fbpx

Laller a Dinaric Rally-t is kipipálta!

Duna Auto

Az elmúlt héten pokoli kihívást teljesített Horváth Lajos „Laller”, a Dakart kétszer is megjárt motoros a horvát bosnyák határmezsgyén zajló Dinaric Rallyn vett részt. Laller ismét odatette magát, az újabb embert és gépet egyaránt rendesen gyilkoló versenyen is célba ért. 

Az első nap még csak egy kevéske ízelítőt kaptak a versenyzők abból, ami a későbbiekben várt rájuk. A 60 kilóméteres prológot igazán élvezte a Laller Racing Dakar Team pilótája, aki így értékelte a továbbiakat:

„Egy kőbányából rajtoltunk, ami igazán élvezetes és tempós kezdés volt, majd bekevertek minket a hegyekbe, ahol izgalmas navigációs és igazi hard endúrós elemekkel tarkított kis szakasszá kerekedett az első nap. A következő két nap maratoni menet volt, az elsőn 375 km volt az előírt táv. Szerencsére a motorozáshoz legtökéletesebb idő várt ránk, ennél már csak a hosszú szakasz volt jobb, imádtam minden centimétert! Mindig megtaláltam a játszótársaimat, akikkel tudtunk együtt menni, egymást húzni, nem mellesleg megnyugtatott az érzés, hogy a hatalmas Dinári hegységben nem voltam egyedül.

A második napon 385 kilométert motoroztunk, ez felemásan sikerült a számomra. Kicsúsztam a limitidőből, de ennek ellenére a szakasz nagyrészén uraltam a navigációt. Gyönyörű helyeken jártunk, fantasztikus rallys erdei szakaszok és tempós kanyarok váltogatták egymást. Volt, ahol iszonyatosan nagy kövek és sziklák nehezítették a dolgunk, így nagyon elfáradtam… Ráadásul éjfélig tartott a motor felkészítése, de utána sem bírtam aludni.

Harmadnap az egész mezőny aszfalton átgurult a bosnyák-horvát határra, és átléptünk Boszniába. A szervezők itt sem aprózták el, 256 km hegyen, völgyön, erdőben, tökéletes talajon tempós kanyarokkal zajlott a menet. A saját tempómban tudtam menni, senki nem volt a közelemben, így légüres térben motorozhattam és élvezhettem a száguldás örömét. Sajnos egy picit belepiszkított a dologba, hogy az egyik versenyzőtársunk szembetalálkozott egy autóval. 

Ezután sem pihenhettünk meg, 285 kilométerrel virradt ránk az újabb versenynap, és elhagytuk Boszniát. Nem aludtam túl jól, így eleinte teljesen háttal voltam a navigációnak. Később belerázódtam, de rettentően kellett vigyázni az erdőkben, mert folyamatos fakitermelés folyt, és csak úgy a semmiből jöttek kamionok és lánctalpas gépek is. A szakasz utáni este már nagyon fáradtan készülődtem a zárónapra, és bevallom férfiasan, hogy semelyik porcikám sem kívánta a motorozást. De nagyon nagy kár lett volna kihagyni a fantasztikus zárónapot, ahol azt kaptuk, amit vártam: egy kis összefoglalót a hét eseményeiből.

Ez nagyon tetszett, mint ahogy az egész verseny is! Egy román sráccal ekkor már vagy két napja meccseltünk, és ez a zárónapon sem volt másképpen. Nagyon jót játszottunk, a kolléga olyan dolgokba vitt bele, amit én egymagam biztosan nem vállaltam volna. Örülök, mert a kitűzött célt elértem, és sikeresen teljesítettem a pokolian nehéz versenytávot. Innen is szeretnék gratulálni a magyar kontingens többi tagjának, akik szintén befejezték a Dinaric Rally-t, ami igazán jó mulatság és férfimunka volt. Az értem szurkolóknak köszönöm szépen a rengeteg biztató szót, és a sok-sok kedves üzenetet!” – foglalta össze zsúfolt napjainak történéseit Horváth Lajos, aki a saját versenyzése mellett a MAMS tereprali szakágának vezetőjeként a magyar különítmény ügyes-bajos dolgaiban is segédkezett.

Írta: Tóth Krisztián Márk

ecotrex

Javasolt cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb