fbpx

Yugo menni Amerika

Számos keleti autógyártó megpróbálkozott a KGST szorításából kitörni, ami egyáltalán nem volt könnyű feladat, ezért a meglehetősen –fájdalmas kimondani – elmaradott technológiát általában a járművek áraival próbálták kompenzálni, több-kevesebb sikerrel. A Yugo (Zastava) története is elég felemás, de tény, hogy még így is sikeresebbnek mondható jó néhány márka próbálkozásánál.

yugo1

A nyolcvanas évek derekán a szakmában neves autóimportőr, Malcolm Bricklin látta meg a lehetőséget a Fiat 128 keleti klónjaként ismert Yugóban. Rejtély, hogy honnan jött az ötlete, de ellentmondást nem tűrő módon vitte be a tengerentúli piacra az olcsó kisautót, a maga 3990 dolláros árával pedig egy csapásra a piac legolcsóbb járgánya lett a Yugo. Ezért cserébe persze meg kellett barátkozni az autó teljesítményével és felszereltségével. A jugoszláv autó a hatalmas, bár akkoriban már kiveszőben lévő benzintemetők mellett egy igazi spártai jármű volt, a globális jólét minden elemét élvező nép azonban kissé meglepő módon pozitívan fogadta a jövevényt. Persze az áron sokan megrökönyödtek, és bizonyos körökben vicc tárgya lett a Yugo, az olajválságot követő évtizedben sokkal kevesebb szemellenzős amerikai volt, már ami az autókat illette. Sokan belátták, hogy az 1100 (vagy felárasként 1300) köbcentis autó amellett, hogy az alapcélokra tökéletesen megfelel, fogyasztás szempontjából is igen barátságos mutatókkal rendelkezik. Az apró ferdehátú négyfokozatú kézi váltóval volt felszerelve, de aki élvezni akarta a luxust, öt sebességgel is megvásárolhatta a Yugót, ez persze többletköltséggel járt.

Akárhogy is nézzük, 1986 nyarát boldogságban úszva élhették meg Kragujevacban, hiszen a debütálás felülmúlta a várakozásokat. Az első évben 48.500 Yugo talált gazdára az Egyesült Államokban, minek köszönhetően a kisautó egyből Jugoszlávia büszke termékévé nőtte ki magát, sőt egyesek már az amerikai piac meghódítását vizionálták. Azonban az öröm túl korai volt, hiszen a kritikus hangok nagyon hamar megjelentek. Két oka is volt annak, hogy a Yugo tündöklése végül kérészéletű lett. Az egyik a keleti importautókkal kapcsolatos szándékos negatív híresztelések, a másik pedig maga a jármű színvonala. A kritizálókat persze el lehet hallgattatni, ha észrevételeik nem jogosak. De ebben az esetben nem feltétlenül voltak cáfolhatóak az állításaik, ugyanis tesztek, vásárlói vélemények tucatjai támasztották alá a minőséggel kapcsolatos problémákat. Az elkövetkezendő években ugyan még elevickélt a vad amerikai járműtengerben a kisautó, de a politikai helyzet végleg megpecsételte a sorsát. Jött pedig a cabrió, valamint az széria 1.3-as, de a Yugo végül feladta és kivonult, mert ki kellett vonulnia. A Délszláv háború miatt bevezetett kereskedelmi embargó és az egyre romló eladási adatok 1992-ben együttesen vezettek az amerikai történet végéhez, ami azért mégsem mondható csúfos kudarcnak, hiszen 141 ezer darabot adtak el belőle az “álmok országában”.

Bense Róbert

Javasolt cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb