Renault Mégane GrandCoupé – egy újabb lépcső(s)

Ismét egy Mégane teszt, immáron a harmadik a tesztelok.hu hasábjai között az aktuális generációból, vajon tud-e még újat mutatni a típus? Elárulom gyorsan, hogy igen, nem csak összképileg, hanem részleteiben is. Miben különbözik az autó a korábbiaktól?  Ennek a példánynak például egzotikus a neve: Renault Mégane GrandCoupé.

Egyből itt a marketingesek csapdája. Ha ez kupé, akkor a családban lévő Golf Cabrio meg egy igazi Speedster, de ne akadjunk fent ezen, egyébiránt jól cseng a név, mondhatni ügyes. Ha pedig mellette állna a Fluence, még kevésbé fájna a szívünk az elnevezés miatt, ugyanis az új Mégane szedán igazán pofás járgány lett, ahogy az ötajtós és a kombi változat is.

Aki bukik a lépcsős hátra, meg a franciákra, az szeretni fogja. Bár nem olyan markáns a dizájn, mint a Talisman esetében, az elérhetőbb árú tömegmodellek kategóriájában egész formás a GrandCoupé. Az orr gyakorlatilag változatlan, itt nincs semmi meglepetés, hátul kell keresni a differenciát a korábbiakhoz képest. Különleges megoldások nincsenek, ez egy korrektül átrajzolt fenék a 4 ajtós karosszériaváltozatnak megfelelően. Kiállása, megjelenése jóval komolyabb, mint a Fluence-é, bár hozzá kell tenni, a 2009 óta piacra dobott elődmás ligában játszik.

Árban például, ugyanis ez a Mégane 4 599 000 forinttól indul, ez nem mondható viszonylag olcsó ajánlatnak a korábbi modellhez  viszonyítva. Mondhatnám úgyis, hogy ég és föld, bár nagyon távol volt a tesztautó a fapados kiviteltől, de az egész koncepción érezni, hogy ez egy magasabb kategóriát képvisel megjelenésben, minőségben. A Fluence egy átlagos, unalmas valami volt egyszerű megoldásokkal, formai bravúroktól mentesen. A minden extrától mentes Mégane még így is egy jóval modernebb, frissebb és igényesebben kidolgozott autó hatását kelti, hát még kívülről.

A váltás tehát mondhatni ütős, különösen akkor, ha egy komolyabb felszereltségi fokozatot ikszelünk be a konfigurátorban. Vagy a legkomolyabbat, mint ez itt, melynek Intens a neve. Nem véletlenül mutatós belülről is a történet! A bőr-plüss kárpit már a korábban kipróbált Grandtour-ból ismerős lehet, azonban számos különbséget találhatunk a két tesztautó között.

Kisképernyő helyett például van egy viszonylag nagy tabletünk, aminek valamiért a jobb, tehát a vezetőtől távolabbi oldalára tették az érintőgombokat. Logikus, nyomkodja az, akinek nem kell figyelni az útra, a vezető meg inkább csak legyen résen és markolja két kézzel a kormányt. Vagy ha mégis böngészne és például visszamenne a kezdőoldalra, inkább gondolja meg kétszer, mikor nyúlkál keresztbe a középkonzolon, ugyanis ezek a gombok sajnos nem esnek kézre. Jó dolog a nagy képernyő, de nem egy „must have”, azaz kötelezően beszerzendő opció, én remekül elvoltam a kisebb változattal is. Ami különösen tetszett, az az első és hátsó ajtókban, illetve a középkonzol oldalán derengő dísz/hangulat világítás. Kicsit vakításnak tűnhet, de jól néz ki, valljuk be.

A fedélzeti rendszer viszonylag egyszerűen használható egyébként, ahogyan azt már korábban megállapítottuk, bár nem mindig találta elsőre a kihangosító bluetooth-on keresztül a telefont, de idővel csak belejön a számítógép. Változás még  a korábbiakhoz képest az elektromos kézifék – egy kényelmi funkciónak jó, bár én továbbra sem találok semmi kivetnivalót a klasszikus kézi megoldásban, különösen manuális váltóval párosítva. Kétzónás klíma, 8 hangszórós Arkamys hifi, nyomógombos indítás automata Renault kártyával – ezek mind az Intens felszereltség részeiként voltak megtalálhatóak az autóban.

