Duna Autó Zrt.

Kia Optima SW GT Line 1.6 T-GDI – csak semmi feltűnősködés

Nem minden tesztautó tartogat magában eget rengető érdekességeket. Ez pedig az Optima SW esetében egy pozitív előjelű tulajdonság, hiszen egy kombinak amúgy sem feltétlenül kell annak lennie. Hogy miért is jó ez? Az „érdekesség” az általunk használt jelentéstartományban extravaganciát, különc, vagy éppen nem várt tulajdonságokat és műszaki jellemzőket, illetve általában minden olyasmit jelöl, amire egy kicsit is rácsodálkozunk. Ezeknek viszont már lehetnek negatív vonzatai. A Kia Sportwagon-ja azonban szimplán csak jó. És ennyivel akár le is rendezhetnénk, mert bár facelift modell, kevés olyan jellemvonása van, amit már ne ismernénk korábbról. Ez a Kia tipikusan a megismerni – megszeretni elvet követi, és ezt nagyon ügyesen végbe is viszi, de azt ne várjuk, hogy olcsón adja magát.

Amikor először teszteltem Optimát, úgy éreztem, hogy a Kia révbe ért. „Micsoda magabiztos zászlóshajó” – gondoltam, és valóban, az előző generáció jobban belement a játékba, arcoskodóbb volt, a Kovács Miklós fémjelezte dizájn odacsapott. Ám ahogy jött a következő széria, majd annak a frissítése, kissé belesimult a mindennapokba az Optima, megkomolyodott, felnőtt, már nem akar annyira kifelé mutatni. Nézzétek csak a képeket.

Persze az, hogy kinek mi „mutat”, relatív. Ez a céges fehér fényezés valóban nem teszi feltűnővé, azonban az orr kialakítása is jóval visszafogottabb lett. Nincsenek már ezüst pikkelyek a hűtőmaszkon, az egész szűkre lett húzva, egyértelműen univerzális, minden piacra illő formatervet szerettek volna alkotni. Úgy érzem, egy kicsit talán elkésett ez a letisztult újítás. Ezt egyébként egészen biztosan csak az előző évek Optima-tapasztalatai mondatják velem, mert máskülönben ez egy szép kombi. Oldalról nézve nagyon kellemes a vonalvezetése, hátul pedig úgy gömbölyítették le, ahogy kell. A 18 colos abroncsok dekoratívak, a LED fényszórók rajzolata és kialakítása szintén mutatós. Az SW 15 centi híján 5 méter hosszú, nagy test, kevés díszítéssel.

Ahogy magunkra húzzuk a vaskos ajtót, mintha egy tankban találnánk magunkat. Nem egy kongó pléhdoboz, az egyszer már biztos, szinte érződik benne az az 1.6 tonna, a szigetelés tökéletes, a külvilág zajai teljességgel kívül maradnak. A lábtér tágas, a memóriás, fűthető-szellőztethető első ülések remekül tartanak, a tetővonal ugyan alacsonyan van, de a panoráma üvegtető miatt kevésbé érződik közelinek a fejünk fölött a plafon. Sajnos a rolóját és a nyitását nem oldották meg túl okosan, amint előbbi középre ér, az üveglap már fel is billen, nem nagyon működik a külön-külön kezelése, oda kell rá figyelni. Az összeszerelési minőség azonban remek és mindent egybevetve az anyaghasználat is rendben van. A könyöklő előtti részre zongoralakk helyett szálcsiszolt felület került, ez bírni fogja a gyűrődést, viszont az ülések szélén néhány ránc/gyűrődés már látható – hozzáteszem, hogy ez egy tesztautó, kétlem, hogy túl sűrűn bőrápolóznák.

A műszerfal, a kezelőszervek, a középkonzol mind-mind ismerősek lehetnek, nem csupán a korábbi Optimából, de úgy összességében a márka többi modelljét nézve is. Persze nem ugyanazok, csupán hasonlóak, és mondjuk egy Sorentóhoz hasonlítva ez sokkal átgondoltabbnak tűnik, annak ellenére is, hogy a gombokkal azért nem spóroltak.

