotók ezt már első ránézésre elárulják. Ez már nem feltétlenül a „céleszköz” kategória. Olyan pontossággal varázsolták rá a Citroën egyenarculatát a Berlingóra, hogy aki kizárólag a frontját látja, könnyen összetévesztheti mondjuk egy C3-mal. A króm és az XTR-kivitellel járó narancs díszítések, az oldalt végig húzódó Airbump-ok, vagy éppen a lekerekített tetősínek a saját ligájában igenis látványossá teszik egyterűnket.

Tesztünk főszereplője a kisebb változat, a 4.4 méteres „M” mellett a 4.75 méteres „XL”-t választhatjuk, jó hír, hogy mindkettő elérhető 5 és 7 személyes változatban egyaránt. A Rifternél már rácsodálkoztam, itt meg már rá is állt a kezem a külön nyitható hátsó szélvédőre, hasznos megoldás, főleg apróbb holmik ki-bepakolása esetében. Ha azonban teljes széltében-hosszában szeretnénk kihasználni a 775 és 3500 liter közötti rakodóterünket, akkor azért érdemes felnyitni az asztallapnyi csomagtérajtót. Praktikus a szendvicsbe hajtható hátsó üléssor, valamint a hajtogatható kalaptartó is, illetve külön kiemelném a fölötte lévő, lehajtható ajtajú boxot, amiben további 10 kilogrammnyi cucc tüntethető el a kíváncsi szemek elöl.

Ha mindent bepakoltunk, kezdődhet is az utazás. Még két kis apróság előtte, az egyik: a tolóajtókat célszerű lendületesen kezelni, nem kell sajnálni, kicsit nehéz mozgásúak, végálláson hajlamosak minimális megszorulásra. A másik, amit szintén nagyon jó szívvel tanácsolok mindenkinek, hogy vegyetek a Berlingótokhoz egy gumiszőnyeg-szettet, a napot is áldani fogjátok, amikor ezt megtettétek. A gyári bolyhos szövetbe ugyanis minden beleragad. MINDEN.

Egyébként nem fogunk unatkozni az utastérben sem, a színes csíkozású ülések mutatósak, a belső kialakítása a zömében műanyag elemek ellenére is barátságos. A műszerpultot a Citroën szokásaihoz hűen színes betétekkel igyekeztek feldobni. Ami viszont még ennél is jobb, az a Modutop panorámatető, aminek közepén hangulatfénnyel is ellátott, hosszú tároló húzódik. Nagyon ügyes, lényegében a tető a mindenféle rekeszekkel együtt egy másodlagos csomagtér, ötletesen használták ki a Berlingo tetőterét.  Amit viszont roppantmód hiányoltam, az egy normális könyöklő. A Rifter rolós megoldása tökéletes volt, hely itt is lett volna rá, ám valamiért csak a két ropi könyöktámasz járt.

A Shine felszereltségű demóautó szinte mindent megkapott, amivel az opciós listán találkozhatunk. A váltókar mellett feltűnik a Gripcontrol-rendszer tekerőgombja, ez egyébként lejtmenetvezérlőből, valamint intelligens kipörgésgátlóból áll, illetve ha ezt választjuk, még egy Michelin négyévszakos abroncsszettet is kapunk. Kevésbé hasznos, ám annál látványosabb a Head up Display, ami még a „klasszikus”, műanyaglapos megoldást alkalmazza. Aztán jár még 8 colos érintőképernyő, egész ügyes navigációval, ennek van egy még okosabb, 3D-s navival ellátott változata is. Kapunk hátsó parkolóradart is, tolatókamerát azonban nem.

Az 1.5-ös, 130 lóerős, 300 Nm csúcsnyomatékú, erősebb BlueHDi dízelmotor túl sok újdonságot számomra már nem mutatott, bőven elegendő a teljesítménye, és az étvágya is kellemes, most is sikerült hoznom az 5.5 liter körüli átlagot. A hatótáv is pozitívum, a fedélzeti számítógép szerint egy tank üzemanyaggal akár 940 km is megtehető. A teljes paletta itt található, nem meglepő módon a dízelmotorok teljesítményszintjei esetén erősebb a választék.

A 0-100 nagyjából 10.5 másodperc alatt van meg, a hivatalos végsebesség 185 km/óra. Ez is jól jelzi, hogy dinamikában inkább egy kellemes, komfortos közegbe kerülünk a Berlingót vezetve. Ez amúgy több tulajdonságára is ráhúzható: a futómű kényelmes, a hangszigetelés kiemelkedően jól sikerült (az alsó burkolat lehetne teljesebb – a nyestek simán bejárkáltak a motortérbe tőle), a hosszú fokozatokkal rendelkező váltó pedig – amennyiben nem izomból kapcsolunk – szintén nyugodt, könnyen kiismerhető és kezelhető.

A vezetési érzet összességében korrekt, persze érződik az egyterű-formátum, de nem a dobozautó hatás érvényesül, inkább egyfajta hajószerű. A manőverezés a tolatókamera hiányában sem túl bonyolult, előre és oldalra tökéletesen kilátni, hátul meg jelez a radar, ha valami útban van. A kormányrásegítés erősen jelen van, ami a Berlingo esetében szükséges is, a kisebb irányváltások minimális erőkifejtéssel, ám pontosan végrehajthatóak.

Az eladási számokat nézve úgy tűnik, hogy a Rifter – Berlingo páros megtalálta az utat a vevőkhöz, a Combo kicsit lemaradva követi őket. Ár szempontjából azonban kissé meredek mostani alanyunk, hiszen az automata váltót leszámítva a csúcsváltozattal volt dolgunk, ami erősen karcolgatja a 9 millió forintot. Persze nem itt kezdődik, akciósan 5.2-től már elérhető a Citroën egyterűje, az pedig már csak a leendő tulajdonosokon áll, hogy a drágább, de mókás családi, vagy inkább az egyszerűbb, de célját tökéletesen ellátó „málhás” változatába ül be szívesebben.

A tesztlehetőségért köszönet a Citroën Magyarországnak!

Teszt | fotók | videó: Bense Róbert