Ami azonban egy fokkal izgalmasabb, az a parkolás segítő rendszer! Ferde felfestés, párhuzamos parkolás, vagy 90-fokos, bármelyiket kiválaszthatjuk, majd miután ráböktünk a megfelelő opcióra, ki kell tenni az indexet, majd kezdődhet a csorgás helyek után kutatva. Az autó az irányjelzésnek megfelelően automatikusan szól, ha szabad parkolót észlel, innentől kezdve pedig ha megállunk, levehetjük a kormányról a kezünket és elég a képernyőn megjelenő instrukciókat követnünk. Legalábbis elvileg! Ijesztő és izgalmas, mikor berakjuk a váltót a gép kérésének megfelelő pozícióba, majd szép lassan elkezdjük adagolni a gázt, az autó pedig kormányozza magát. Közben persze figyelnek a kamerák, csipognak a radarok, de érdemes is figyelni.

Második próbálkozásomra sikerült is betenni a gépet a kiválasztott helyre, egészen jól manőverezett magától a GrandCoupé. Elsőre nem találtunk igazán jó helyet, bár lehet a mélygarázs nagy üressége megtévesztette a radarokat. Harmadszorra a vészesen közeledő oszlop, illetve Polski Fiat miatt az utolsó centiken inkább feladtam a harcot és továbbálltam. Lehet, hogy betette volna, de nem győzött meg 100%-ra, nem mertem kockáztatni. Nem lesz rossz, de még egy picit talán érnie kell, ettől függetlenül tetszett a lehetőség. A remek  360 fokos tolatóradar és kamera kombináció mondjuk mindenre elég véleményem szerint, inkább ezekben és a saját megítélésemben bízom, de akit izgat a parkolás gépi megoldása, próbálja ki.

Az igazi újdonságfaktort még egy dolog tartogatta számomra, ez pedig az 1.6-os, 130 lóerős dci erőforrás volt. Az 1750-es fordulaton leadott 320 Nm nyomatékával masszívnak tűnt a motor, bár a 10,5 másodperces 0-100 adat nem kiemelkedő, de abszolút elfogadható adat. Kevesebbnek tűnt a szám, de a nyomaték csalós. Ahogy vége a turbólyuknak, már viszonylag korán elkezd határozottan húzni a gép, 2000-től pedig olyannyira fickósnak tűnik, hogy mínusz 1-2 fokban az átlagosnál természetesen csúszósabb aszfalton nem volt olyan nagygázas kettes, amiben ne pörögtek el volna a kerekek.

Egész meggyőző, érzésre jókat lehetett vele játszani, még akkor is, ha a látszat egy minimálisat csal. Nem rossz ez a motor, egyáltalán nem rossz, nem véletlenül a legdrágább opció a palettán. Városban persze a fogyasztási adat 6 liter felett alakult, de ez erősen felhasználófüggő, én szeretem kicsit megjáratni a ménest, ha már rendelkezésre áll.  A váltó és futómű duóra nem igazán térnék ki most részletesen, ezekről már beszámoltunk a korábbi autók kapcsán, nem volt tapasztalható jelentős különbség. A 6 fokozatú egység nem rossz és gyorsan szokható, a futómű hangolása pedig városban is kellemes, túlzott feszesség vagy billegés nem tapasztalható.

Vészfék asszisztens, kétfokozatú ülésfűtés, tempomat és amiről még korábban szó volt – ezeknek bizony mind komoly felára van, különösen, ha a „nagy” dízellel választjuk a Mégane GrandCoupét. Az 1.6 dci motor az Intens felszereltséggel konfigurátor szerint 6,69 milliótól indul, ez már a számomra egy kicsit borsos. Ugyanakkor, ha tudunk engedni a pompából, kapunk egy korrekt családi limuzint, 503 literes csomagtérrel és kiemelkedő formatervvel. 6 milliót nem biztos, hogy áldoznék rá, de épp 4 millió forint alatt egy speciális bevezető akció keretében már elérhető a típus a Fluence tulajdonosok számára. Ha feljebb lépne valaki egyet a létrán és ismét az új Renault mellett voksolna, már egész elgondolkodtató az ajánlat.

A tesztlehetőségért köszönet az Autó Triplex Kft.-nek!

Bacsa Zoltán