A „király” porba ereszkedik – Ssangyong-Isuzu off-road beszámoló
Tavaly decemberben elsőként vehettük szemügyre hazánkban testközelből a vadonatúj Ssangyong Rexton-t, azaz a legrégebbi dél-koreai autógyártó legújabb luxusterepjáróját, mely a márka kínálatának csúcsát képezi. Akkor csupán egy rövid ismerkedésre volt időnk, azonban nemrég ismét összefutottam a „királlyal”, hogy az aszfaltról letérve is tapasztalatokat szerezhessek képességeiről.
Mikebudára voltam hivatalos, ahol az Isuzu és a Ssangyong karöltve szervezett off-road délutánján vehettem részt. Míg a haszonjárművekre specializálódott japán gyártó az általunk már több ízben is tesztelt és bemutatott D-Maxokkal volt jelen a rendezvényen, a „koreaiak” a Rextonnal csábítottak le minket a betonútról a porba a bokrok közé. Én az utóbbi típusra fektettem a hangsúlyt, ugyanis bár valóban volt egy két igazán vonzó, terepezésre felcsinosított Isuzu, azok már rég bizonyítottak, ellenben a friss és ropogós, negyedik generációs batárral.
A Budáról Mikebudáig tartó út viszonylag eseménytelenül telt. Beültettek minket egy-egy autóba, aztán hadd szóljon, találkozó fél tizenkettőkor a megadott célpontnál. Eltespedtünk hát egy két tonnás, minden jóval, például bőrfotelekkel ellátott SUV-ban, majd útnak indultunk a várva várt terepezés helyszínére. Közúton továbbra is fölényesen emelkedtünk mindennemű jármű fölé, és méretéhez és súlyához viszonyítva különösen mozgékony tankként szeltük az utat a Rextonnal, mely továbbra is igen szimpatikus benyomást keltett. Maximum az index karok kormánytól való távolságát tudnám neki felróni, számomra az ujjbeggyel való kapcsolgatáshoz túlságosan távol voltak a kezemtől, de ez már kekeckedés a javából!
A helyszínen az autókázós program mellett Kővári Barna is vitte a vállalkozókat egy terepgumis D-Maxszal, természetesen a tőle megszokott kőkemény és kissé beteg módon, hogy mindenkinek maradandó élmény legyen a körözés. Az Isuzu 4×4-es platósa egyébként most esik át egy kis megújuláson, a modellek beltere apróságokban már frissült, a felniket és az első fényszórókat illető ráncfelvarrás pedig várhatóan ősz környékén ér el hazánkba is – a forgalmazók már látták az újdonságokat, elvileg még mokányabb lesz a kiállásuk.
Kíváncsian vártam, a Rexton masszív felépítménye hogy veszi majd az akadályokat, bár nyilvánvaló, hogy nagyon technikás és nehéz pályára újságírókat és partnereket mindenféle előképzés nélkül nem eresztenek rá. Azzal lehetne példálózni, hogy milyen magasabb építésű, egyszerűbb autó megy el egy ilyen terepen még, de ne felejtsük: egy 4,7 méteres, két tonnás családi-luxus terepjáróval volt dolgunk. Egy ekkora valamit bármilyen közegben figyelemmel kell mozgatni, nem hogy az útról letérve amellett, hogy a próbakör után nyilvánvalóvá vált: az autó képességeit tekintve körülbelül olyanok voltunk, mint Cseh Laci a gyerekmedencében.
Az általam próbált példányon 18”-as kerekek voltak, ami még pont nem hat kicsinek, azonban terepen egyértelműen előnyösebb, mintha a 20”-as felnikkel lett volna szerelve az autó. Utóbbi a megjelenésnek jót tesz, drága SUV-hoz méltó választásnak tűnhet, de szerintem érdemesebb a praktikum oltárán beáldozni ezt az opciót, hisz a Rexton nem klasszikus plázacirkáló. Az alváz külön ehhez a modellhez lett kifejlesztve, és habár elérhető kétkerék-meghajtású változatban is, egyértelműen terepezéshez (is) lett kifejlesztve és optimalizálva. Szóval továbbra is azt gondolom, vadászok, mezőgazdászok előnyben, akinek pedig csak a méret számít, maradjon a trendi tömegtermékeknél, amiket már ősidők óta alkalmaznak villantásra.
A pályát játszi könnyedséggel vette az autó, egy helyen lepett meg egy kissé. Én voltam az ügyetlen természetesen és lementem az ideális, avagy kitaposott ívről a poros és füves peremre, ott pedig kicsit megcsúszott az autó oldalirányba, lefele a kaptatón. Megálltam, egy pillanatot gondolkoztam, aztán arra jutottam, inkább kikerülöm az akadályt, innen már nem lehet menteni. Erre a mellettem ülő instruktor csak annyit mondott, nyugi, fordítsd rá a kormányt és adj gázt! Irányba állítottam hát a kerekeket és teli gázzal olyan ügyesen húzott ki szerencsétlen pozíciómból az összkerekes rendszer, mintha csak ilyen helyzetekre lenne kitalálva – és tényleg. Provokálásképp később megálltunk egy poros emelkedő közepén, ahonnan szintén a legnagyobb természetességgel, dráma és elkaparás nélkül indult neki a monstrum, hogy aztán a csúcsról a lejtmenetvezérlő segítségével, pedálozás nélkül, optimális sebességgel csorogjunk le.
Mindezt olyan közegben tettük meg, ahol még a zakó se lenne idegen, hisz a full-extrás, 12 millió körül mozgó csúcsmodellel volt dolgunk. Továbbra sem nagybetűs prémium autó, de érzetben ez a konfiguráció már közel áll hozzá, kényelmi extrákban pedig mindent megkapunk, a lehető legnagyobb testreszabhatósággal egyetemben – erről azonban már írtunk korábban részletesen is a típust bemutató cikkünkben. Az érdeklődők nyugodtan kattintsanak át, tovább nem szeretném húzni a beszámolót, ugyanis minden fontos paramétert már kitárgyaltunk korábban. Egy biztos, hogy ismételten nagyon meggyőző volt az új Rexton. Tudása, fogyaszthatósága (európai szemmel is), ár/érték aránya továbbra is lenyűgöző. Nem érdemes átsiklani felette, ugyanis aki a kategóriában gondolkozik, az hasonló fényűzést és tudást egy-egy népszerűbb, ismertebb márkánál csak súlyos milliókkal nagyobb összegért kaphat.
A meghívást köszönjük a Fábián Autó Kft.-nek!
Bacsa Zoltán
