Fiat Cinquecento – filléres válságautó
Kevés olyan autótípus maradt mára, melyre nyugodt szívvel lehet mondani, hogy olcsó, alacsony a fenntartási költsége, keveset eszik, és még szerethető is. A Cinquecento viszont ilyen, és mint hamisíthatatlan válságautó, simán megállja a helyét még manapság is. Hiába, az olaszok igazán értenek az apró, elnyűhetetlen autók gyártásához.
Minap az egyik barátommal rövid eszmecserét folytattunk az olcsó, ámde vállalható autókról, hirtelen szóba is jött a Cinquecento, méghozzá azért, mert komám egyik munkatársa pár hónapja valami elképesztő piti áron jutott hozzá egy ilyen kis olasz vashoz. Ahhoz képest, hogy nem kímélik, tökéletesen bírja és már a következő két éve is biztosítva van. Tényleg nagyon olcsón vették, százezer alatt, le sem merem írni. Arra szeretnék ezzel a kis történettel kilyukadni, hogy a mai gazdasági helyzetben bizony egy ilyen járgánynak van létjogosultsága. Nem fordulnak utána, még a szomszéd néninek sem lehet vele villantani, de itt legkevésbé sem ez a lényeg. Inkább az, hogyha sikerül hozzájutni egy épkézláb darabhoz (nem olyan nehéz feladat), akkor a műszakin és az olajcserén kívül nem sok dologra kell költeni az elkövetkezendő években. Ha mégis, az alkatrészek olcsók, és nem kell szakszervizbe rohanni vele.
Apró méretéhez – mindössze 3.2 méter hosszú – képest négy ember simán elfér benne, más kérdés, hogy még az első ülések sem túl kényelmesek, a hátsókról nem is beszélve. De ezt csípőből megbocsáthatjuk a Cinquecentonak, főleg akkor, ha ráeszmélünk, hogy a 170 literes csomagért a hátsó ülések síkba (!) döntésével 810 liternyi helyet varázsolhatunk, ami már szinte a királyi kategóriába tartozik. Motorizáció szempontjából sem kell csodára számítani, van belőle 0.7-es változat, nálunk a kilencszázas, 39 lóerejével a legelterjedtebb, de aki kitartóbb, találhat 1.1-es kiadást is (Sporting), ez 54 pacijával minden túlzás nélkül egy igazi városi méregzsák. Bár a Cinquecento nagy ellensége az oldalszél és autópályán sem ő lesz a sor elején, általában rendben van a tempója.
Fogyasztása városban 6 liter körül van, országúton valamivel kevesebbet eszik, persze mondhatnánk, hogy ennél létezik jobb mutató is, de azért lássuk be, egy 20 év körüli autónál ezek az adatok még beleférnek. A futómű lehetne jobb is, és a menetzaj is simán képes elnyomni a rádiós magnót, ami viszont dicséretre méltó, hogy a picike Fiat egész tartós anyagokból épült mind belül, mind kívül. A puritán, de valamiért mégis mókás beltér, valamint az időjárási viszontagságoknak is hősiesen ellenálló kaszni is a pozitív tulajdonságok közé sorolható.
Százötvenért már vállalható darabot, kétszázért pedig egészen jó állapotú Cinquecentot is ki lehet fogni, és ha a szerencse is a tulaj mellé pártol, hosszú ideig hűséges társként tekinthet majd az olasz kisautóra.
Bense Róbert
Használt vagy új autóra kérjen ajánlatot az autotveszek.hu weboldalon!