Mazda 6 G194 Edition-100 kombi teszt – klasszikus lesz, mert lelke van

A Mazda tavaly ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját, ennek megfelelően számos jubileumi modellt adott ki a gyártó. A jelenlegi 6-os ugyan nem ilyen koros, de már 9 éve a piacon van, frissességét pedig újabbnál újabb ráncfelvarrásokkal próbálják megőrizni a japánok az utód érkezéséig. A második, 2018-as facelift csiszolta tökéletessé igazán a koncepciót, ekkor kapott a külső dizájnhoz méltó, letisztult és vonzó belsőt a típus. Lassan érik a csere, de hogy a kifutó modell addig se maradjon dicsfény (mi újságírók pedig újabb tesztautó) nélkül, ebből is elkészítették az Edition-100 szériát, mely megkoronázza a harmadik generáció pályafutását.

Elvileg már nagyban készül a hátsókerék-meghajtásos, sorhatos motorral szerelt új széria a japánoknál, szóval úgy tűnik, a Mazda a folyamatosan csökkenő kereslet ellenére sem adja fel a középkategóriát, mint ahogyan azt számos konkurens megtette vagy meg fogja tenni (Optima, Talisman, Mondeo, soroljam még?). Addig is vesszünk el az aktuális 6-os részleteiben, mert érdemes, ugyanis egyre kevesebben kínálnak olyan terméket a szegmensben, ami őszintén megdobogtatja azoknak a szívét, akik számára az autó több, mint egyszerű mobilitási eszköz.

Az évfordulós kivitel logikus mód a modellpaletta tetején helyezkedik el, és számos helyen hirdeti visszafogottan, de annál ízlésesebben, hogy a vállalat nemrég ünnepelte a 100. születésnapját. Az egyedi, finom részletek már a kulcson is megtalálhatóak, de ez már tényleg csak a final touch, hogy teljes legyen az összkép. Láthatóak még plakettek az autó oldalán, emellett a felnik közepén is feltűnik a jubileumi logó. A karosszéria azonban ezen apróságok nélkül is különleges, finoman ívelt, sportosan elegáns, és bár nem kelt szupermodern hatást, korántsem érzem elavultnak – hiába, ami szép, az kortalan. A trendekhez igazodva a 2018-as frissítés során kissé megnőtt a hűtőrács, de a teljes frontot elfoglaló beömlők és a BMW gigantikus, hód fogakká avanzsált veséinek a világában ez a króm kerettel szegélyezett harcsaszáj kifejezetten visszafogott, attraktív megoldás.

Elöl adaptív LED fényszórók járnak az Edition-100-hoz, ahogy a bevezető szérián kívül az összes többi felszereltségi szinthez is, míg hátul méretes, szintén LED-es lámpatesteket találunk – utóbbiak megjelenése talán már kevésbé kelt friss hatást így 2021 félévéhez közeledve. Lámpákat összekötő LED csíkot ne is keressünk, helyette van króm díszléc japán módra, többek között a Toyotánál és a Lexusnál használják még előszeretettel ezt a dizájnelemet. A csomagtér 522 literes, melyben a rögzítő fülek mellett oldalanként találunk egy-egy 3 kilóig terhelhető, kihajtható kampót, továbbá jobb oldalon van 12V-os csatlakozó is. Az üléseket az akasztók melletti karokkal lehet lehajtani.

Ha videón is szívesen látnád a Mazda 6 külső és belső részleteit, nézd meg a tesztautóról készült „live” videónkat:

Az igazi meglepetés azonban odabent várja az érdeklődőket, ugyanis az európai szemnek is vonzó, ízléses külső után egy hasonlóan összeszedett, letisztult beltér tárul elénk, ahogy helyet foglalunk a Burgundy vörös bőrülések valamelyikében, melyeknek fejtámláin ugyanúgy megjelenik az évfordulós embléma.

