Használtteszt: Toyota Corolla – ésszerű döntés
Baj-e, ha egy autó konzervatív? Általában szeretjük (legalábbis mi újságírók biztosan), ha egy modell rendhagyó, színes, új megoldásokat alkalmaz és még sorolhatnám… De mi van, ha az ember nyugalomra vágyik? Van, hogy nem kell más, csak egy kis béke, a megszokott rutin, a biztos pontok és a kiszámíthatóság.
Ez pedig lehet igénye bárkinek, például egy izgalmas autókat kedvelő személynek is egy alapos befürdés, egy a legrosszabb időben történt lerobbanás, vagy az éveken át halmozott számlatömbök után – megfizetett már ő az egyediségért, ideje váltani. Aztán vannak az átlagosabb felhasználók, közepesen tehetős családok, feltörekvő fiatalok és még sorolhatnám, akiknek szükségük van egy megbízható társra a mobilitásban, akire mindig lehet számítani, azonban az új autó luxusát nem engedhetik meg maguknak – mint azt sajnos sokan Magyarországon. A szituáció tehát: kell egy racionális, viszonylag modern és lehetőleg korrektül felszerelt autó, mit tegyen a tudatos használtautó fogyasztó ebben az esetben? Mai ajánlatunk a megoldásra a 10. generációs Toyota Corolla.
Klasszikus használtteszt következik? Jó kérdés, az alany egy közel 6 éves gép, akkor mi más lenne? Másfelől, a képeken látható autó még csak nemrég futotta meg 78 ezredik kilométerét, erre pedig kontraként még Toyota is, mi a fene baja lenne? Szinte olyannak kell lennie, mint az újnak, használati értékét tekintve mindenképp – majdhogynem így is van, de azért olvassanak csak tovább.
A szóban forgó jármű egy 2011-es évjáratú, tehát az akkor aktuális generációból már egy modellfrissített Toyota Corolla 1.6 Sol, ami jelenleg második tulajdonosánál éli boldogan életét – idén tavasszal lesz két éve, hogy gazdát cserélt. Eredetileg orosz követségi autó volt, csak és kizárólag márkaszervizben karbantartva, vezetett elektronikus szervizkönyvvel. 45 ezer kilométerrel vette át az aktuális tulaj, azóta is csak a Toyotánál volt szervizelve, a hibalista pedig egy szóban összefoglalható: semmi. Természetesen kopó alkatrészek, mint. pl. fékbetétek már lettek cserélve, de rendhagyó meghibásodás nem történt az évek alatt. 15 ezer kilométerenként nagyszerviz, illetve évente legalább 1 alkalommal egy alapos felülvizsgálat, ezeknek a látogatásoknak az ára pedig rendszerint 50-60 ezer forint között alakul. Biztosan van olcsóbb „külsős” megoldás is, ami nem feltétlenül az ördögtől való, ugyanakkor a tuti-biztos gondtalan autózás és az eladáskor még hasznunkra válható Toyotás szervizbejegyzések nem érnek meg ennyit egy esztendőben?
Igazán durván az évek és a kilométerek sehol nem köszönnek vissza, de természetesen nem makulátlan az autó. Egy-két kőfelverődésnek köszönhető, de csak igazán közelről észrevehető fényezés hiba éktelenkedik például a motorháztetőn és az első lökhárító bal sarkánál egy picit kevésbé harmonikus az illesztési hézag a kelleténél – valószínűleg eltört egy patent, ami rögzíti a műanyag elemet. A motorháztető eléggé karcos is, köszönhetően Budapest utcai macskáinak és a nem biztos, hogy borzasztóan gondos első gazdának. A hátsó lámpák sarkainál könnyen gyűlik a piszok, az egyik belül picit mohásan zöldes a nedvességtől és a kosztól, gyakorlatilag elérhetetlen és tisztíthatatlan helyen, de ezek körülbelül olyan dolgok, amiket két lépés távolságból még az alapos szemlélő is nehezen szúrna ki.
