SUV sportzakóban – Honda CR-V 2.0 e:HEV Sport Line (2WD) teszt

A Honda nagyobbik itthon is kapható szabadidő-autója mostantól még kifinomultabb, még stílusosabb formában is megvásárolható, így ezentúl még szélesebb vásárlói réteg számára jelenthet vonzó alternatívát az egyre népesebb SUV -ok táborában.

Szerencsések vagyunk, mert már negyedik alkalommal jár nálunk a CR-V, így volt alkalmunk kiismerni a típus sokoldalúságát, mint például a hétüléses kivitelt, vagy a hagyományos, és a hibrid hajtásláncok közötti különbségeket. Ezúttal megint a kétliteres hibrid erőforrással, de az újonnan megjelent Sport Line – Black Edition felszereltséggel kaptuk meg az autót. Joggal felmerülhet a kérdés, hogy miért Black Edition, hiszen ez egy fehér autó?

A kizárólag Crystal Black, vagy Platinum White fényezéssel megrendelhető Sport Line kivitelt megannyi sötét dekorbetéttel tették izgalmasabbá a tervezők, többek között a hátsó lámpák füstszínű búrákat kaptak, a fényszórókereteken, a külső tükrökön, és a 18” felniken is megjelenik a tekintélyparancsoló árnyalat. Emellett füstszínű króm bevonatot kapott a ködlámpa-foglalat és a hűtőrács, sőt a lökhárítók és az ajtók díszlécei is fekete színben pompáznak.

Az ötödik generációs CR-V a modellciklusának nagyjából a felénél járhat, így a karosszéria nem változott. Megmaradt a csinosan agresszív megjelenés, a szélesen domborodó kerékívek, és a meredeken csapott farrész. A magasan húzódó gépháztető oldalról tovább folytatódik az emelkedő övvonalban, egészen a C oszlop síkjából kitüremkedő hátsó lámpákig, az egész autóra jellemző a határozott megjelenés. Mindent összevetve, remek a kiállása, nem akar kecses lenni, sem légies, a magas oldalsó lemezfelületekkel, és a maga 4,6 méteres hosszával ez nehezen is menne.

Ha a karosszéria esetleg nem is nyeri el mindenki tetszését, az utastérre senkinek nem lehet panasza, legalábbis ami a helykínálatot, és a kényelmet illeti… A Honda már a kisebb modelljeiben is többször bizonyította, hogy a helykihasználás mestere – elég akár a Jazz -re gondolni, de természetesen ez itt sincs másképp. Ezt a térérzetet még a nagyobb SUV-ok sem mindig tudják felülmúlni, elöl, és hátul is egyaránt bőséges a helykínálat. A Black Edition kivitel sajátosságai az utastérben is megjelennek, sokkal egységesebb benyomást keltve. A korábbi csúnya, matricaszerű (mű)fabetétek helyett fekete, fahatású betétek díszítik a középkonzolt, az ajtókárpitokat és a műszerfal kesztyűtartó feletti részét, továbbá magasfényű fekete festést kapott a műszeregység, a folyadékkristályos kijelző és a klímapanel kerete, valamint a kormánykerék középrésze, és a kilincs is. Hogy harmonikus legyen az összhatás, a tetőkárpit és a tetőoszlopok belső burkolata is feketében pompázik, ahogyan az ülések bőrborítása is, amiből az első ülések támlái Black Edition feliratú hímzést is kaptak, természetesen fekete cérnával.

