Subaru XV teszt – a biztonság záloga

Minden túlzás nélkül kijelenthetem, hogy egy új Subaru érkezése mifelénk felér egy ünnepnappal. Mivel a japán gyártó nem arról híres, hogy minden évben tucatnyi faceliftet és új modellt küld az öreg kontinensre, ezért aztán nem is mindennapi vendégek nálunk a márkától származó tesztautók. Legutóbb 2016 májusában a Levorggal jártuk körbe az etyeki borvidék lankáit, idén azonban úgy néz ki, hogy az XV mellett még egy Outback/Forester facelifttel is számolhatunk.

Habár az Emil Frey szalonjában ott állt a megtestesült álom egy WRX STI személyében (az Instagramunkon meg is nézhetitek), az Európából fél lábbal már kivonult modell helyett ezúttal a második generációs XV-vel sodort össze minket a sors, és vitt el minket az autós világ körfogásának egy minőségi és stabil szegletébe. Szerencsére a megújult crossovernek egyelőre esze ágában nincs elhagyni kontinensünket, és mi ennek csak örülni tudunk, hiszen olyan szintet képvisel, ami követendő példa lehet sok-sok jelenlegi típustársnak. Az aktuális trendek leginkább a – néha túlzó mértékű – látványosság felé terelik a hangsúlyt, ám az már most látszik, hogy az új XV célja sem a polgárpukkasztás lesz, hanem az elegáns, mégis kategóriához illő megjelenés.

A 4.46 méter hosszú test esetében inkább az élekkel, mintsem a gömbölyded formákkal kombináltak, voltaképp egy megemelt Imprezát látunk, azonban a 22 centis hasmagasság, illetve a terepkombi-jellegzetességet sugalló, körbefutó elemek önmagukban is jó kiállást biztosítanak, és akkor a 18 colos abroncsokat még nem is említettem. Az XV azon kevés kivételek közé tartozik, melynél a far jóval izgalmasabb a frontnál, a felfelé ívelő hátsó ugyanakkor már-már a zsúfoltság határát súrolja, de tény, hogy a lépcsőzetes hátfal remekül mutat, habár a csomagtér pereme túlzottan magasra került.

Belül aztán még inkább szembesülhetünk a Subaruk által kínált minőséggel és precizitással, illetve azzal is, hogy a tervezők még mindig imádják a kétezres évek tuningszettjeiből kihagyhatatlan, lyuggatott pedálokat. De a viccet félretéve, egészen elképesztő, ahogyan ezt a rengeteg kezelőszervet káoszba fulladás helyett harmóniába rendezték, ráadásképp pedig olyan összeszerelési nívót kapunk, ami még ebben az árkategóriában sem minden modellre jellemző. Lehet, hogy a kapcsolóerdő ma már nem divat, de az XV-nek megbocsájtom, már csak azért is, mert igazi felfedezőútra invitálja a sofőrt.

Konkrétan már az kihívás volt, hogy a műszerfali információs kijelzőn megjelenítsem a sebességet, ám idővel rájöttem, hogy a kormánykerék bal alsó billenőkapcsolójának megfelelő használatával lehet rábírni a digitális kilométeróra megjelenítésére a rendszert. Aztán ott van fölötte az „info” gombocska, amivel a felső képernyőt lehet variálni, itt a részletes fogyasztási adatoktól kezdve a vezetéstámogató rendszereken át egészen a járműdinamikai vezérlőrendszerig mindent nyomon tudunk követni. Ne feledkezzünk meg a pazar üveglappal lefedett érintőképernyőről se, a Starlink viszonylag egyszerű megjelenésű, a TomTom navin és a remek minőségű tolatókamerán kívül túl sok érdemi funkciója nincs, egy automata fényerő-szabályozást viszont kaphatott volna, mert sötétben nagyon erősen tud világítani a 8 colos egység.

Érdemes kitérni a helykínálatra is, elöl végig olyan érzésem volt, mintha egy külvilágtól teljesen elzárt közlekedőbuborékban lennék, ami úgy szorít kényelmes keretek közé, hogy közben a fejnek/lábnak is hagy elegendő teret. Hátul sem spóroltak az ülőlapokon, és a tetővonal is ideálisan lett kialakítva. A csomagtér 385 literes alapmétere ugyan nem óriási, de a bővített 1.3 köbméterre már nem lehet egy szavunk sem.