Belül a korról három apróság árulkodik. Az egyik a bőrözött kormány legteteje, ez már 4 évesen a vásárláskor is szemmel láthatóan kissé, érintésre szintén nem túlzottan, de a futásteljesítményhez képest a vártnál jobban kopott volt. Mintha folyamatosan az egykezes, felül középen fogós stílust alkalmazta volna az első tulajdonos, ezt is alkalomadtán gyűrűben. A vezetőülés bal oldalán a combtámasz szivacsa egy kissé már fáradt, két-három ránc / hurka jelzi itt az elmúló éveket. A harmadik pont a váltó bőrszoknyájának középkonzol felé eső oldala, ahol elkezdett kicsit megkopni már az anyag. Fotón ne keressék, nem látszik, ahogy a kormány kopása sem és az ülésé is csak mértékkel – közel hibátlan beltérről beszélünk, ezeket is azért emelem ki, hogy a kedves olvasó jól informált legyen. Közelről ismerem az autót, eléggé rendben van, ahogy a képeken is jól látható.
A szedánoknak még mindig van egy kiemelkedő presztízse nálunk, ennél klasszikusabb megjelenése pedig nem is nagyon lehet egy négyajtósnak oldalnézetből. Nekem tetszik a nem túl virtuóz, de jól felismerhető (mondhatjuk egyedinek esetleg?) dizájn, szerethető a forma, a modellfrissítés pedig nagyon jót tett a szériának, komolyabb tekintetet kölcsönözve az autó elejének. A visszapillantó tükrökön lévő indexek szintén a facelift eredményei, hátul pedig felnőttesebb, nagyautósabb a megjelenés a módosított lámpatesteknek köszönhetően. Az egésznek kicsit „amerikás” hatása van, aztán lehet ez csak az én agymenésem, de egy barátomnak szintén volt hasonló meglátása már ezzel kapcsolatban. Ami meglepett, az a műanyag elemek fényezése – mint egyre több gyártónál tapasztalható, bizonyos fényviszonyok között a lökhárító szín picit elüt a karosszériától (nem, nem volt újra fújva), aztán pár lépést arrébb megyünk és már bele is olvadt környezetébe az elem. Kár, hogy nem nyáron fotóztunk, akkor sokkal tetszetősebb, gyári Toyota könnyűfém felnik vannak a Corolla alatt.
Belül unalmas, nem lehet mentegetőzni, de legalább harmonikus a sok-sok gomb elhelyezése és az egyenszínű kijelzőrendszer. Az ezüst betétes középkonzol erősen kétezres évek közepe-vége, de feldobja a szürkeséget, a digitális klímapanel pedig egészen jópofa a maga szimmetrikus és érdekes formavilágával. És látják? Igen, még ülésfűtés is van benne, bár a kapcsolóinak kivitelezése és elhelyezése lehetne igényesebb is, itt kicsit „jól van az úgy, majd az Avensisben szép lesz” érzésem volt.
Dupla, alsó-felső kesztyűtartó található az anyósülés előtt, a fényérzékelős-sötétedős visszapillantó (aminek bal felén jelenik meg egy beépített képernyőn a tolatókamera képe, zseniális) előtt pedig a lenyitható szemüvegtartó is egy újabb tárolási pont a korrekt méretű ajtózsebek és a viszonylag nagy, könyöklő alatti rekesz mellett. A 4,57 méteres szedán belsejében 4 felnőtt is kényelmesen elfér, egyáltalán nem szűkös a beltér, a 450 literes csomagtartó pedig még egy jó érv a családosoknak, amennyiben egy klasszikus felépítésű, elegáns autóra vágynak kombi vagy egyterű helyett.