A GT Line felszereltség erős, de messze nem a sci-fi vonalat képviseli, nincsen óriási tablet a középkonzolon, sem digitális műszerfal, és igazából nem is hiányzik. A 8 colos kijelző a már jól megszokott rendszert kapta, leghasznosabb tulajdonsága a jó képminőségű tolatókamera, ami 360 fokos nézetet is tud, a illetve az összes kameranézet külön-külön is aktiválható. Vezetéstámogatókból jutott bőven az Optimába, ráfutásos ütközéselkerülő, adaptív tempomat, sebességhatár-figyelmeztetés, holttérfigyelő, sávtartó is a lista részét képezi. Utóbbi magabiztosan terelgeti az autót, persze jelentősebb irányváltás esetében egyből figyelmeztet, hogy ideje közbeavatkozni.

Az SW kivitel legnagyobb előnye viszont egyértelműen a második sorban és a csomagtérben rejlik. Előbbiről már voltak emlékeim, a hátsó ülések helykínálata minden túlzás nélkül elnöki, nem spóroltak a hát/ülőlapok méretén, semmi nem ment a lábtér rovására, konkrétan olyan, mintha otthon ülnénk egy kanapén. A csomagtartó elektromos ajtót kapott, mely a kulcsot érzékelve is képes felnyitni magát. A mögötte tátongó 552 literes, ügyesen kialakított poggyásztér nem csupán duplapadlós, de oldalsó, fedeles rekeszekkel is rendelkezik, ráadásképp a csomagrögzítő sínrendszer is praktikus. Érdekes apróság a betöltőnyílás oldalán található bowdenes kallantyú, amivel a tankajtót egy esetleges meghibásodása esetén manuálisan is kinyithatjuk. A támlák ledöntése után közel 1.7 köbméteres, síkpadlós raktér áll rendelkezésre.

Változások érték a motorpalettát is, hiszen a kétliteres CVVL (163 LE) és T-GDI (238 LE) közé beékelték az 1.6-os T-GDI-t is, a maga 180 lóerejével és 265 Nm-es nyomatékával. Leírva nem tűnik túl combosnak ez az opció, főleg a már említett önsúlyt tekintve, a valóságban azonban a 7 fokozatú duplakuplungos automatával teljesen jó párost alkotnak, a csúcsnyomaték már 1500-as fordulatnál megérkezik és 4500-ig kitart. Nem egy SW GT, aláírom, de azért a 9 másodperces százas sprinttel sem kell szégyenkeznie.

Sport módba kapcsolva kimondottan fürge a gázreakció, előzésnél is ott van benne a „tartalék”, Smart üzemmódban pedig még az átlagfogyasztás is baráti, 8 liter alatt tartható. Eco-ban kissé lagymatag az élmény, de van olyan helyzet, amikor jó szolgálatot tehet a megléte. Az utazási komfort hibátlan, mind a már említett szigetelés, mind pedig a futómű viselkedése miatt. Kitűnően hatástalanítja az úthibákat, bukkanókat, ráadásul a kanyarstabilitás is remek, biztosan viselkedik magasabb sebességnél is. A kormányzás is masszív, minden egyes mozdulat súlyozott és pontos, kellő visszajelzést ad.

Nagyon szőrszálhasogatónak kell lenni ahhoz, hogy ebben az autóban hibát találjunk, de két dolgot el kell vele kapcsolatban fogadnunk. Az egyik, hogy elsősorban a tudására, a minőségre, a praktikumra mentek rá, nem pedig a látványosságra. A másik, hogy ki kell azért nyitni a pénztárcát, ha egészen pontosan erre a kivitelre esik a választás. A GT Line ezzel a motorral 11.3 millió forint, a 238 lovas 2 literes GT változat kereken 1 millióval kerül többe, és ezek az akciós árak! Közepes felszereltséggel (Gold) azonban a 2.0 CVVL erőforrással befér 8 millió alá, az 1.6-os T-GDI-vel és az 1.6 CRDi-vel pedig 9 alatt marad. Érzésem szerint logikusabb döntés lehet, jó lenne egy ilyen szintet tesztelni manuállal, meglátjuk, mit tehetünk az ügy érdekében.

Ne felejtsetek el feliratkozni youtube-csatornánkra!

Teszt | fotók | videó: Bense Róbert

A tesztlehetőségért köszönet a Duna Autó Zrt.-nek és a KIA Motors Magyarországnak!


Töltsd fel, add el, vedd meg – próbáld ki te is az autotveszek.hu-t!

Címkék
Lotus Cleaning tesztelok.hu

Kapcsolódó tartalmak