Celicával az élet – gondtalanul
A legutóbbi bejegyzés a szerelő hívásával zárult, ezúttal már tényleg végleg pontot teszünk a hajtókarcsapágy-mizéria végére. Ebben az évben még három Celica-poszt várható, utána tavasz végéig bezár a bazár, a legvelősebb történetek most következnek.
Szóval egy szép napon felhívott a szerelő, akkorra pedig már annyi gondolat kavargott a fejemben a meghibásodással kapcsolatosan, hogy nagyon szerettem volna a probléma végére jutni. Ekkor már túl voltam egy átvizsgáláson, egy tippen, hogy vegyek bontott motort az autóba, de továbbra is kötöttem az ebet a karóhoz és hittem benne, hogy drasztikus lépések nélkül is megoldható a Celica kerregése.
Szerencsére igazam lett. Alapméretes csapágyszettet rendeltem, 5.000 forintos áron, a szerelő mondta, hogy ez a vásárlás lutri, vagy jó lesz, amit rendeltem, vagy nem. Végre lekerültek az elhasznált alkatrészek, ahogy a képen is látszik, nem voltak túl jó állapotban. Az újak tökéletesen passzoltak, ennek külön örültem, az elkövetkezendő percekben pedig még nagyobb lett az örömöm. Eljött az igazság pillanata, az indítást követően a kerregés nem hallatszódott, a próbaúton is minden rendben volt. Tehát a hajtókarcsapágyak voltak a ludasak, szereléssel, alkatrésszel együtt tizenpárezer forintomba fájt a művelet, azért egy másik motor ennek a sokszorosa lett volna. A hajtókarcsapágy problémája egyébként igen gyakran előfordul Celicáknál, tehát nem mondom, hogy ezzel örökre, minden probléma meg lett oldva. De abban a pillanatban úgy éreztem, hogy végre gondtalanul gurulhatok álmaim autóival, elszálltak az aggodalmaim.
A következő nagyobb lélegzetvételű beavatkozás a motorházetető és a tető fényezése volt, erről a következő posztban írok, nem feltétlenül voltak pozitívak az élményeim. Ezután pedig következett a műszaki, amely szintén tartogatott számomra néhány meglepetést. De ne rohanjunk ennyire előre, egy gond megoldódott, ezzel is közelebb került a Celica az áhított állapotához. Ez most egy nagy lépés volt.
Nyár elején jártunk ekkor, haladunk az időben és hamarosan a jelenbe érkezünk, ám addig még néhány bejegyzés hátravan.