Ahhoz képest, hogy alapvetően nem túl izgalmakkal teli az autó, mégis lehet vele szeretni a közlekedést, ez pedig köszönhető az 1.6-os szívó benzines (!) motornak. Egyre kevesebbet hallani ilyenről mostanság, 132 lóerejével az erőforrás pedig az egyik legjobb lóerő/liter aránnyal kecsegtet a kategóriában. És nem is megy rosszul, 10 másodperc a 0-100, bár hozzá kell tenni, 3500-4000 fordulat felett él igazán, ott viszont nagyon is! Ha pedig feltennék a kérdést, vajon melyik marad életben tovább, egy downsizingolt turbós valami, vagy ez, habozás nélkül a szívó 1.6 mellé tenném le a voksot. Használtautó vásárlóknak ez (nagyon) nem utolsó szempont. Élvezet pörgetni, a futómű pedig társ a játékban, feszes és remekül fekszi vele a Toyota a kanyarokat. Talán túl feszes is, erre városi közlekedés során hamar rájön az ember, de ettől függetlenül kényelmes és kellemes, egy puhább autóból átülve viszont feltűnő lehet.
A kormányzás pontos, a fékek jól harapnak, a biztonságról pedig a kipörgésgátló és az első, utas ülés előtti, térd és függönylégzsákok mellett a VSC csomag gondoskodik, ami a gyártónál az ESP-t jelenti. Elég hasznos kiegészítő, nemrég sikerült ügyesen keresztben kivágódnom a nyirkos-csúszós útnak hála egy kanyarban a megcélzott főútra. Persze nem volt senki a környéken, a nagyobb tempós kanyarbevétel pedig tudatos volt, bár bevallom, kicsit meglepett, mikor kidobta a farát az autó, ez nem volt a terv része. A látványos produkció szép befejezéséhez van egy tippem, hogy nagymértékben hozzájárult az elektronika is, ami hangos sípolással és bizonyos piktogramok piros villogásával jelezte a beltérben, hogy nem üzemszerű használat történik.
A váltót pedig majdnem elfelejtettem, ami 6 sebességes kézi szerkezet, pontos kapcsolással és remek áttételekkel. Érdemes már csak emiatt is a modellfrissített példányokat keresni, a 2006-2010 közötti verziók 5 sebességesek csak, ami természetesen megmutatkozik a fogyasztásban is. Esetünkben ez vegyesen 7.2-7.3 liter körül alakult, csak városban közlekedve klímával azonban akár a 8 litert is simán el lehet érni.
Szívó, elég erős, jó vezetni és elfér benne a család is a csomagokkal együtt, emellett pedig atombiztos. A tesztautó különösen jól felszerelt, mint az kiderült, a Sol felszereltség és az egy-két további kényelmi extra egy nagyon kellemes összetételt alkot, szinte csak a navi hiányzik belőle. Ennek ára is van, újonnan kb. 6 millió, használtan 5-6 évesen ennek nagyjából a fele. Sokat futott példányok a kisebb, 1.33-as benzinessel, illetve az 1.4D-D-vel már 2 millió körül (alatt) is vannak a modellfrissítést megelőzően, ezek azonban úgy gondolom, kicsit gyengék lehetnek, nem adnám semmiért az 1.6-os szívót, ez a Corolla egyik fénypontja és legnagyobb ütőkártyája szerintem.
Az extrás és nagyobbik motorral szerelt, újabb példányok simán elérik akár a 3-3,2 milliót, már ha van belőlük a piacon. Sem 2011, sem az előtte való, vagy utána következő pár év nem volt az új autó eladások fénypontja hazánkban, szinte alig találni eladó kocsit ebből az időszakból. Érdemes folyamatosan monitorozni a kínálatot és lecsapni a nepperek előtt a fiatalabb és esetleg normális árú gépekre, mert ha nem teszik, megteszi a kereskedő, aki higgyék el, el fogja tudni adni, mert a használt Corolla nagyon megy. Emiatt lehet ilyen idősen is relative magas az ára, de azt mondom, megéri. Remek autó, különösen ezzel az erőforrással, sokkal inkább egy ilyen, mint egy azonos árú, fapados új autó. Ha nem zavarja a konzervativitás és megbízható, értékálló használtautót keres, akkor sok sikert kívánok a vadászathoz!
A teszt megjelenését a Linartech Autó Kft. támogatta!
Bacsa Zoltán
