fbpx

Citroën C3 PureTech 110 Shine teszt – mindjárt más

Majdnem két és fél évvel ezelőtt járt nálam utoljára az akkor még újnak számító C3. Valamiért kivételesen sok emlékem maradt meg arról a tesztalkalomról, talán azért is, mert ritkán adatik meg az az öröm, amikor mínusz sok fokban, bokáig érő hóban fotózol, aztán kockára fagyva kuporodsz vissza a vezetőülésbe, forró rumos teákról hallucinálva. Tisztán megvan az is, hogy bár szimpatikus volt a franciák kisautója, főleg a majdnem belépőárát nézve, de azért egy kis plusz hiányzott az összképet tekintve. Nos, itt ez megvan, a külsőt, a belsőt, a teljesítményt, és ezekből adódóan persze az árat is nézve.

Akkor egy mókás tornacipőhöz hasonlítottam a C3-at, tény, hogy mostani alanyunk felnőttesebb hatást kelt. Ehhez nem is kellett túl sok optikai változás, mindössze annyi történt, hogy a fehér-piros színkombináció helyett ezúttal a szürkére és a feketére helyezték a hangsúlyt. A visszapillantó, a ködlámpák körülötti dekorburkolat, valamint a tető is fekete árnyalatot kapott, utóbbit amúgy fantasztikusan jól bolondították meg egy ovális, fehér matricával – először azt hittem rá, hogy valamilyen apró panorámatető. Aztán sokat dob a Citroën kiállásán a 16 colos abroncs is, a mutatós, Matrix fantázianevű felnikkel párosítva.

Így azért már egy fokkal komolyabb a C3, de még így is kellően fiatalos pufirizs, 4 méteres hossza és 1.75 méteres szélessége pedig egész kellemes arányokkal ruházza fel a francia kiskompaktot. Szigorúságról persze így sem beszélhetünk, de nem is kellenek minden autónak vonalzóval megrajzolt élek, a Citroën meg amúgy is ügyesen játszik a gömbölyded formákkal.

Az igazi egyéniség viszont belülről fakad, a Hype Colorado belső hangulat a legjobb dolog, ami történhetett a C3-mal, az ilyet tanítani lehetne a kisautó-enteriőr szakon. A retromodern színvilág és kárpit hibátlan, belülről öltözteti az autót, minek is kellenének hatalmas kijelzők, meg hangulatfények, ha már az ülésről és a kormányról sem bírjuk levenni a szemünket? Én legalábbis nem bírtam, persze azért ha vezetni kellett, akkor türtőztettem magam.

Nyilván attól, hogy stílusában ilyen lelkesre sikerült a beltér, még simán lehetne szűkös kínzóverem hosszabb távon. Volt már erre példa, lesz is még. Jelen esetben azonban nem csupán szép, de praktikus is odabenn, az ülőlapok hosszúak, combtámaszos varázslat sem kell, eleve fotelszerű a kialakítás, jó az üléspozíció, bőséges a lábtér, ráadásul egy leegyszerűsített vezetői környezet öleli körbe az embert. Egy komolyabb könyöklő talán jól jött volna a szokásos ropi helyett.

Vigaszképp viszont még hátul is istenes a helyzet, próbáltam olyan képeket/vágóképeket készíteni, ahol talán érzékeltetni lehet az arányokat. Egy korrekt első beállítással (értsd: nem tolod hátra ütközésig az ülésedet) mindenesetre megadhatod az esélyt arra, hogy a hátsó soron ülő utastársnak se kelljen a térdével támasztania az állát. Van csomagtér is, nem csak valami annak álcázott lyuk, egészen pontosan 300 literrel számolhatunk, a perem elég magasan van. Bővítésnél méretes lépcsőt kapunk, de semmi gond, ebben a ligában ez megbocsátható.

A Shine felszereltségről nem szeretnék súlyos körmondatokban beszámolni, mert túl sok meglepőt nem tartalmaz a lista, amolyan ad is, meg nem is fajta. Van automata légkondi, de a képernyőt kell piszkálgatnunk a beállításához, kapunk tempomatot, ülésfűtést, elektromos ablakokat és tükröket, sávelhagyásra figyelmeztető asszisztenst. A fényszóró szintén automata, a nappali menetfény pedig LED-es. Nagyjából ezek a legfontosabb tételek a már említett külső-belső pluszok mellett. Az opciós listán azonban vannak további érdekességek, példának okáért 197 ezer forintért vásárolhatunk GPS modullal ellátott HD fedélzeti kamerát, 135 ezerért pedig panoráma üvegtetőt árnyékolóval. Míg előbbit azért jóval olcsóbban is megúszhatjuk, utóbbi még barátságosabbá varázsolhatja az utaskabint, kár, hogy a tesztpéldányba nem jutott.

Menettulajdonságait nézve a 82 lóerős szívó emlékeit felidézve a 110 lovas, szintúgy 1.2 literes, ám turbós PureTech már-már felüdülés. Persze ugyanúgy van némi fűnyíró hangja, főleg komolyabb gázadást követően, azonban itt már némi kraft is párosul mellé. Ha kell, ugrik a C3, a 0-100 cirka 9 másodperc alatt megvan, a 205 Nm-es csúcsnyomaték pedig már 1500-nál jelentkezik, oda lehet lépni neki, a gázreakció is egész közvetlen. Emellé egy visszaváltásoknál kissé darabosnak érződő, de egyébként megfelelően hangolt, jó váltási fokozatokkal rendelkező manuális hatos párosul. Városban a fogyasztás 7.3 literre jött ki, országutas-autópályás-minimális városi etapon 6.7 literes átlagot kaptam, alanyunk tehát messze nem étvágytalan, de ez még nem is az az adat, amire különösebben fel kéne kapni a fejünket.

Ebben a változatban már hátul is tárcsafék dolgozik, a hatékonyság rendben van, a hátsó felfüggesztés viszont továbbra is kicsit bárdolatlan, jó úton természetesen ebből semmit nem érzünk, rosszabbakon már ütősebb a helyzet. Ebből a feszességből adódóan azonban az amúgy külsőleg „billékonynak” tűnő, magas felépítésű C3 igen stabil, ami a kissé művi érzetű, de egyébként pontos kormányművel együtt jó vezetési érzetet biztosít.

Mint ahogy említettem, a bizonyos plusz itt már megvan. Hangulatában, mind az erőteljesebb motort illetően is. Ezért cserébe viszont jobban zsebbe kell nyúlni. Igaz, hogy utcahosszal veri a 3.2 milliós alapváltozatot, ám a 6 milliós ár így is komoly összeg érte. Nem ebben a formájában a legkelendőbb, az biztos, de bizonyos szempontból jó, hogy van „mindent bele” demóautó is beállítva, hiszen ezzel is bizonyítja a Citroën, hogy egy kisautó lehet ilyen is, más kérdés, hogy mennyit áldoznánk rá szívesen.

A tesztlehetőségért köszönet a Citroën Magyarországnak!

Teszt | fotók | videó: Bense Róbert

ecotrex

Javasolt cikkek

Ez is érdekelhet
Bezárás
'Fel a tetejéhez' gomb