A padlókárpit is ebben a színben pompázik, ahogy az egyedi szőnyegek is (amiken sajnos pillanatok alatt meglátszik a kosz). Hogy a vagány, mintsem a pornkönig jelző felé billenjen a mérleg, remekül ellensúlyozza mindezt a világos bőrrel borított középkonzol, az ajtókárpitok, valamint a műszerfal alja.

A kormány és a kevésbé frekventált helyek fekete színű borítást kaptak, a világos és sötét részek közötti átmenetről pedig vékony króm csíkok és acélszürke betétek gondoskodnak. Az anyagminőséget tekintve is ez már szinte prémium kategória, de hogy mégse törjünk teljesen a németek babérjaira, egy apró ergonómiai bakira felhívnám a figyelmet. Igazán tehették volna a váltó mellé vagy a kormányoszlopra az indító gombot, ami ehelyett az óracsoport mellett trónol a műszerfal tetején, kissé öncélúan.

A Mazda 6 legnagyobb ellensége a rohamosan fejlődő számítógépes technológia, amivel nem sikerült lépést tartani a modellnek az elmúlt 9 év alatt. Bár kapunk remek head-up display-t, mely a szélvédőre vetít, a műszerfal nem konfigurálható igazán, hiába tettek kijelzőt a vezető elé, ellenben a króm keret jól fest a digitális mutató körül is.

A 8”-os központi kijelző méretben és minőségben sem emeli a Mazdát a versenytársak fölé, a tolatókamera képe pedig kifejezetten pixeles. Az érintőképernyő menet közben nem engedelmeskedik az ujjak parancsainak, fő a biztonság, ilyenkor kizárólag a középkonzolon lévő tekerőkapcsolóról irányíthatjuk az egyébként elég egyszerű, könnyedén kezelhető infotainment rendszert. Örvendetes, hogy dedikált gombot kapott a navigáció és a rádió is, utóbbi egy 11 hangszórós Bose rendszeren keresztül szól hozzánk, a hangerőt pedig egy különálló tekerentyűről szabályozhatjuk.

A klímapanel kivitelezése remekül sikerült, minden funkció külön gombról érhető el. Így kell festenie egy ízléses, jól megtervezett és fogyasztóbarát kezelőszervnek, ami nincs túlgondolva és nem bonyolítja felesleges érintőképernyővel az életünket utazás közben. Az előző évtizedet hirdeti a CD lejátszó, melyet zongoralakkba burkoltak, az anyag azonban ezen kívül csak a középkonzolon kap minimális figyelmet.  A váltó mellett találjuk a Sport mód kapcsolóját, az USB csatlakozók, a kártyaolvasó és a 12V-os csatlakozók pedig a könyöklő alatti üregben rejtőznek. A hátsó ülések előtt korrekt lábtér fogad, bár 4.8 méteres hossz és a 2.75 méteres tengelytáv ellenére elmarad a konferenciaterem érzés. Létezni azonban itt is fenséges, a könyöklőt lehajtva pedig pillanatok alatt forró hangulatot tudunk teremteni, hisz a vörös bőrülések hátul is fűthetőek, szellőztetés funkciót azonban csak az első sor kap.

A kellemes lounge hangulat közepette azonban nem szabad megfeledkezni a 6-os másik lényegi eleméről, a 2.5 literes, szívó benzinmotorról, ami minden tartományban egyenletesen és határozottan húz. Az erőátvitelről egy 6 fokozatú automata váltó gondoskodik, észrevétlenül dolgozva a kezünk alá. 194 lóerő és 258 Nm nyomaték bármikor fölényesen indítja meg az 1.6 tonnás gépet, s bár a csúcsnyomatékot csak 4000-től adja le, az alsóbb tartományokban sem tűnt egy pillanatra sem kevésnek, pedig még egyszer emeljük ki, itt nincs turbófeltöltő. Szép lassan elfeledi a világ ezeket a békebeli, nagy lökettérfogatú, nyomatékos szívó erőforrásokat, pedig a kiszámítható, lineáris karakter nagyon jó partner tud lenni egy ilyen utazóautóban.

