Ford Mustang II Concept – egy ikon előszele

A hatvanas évek derekán a köztudatba robbanó Mustang az elmúlt évtizedek során hamisíthatatlan amerikai stílusikonná nőtte ki magát. Azonban a legendává váláshoz szükség volt egy olyan receptre, mely együttesen testesíti meg az izomautó és a sportos élményautó egyvelegét.

Pont az ilyen esetekre találták ki a koncepció-formátumokat, melyek egyfajta kísérletezgetésre adtak lehetőséget, a kész példányok pedig – főképp, ha sikeres lesz a szériamodell – részévé válnak a típus történelmének. Így volt ez a Mustang tanulmányokkal is.

1962-ben egy kétüléses elképzeléssel inkább sikerült megidézni egy űrhajó-roadstert, mintsem azt a formát, mellyel végül híressé vált a Mustang. Az elsőt mindössze egy évvel később követte a második számú, mely már jóval közelebb állt a klasszikus formához, amit aztán később a világ is megismert.

A kettes számú prototípust az a Dearborn Steel Tubing nevű cég építette, amelyik a későbbi kétüléses Mustang III tanulmányt is, melyet csak „shorty”-nak becéztek. A Vincent Gardner formai elképzelései alapján megépült Mustang II Concept már sokkal inkább képviselte a sorozatgyártásra szánt vonalvezetést, habár tipikus koncepcióautó volt, elnagyolt részletekkel. Különlegessége volt a nagy hűtőrács, illetve a hosszított, fémrácsos első fényszórók, a süllyesztett szélvédő, valamint az ekkor debütáló „hasáb” hátsó lámpatestek.

További érdekességnek számított, hogy nem kapott lökhárítókat, és üvegszálas, levehető tetővel látták el. Belterében ismerős műszer lehet a Falconból származó sebességmérő, illetve itt is számos helyen üvegszálas anyagokat alkalmaztak, a bőrkárpit és a szegélyvarrás pedig a készítők kézügyességét dicséri. A koncepció motorterébe 4.7 literes V8-as került, az erőátvitelt pedig egy négysebességes manuális váltóval oldották meg.

A bemutatót végül 1963. október 6-án, a Watkins Glen versenypályán tartották, de valódi sztárrá a 1964-es New York International Auto Show-n vált. Jelenleg a Detroit Historical Museum gyűjteményét színesíti.

Bense Róbert