A legmagasabb, Exclusive+ felszereltséget célszerű több részre bontani, a kényelmi extrák között megtaláljuk az ülésfűtést/kormányfűtést, a narancs színnel varrott, szuperkényelmes bőrüléseket, de jár napfénytető is, és finom, bár a Subarutól jellegzetes apróság a fűtött ablaktörlő-lapát. A klímapanelnél nem variáltak a digitális kapcsolókkal, ám a felső kijelzőn minden beállítást figyelemmel tudunk kísérni. Kívül-belül rengeteg aprósággal lehet bővíteni egyébként az extralistát, ezeknek a katalógusát itt találjátok meg.

A biztonsági arzenál felvázolásánál szintén rajzoljunk két elágazást a képzeletbeli Subaru-ábránkra. A passzív védelem az új fejlesztésű Subaru Global Platform köré épül, mely eleve úgy lett megtervezve, hogy ütközés esetén a motor ne az utastérbe, hanem a kabin alá csússzon. Továbbá a keretszerkezet gyűrű alakú megerősítéseket is kapott a tetőnél, az ajtóknál, az oszlopoknál, valamint a padlónál is. A hét SRS légzsák mellett az ülések és a fejtámlák kialakítása is a sérülések mérséklését hivatott csökkenteni. Az aktív biztonsági rendszerek közé tartozik a keresztirányú holttérfigyelő, az esetleges hirtelen irányváltás, vagy sodródás esetén a menetjellemzőkbe (motorteljesítmény, fékerő, állandó összkerék) beleavatkozó VDC.

A főszerep pedig a sztereokamerás Eye Sight-é, mely az adaptív tempomatot, a sávelhagyásra/imbolygásra figyelmeztetést, a sávtartó automatikát, az ütközésmegelőző gázvezérlést/vészfékrendszert foglalja magában, de még arról is tájékoztat, hogy a zöldnél/dugónál előttünk megindult a forgalom. A felsorolt védelmi jellemzők fényében egyébként a legkevésbé sem meglepő az EuroNCAP által megítélt 5 csillagos teszteredmény!

A motor kiválasztása túl sok álmatlan éjszakát nem fog okozni a leendő tulajoknál, lévén van az 1.6i, és van a 2.0i, mi az utóbbival kaptuk a tesztmodellt. A négyhengeres, 16 szelepes, közvetlen befecskendezéses, könnyűfém boxermotor 156 lóerővel és 196 Nm nyomatékmaximummal bír, utóbbit 4000-es fordulaton adja le. Jellegéből adódóan hangos jószág (igaz ebből az utastérben semmit nem hallani), de a 10.4-es százas sprint megfelelő, a 194 km/órás végsebesség pedig idehaza még sok is – az 1.6i-nek 175-nél van a vége.

A fogyasztás a Subarus-sztereotípiák vélt és valós rémképe, ám jelen modellnél felesleges tartanunk a nagy étvágytól, vegyesen megelégedett 7.8-8.2 liter benzinnel a tesztidőszak alatt (város-országút), ami nincs is olyan messze a gyári 6.9 kombinálttól. Az XV kizárólag fokozatmentes automatával érhető el, és ugyan a CVT nem mindenkiben kelt élménydús emlékeket, még mindig a Subaru képes a legintenzívebb érzetet kihozni belőle, korábban a Levorgnál is ezt tapasztaltam (ráadásképp váltófülekkel is mindkettő el volt látva).

Az állandó összkerékhajtással rendelkező XV stabilitása minden helyzetben tökéletes, a mélyebbre helyezett motorblokknak hála a tömegközéppont is ideális, a futómű szinte kizárja az úthibákat, és akár az aszfaltról is lemehetünk, ha úgy tartja kedvünk – ebben az esetben az X-MODE vezérlő siet a segítségünkre. A kormánymű meglepően nehéz, nem erőltették a túlzott rásegítést, ami elsőre szokatlan, később viszont jóval nagyobb biztonságot ad, mind a manőverezést, mind pedig a komolyabb irányváltásokat illetően.

Azt kell mondjam, hogy az XV tudását és használati értékét nézve még az árral sem szállt el a Subaru. Az 1.6-os motorral szerelt, Trend felszereltségű alapkivitel 7.3 millióba kerül, a kétliterest, Comfort-szinttel 8.5 millióért vihetnénk haza, de a tesztünkben szereplő csúcsmodell is befér 10 millió alá, egészen pontosan 9.690.000 forint az ára. Aki élhető prémiumra vágyik, és a rongyrázás nem szempont, annak hűséges társa lehet az XV, néhány év múlva pedig a használtpiacon is hálás portéka lehet.

A tesztlehetőséget az Emil Frey Import Kft. biztosította, köszönjük!

Cikk | fotók: Bense Róbert