Gyakran tapasztaltam, hogy amíg csak félgázzal közlekedek, 2000 alatt sem gangol vissza a váltó, mert bőven van annyi erőtartalék, hogy kellemesen meginduljon a 6-os. Persze ha határozott instrukciót adunk a gázpedál szőnyegbe tiprásával, akkor nem hezitál a visszaváltással (különösen nem sport módban), és csak 6000 fölött teszi be a következő fokozatot. Sportautós megindulást azért ne várjunk tőle – a 8.2 másodperces 100-as sprint kecsegtető adat, amit minden bizonnyal tud is, de a tűzijáték elmarad, nincs hátbavágás, csak igen korrekt dinamikával lépdelő sebességmérő még autópálya tempóról is.

Alul nyomatékos, felül pörgős és dinamikus, mindeközben pedig 8.2-9 liter között fogyasztott nálam használattól függően. Országúti szakaszokon 7 liter környékén is el lehet vele járni, míg városban 9-10 liter között van az igazság. Ez egy középkategóriás, üzleti kombinál remek érték ekkora teljesítmény mellett, azért ki van találva ez a Skyactive technológia. Az élhető fogyasztást segíti az i-ELOOP rendszer is, mely fékenergia visszatermelés és kondenzátor segítségével táplálja a fedélzeti elektromos fogyasztókat, mint a rádió és a klíma, azok tehát nem terhelik a generátort. Így elvileg akár 10%-ot is képes spórolni a rendszer az üzemanyagon, a számok pedig nem hazudnak.

Az i-re a pontot az élhetően feszes, kényelmes, mégis sportosra hangolt futómű teszi fel, amely a pontos kormányzással és az erős motorral bármikor élvezetes autót varázsol a 6-os kombiból, amit kifejezetten jól eső érzés vezetni a kanyargós útszakaszokon. Természetesen a fontos vezetéssegítő berendezések mind a sofőr rendelkezésére állnak, legyen szó sávtartóról vagy adaptív tempomatról, de egy pillanatig sem éreztem a volán mögött, hogy szeretném kiadni a kezemből az irányítást. Egy ad-hoc németországi, üzleti kiruccanásnál persze már mást mondanék, de ez benne a jó: komfortos, nagyutazó, miközben nem veszett ki belőle a klasszikus autózás sem.

A 6-os Mazda számos olyan értéket vonultat fel szinte tökéletesre csiszolva, melyet már kevés gyártó ad a pénzünkért. Mer autó lenni, mer old-school lenni, de a lehető legjobb értelemben fogalmazva, miközben kifejezetten finom, elegáns üzleti/családi kombi. Igen, a multimédiát tekintve kissé eljárt felette az idő, de ez ilyen körítéssel nem ciki, hisz funkcionálisan így is minden igényt kiszolgál.

Az Edition-100 ezt fejeli meg egy csipetnyi egyediséggel, melynek a listaára 13.5 millió forint. Az alapmodell 10.7 millióról indul, a kombi karosszériának pedig nincs felára. Szerintem már a 165 lovas, 2 literessel is harmonikus lehet, 11-12 millió pedig már korrekt felszereltségű változatok közül válogathatunk. Lehet, hogy a konkurensek közül a legtöbben ennél modernebbek, digitálisabbak, ellenben a 6-osnak lelke van, ez pedig nem minden hasonló gép esetében mondható el.

Teszt/fotók: Bacsa Zoltán

Köszönet a Mazda Motor Hungary Kft. -nek!

A tesztautókat Lotus Cleaning termékekkel takarítjuk és ápoljuk!

Kövess minket Te is!

YouTube:
tesztelok.hu csatorna

Facebook:
https://www.facebook.com/tesztelok.hu

Instagram:
https://www.instagram.com/tesztelok.hu/