A vezetőülésben elhelyezkedve minden kézre esik, a váltó kezelőgombjait kissé szokni kell, mert nincs előválasztó kar, hanem nyomógombok segítségével választhatunk a menetmódok között, itt tudunk választani a Sport, Economy és a teljesen elektromos EV módok közül is. A felhasznált anyagok jó minőségűek, igényesek, az összhatás ízléses. Ma már fontos a mobil eszközeink tölthetősége útközben, ezért USB csatlakozóból négyet is kapunk az utastérben. A digitális műszeregység modern megjelenésű, átlátható, és minden szükséges információt megjelenít, viszont számomra érthetetlen, hogy a kilométer számlálót egy műanyag rúddal kell lenullázni, miért nem tettek neki egy gombot a kormányra? A mai autókban sajnos egyre kevésbé jellemző, de itt még fizikai gombokkal kezelhetjük a kétzónás légkondicionálót, így kezelése kevésbé vonja el a figyelmet a vezetésről, mintha a központi kijelző menüjében kellene keresnünk a hűtés-fűtés funkciót. Praktikus, állítható pakolóhelyet kapunk a két első ülés között, és a könyöklő alatt is, kár, hogy utóbbi fedele nyekereg, ha rákönyöklünk. Ez valószínűleg nem egyedi, hanem típusbetegség, mert ez a régebben nálunk járt tesztautókban is ilyen volt. Apró figyelmesség a családosok számára, hogy a belső visszapillantó feletti szemüvegtartót kibillentve egy kis panorámatükröt kapunk, amin keresztül belátható a teljes hátsó üléssor. A csomagtartó, a padlója alatt elhelyezett akkupakk miatt 497 literes, előredöntött hátsó ülésekkel közel 1700 liternyi térrel rendelkezhetünk, ami valljuk be nem kevés.

A motor és a meghajtás teljesen összhangban van a kocsi méreteivel, de azért ne tévesszen meg minket az autó neve: Sport Line, de ez korántsem jelent sportos menettulajdonságokat, inkább csak optika. A Honda továbbra is elkötelezett a 2022.-ig tervezett elektromos átállás mellett, ennek eredményeként a CR-V e:HEV alapja a Honda által fejlesztett, rendkívül fejlett és hatékony hibrid hajtáslánc. A tesztautónkat hajtó 2 literes benzines egység 145 LE-s (6200 f./percnél jelentkező) teljesítményű, míg a csomagtér padlója alatt rejtőző lítium-ion akkumulátorcsomagról táplált villanymotor 184 LE-vel és 315 Nm-es maximális forgatónyomatékkal teszi még gyorsabbá és élvezetesebbé az utazást. A CR-V a korábban tesztelt Jazz -hez hasonlóan öntöltő hibrid, vezetés közben termeli az energiát. A CVT váltó, az elektromos, és a benzinmotor jól dolgozik össze, a gázreakció valamiféle olyasmi érzetet ad, mintha kötélen húznák az autót, abszolút szabályozott módon és keretek között emelkedik a fordulat, de nem érdemes padlózni, olyankor ugyanis előjön a CVT váltók jellegzetes nyúlós érzetű visítása, és a képzeletbeli kötél, amin eddig húzták az autót, gumikötéllé változik. Hibrid autót vezetve akaratlanul is a fogyasztásmérőt figyelem, hogy mennyit is spórol nekem az elektromos besegítés. A tesztút jelentős részét a Pilisben tettem meg, de akadt városi, és egy rövid autópályás szakasz is, így volt alkalmam változatos forgalmi, és domborzati viszonyok között próbálgatni az autót. Mindig a megengedett keretek között, de normális ritmusban vezetve, többnyire 4 személlyel, kicsivel 6,5 liter feletti fogyasztást mértem (ez nagyjából megegyezik a katalógusadattal, ami valós körülmények között próbálva ritkaság), ami egy közel 1,7 tonnás autótól elég baráti adat.

Összességében egy megnyerő külsejű, kezes, takarékos, jól felszerelt, és praktikus autóról beszélhetünk, ám ennek megkérik az árát. Az elsőkerekes Hybrid Sport Line modellért 12 999 000, míg ennek az összkerékhajtású változatáért 13 409 000 Ft.-ot kell a kereskedések pénztáránál hagyni.

Teszt/fotók: Bitó László

Kövess minket Te is

YouTube:
tesztelok.hu csatorna

Facebook:
https://www.facebook.com/tesztelok.hu

Instagram:
https://www.instagram.com/tesztelok.hu/

A teszt megjelenését a Duna Autó Zrt. támogatta.

A tesztautókat Lotus Cleaning termékekkel takarítjuk és ápoljuk!