Egy Barkas újjászületése

Néhány héttel ezelőtt volt szerencsém egy B1000-ben utazni, a delfinarcú járgány hangulata mit sem kopott, sőt, ahogyan szépen-lassan kihaltak az utakról, úgy nőtt egyre inkább a nosztalgiafaktoruk, na meg persze az áruk is. Egy különleges Barkas története következik.

Zoltán négykerekűje nem éppen hétköznapi utat jár be az elmúlt években, ugyanis jóformán az enyészet karmai közül lett visszarángatva az élők sorába, nem is akármilyen eredménnyel. Az 1990-es típus esetében még időben érkezett a segítség, mondhatnánk, hogy mennyire szerencsés, hogy így alakult a sorsa, de az igazság az, hogy már eladó példányt is ritkán találni, ezért aztán nemigen lehet válogatni a B1000-esek között. Korábbi gazdája szintén a restauráláson törte a fejét, ám végül mégis az eladás mellett döntött, így került Zoltánhoz a Barkas, aki viszont nem halogatta a felújíttatását. Aprólékos és időigényes munka következett, hosszú hónapok alatt került jelenlegi állapotába a jármű, színt váltott, a piros-fehér fényezés egyébként hibátlan kisbuszos jelleget kölcsönöz neki, ráadásul belül is teljesen megújult, méghozzá gyári alkatrészek, burkolatok, kárpitok felhasználásával.

Műszaki oldalát tekintve is voltak gondok bőven, ám ezekben az időszakokban már Zoltán édesapja is sokat foglalkozott a Barkasszal, és bizony jól jött egy tapasztalt autószerelő szakértelme, hiszen fék- és gyújtásproblémák, karburátorhiba, illetve egy sor olyan kisebb-nagyobb javítanivaló akadt, ami egy 26 éves keleti vasnál azért már előfordulhat.

A végkifejlet viszont feledtette a nehézségeket, és bár Zoltán szerint gyorsulási versenyre még most sem alkalmas a megújult B1000, a “klíma” pedig továbbra is manuális :), de pazarul néz ki, és megbízható lett! A felújítást követő években is jó dolga volt, a sors viszont úgy hozta, hogy eladóvá vált a nyolc személyes kisbusz. Ha valaki érdeklődne a Barkas iránt, írjon nekünk facebook-on, és továbbítjuk Zoltán felé az üzenetet, úgy hiszem közös cél, hogy jó helyre kerüljön!

Bense Róbert