Opel Zafira Tourer teszt – hetes fogat

Ismételten egy hétszemélyes bárkával ringatóztam a hétköznapok aszfalttengerén, ezúttal a megújult Opel Zafira Tourer fedte fel tudását, praktikumát, teljesítményét. Ha a választékot nézzük, könnyű elveszni az 5+2 ülésesek világában, számos márka modelljét teszteltük az elmúlt időszakban, a Dacia Lodgy személyében a kategória olcsóbb képviselőjével is megismerkedhettünk, a Citroën Grand C4 Picasso a modern, Toyota Verso pedig a klasszikus iskolát képviselte.

A felsorolásból számomra fájó hiány az Espace, ám remélhetőleg rövidesen vendégül láthatjuk, addig is pótolta az egyterű-űrt a Zafira, mely külsejét tekintve egész kellemesen frissült. A hátulján ne keressünk változásokat, az orrát viszont egyértelműen átszabták, sokkal ügyesebben képviseli szegmensének tipikus jegyeit, kevésbé „cicás”, – az egyébként remek fényminőséget biztosító –  megújult LED-es lámpatesteket és a hűtőmaszkon végigfutó króm csíkot szépen összhangba hozták, ha jóslatokba kellene bocsátkoznom, valószínűsíteném, hogy ez a dizájn az elődjénél jóval időtállóbbá fog majd érni. A méretek nem módosultak, a 4.66 méter hosszú, 1.66 magas Zafira masszív darab, de sem a megjelenését tekintve, sem a vezetési komfort szempontjából sem érződik ormótlannak.

Én lepődnék meg a legjobban, ha egy hétszemélyes külsejéről többet tudnék nektek írni, de tény, hogy nem az esztétikai ömlengés kiváltása az egyterűek célja, hanem a használhatóság bizonyítása, így hát nézzük is inkább a belteret, hiszen itt már jóval több felfedeznivaló akad. Nem mondanám túlzottan ingergazdagnak az utastér egészét, ám részleteiben azért akadnak kellemes megoldások, a narancs díszvarrások, az ülések mintázata, és az egyszerűbb formátumú kormánykerék is jól mutat, de ami talán a legfontosabb, hogy az anyagminőség nagyon rendben van, az ajtóbelsőktől kezdve a keményebb műanyag elemekig minden kellemes tapintású, jól összerakottnak hat a Zafira Tourer.

Megbocsátható, és igazából érthető, hogy némi ezüst és szürke dekorfelületet kivéve túl sok cicomát nem találunk a műszercsoportok környékén, a tervezők szeme előtt vélhetően a tartósság maximalizálása lebegett, ezt pedig a megfelelő anyaghasználat segítségével akár évekkel ki lehet tolni, nehéz elképzelni, hogy ez a belső képes lesz rövid időn belül csúnyán megkopni. Bármennyire is egyszerűnek hat az utastér, az Innovation-szint azért tartogat néhány hasznos extrát, ilyen az ülés- és kormányfűtés, az esőszenzor, a távolságtartó tempomat, vagy éppen a parkolóradar, igaz utóbbi mellé még dukált volna egy kamera is. A műszerfalon kapunk információs kijelzőt, a középkonzolon pedig egy 7 colos érintőképernyő lakik, túl sok érdekességet nem hordoz magában, navigáció és kamera híján akár ki is maradhatott volna. Az Opel távfelügyeleti szolgáltatása, az OnStar azonban már ennél a modellnél is elérhetővé vált, a wifi kapcsolat, az asszisztencia és a segélykérés gyorsgombjai a középső visszapillantó előtti elemre kerültek.

Természetesen az utastér mérete és variálhatósága a Zafira Tourer legnagyobb erőssége, ennek ellenére a kesztyűtartó és az ajtózsebek meglepően aprócskára sikerültek. Ritka alkalom, de a vezetőülésben érződik a legszűkösebbnek a tér, mivel a középső egység a sofőr felé „fordul” így lábnál gyorsan fogy a hely, igaz ennek előnye, hogy az előválasztó kar hibátlanul kézre áll, illetve a könyöklő sem csupán kényszerből kapott helyet, hanem valódi kényelmet nyújt. Az anyós már teljes fizikai valójában terpeszkedhet, de a legjobb dolguk vitathatatlanul a második üléssoron utazóknak lesz, a kanapészerű fotelek mindegyike külön-külön állítható, hatalmas a lábtér, hosszúak az ülőlapok, még sötétítő rolók is járnak. Persze egyből változik a helyzet, ha a hátsó két ülést is felhajtjuk, ebben az esetben a második sor előrébb tolása nélkül semmi hely nem marad a lábaknak.

Ezt a helyzetet az unokaöcskössel prezentáltam (természetesen nem menet közben, hiszen ahhoz még pici), a képből kiderül, hogy már egy 2,5 éves gyerkőcnek is túlnyúlik a lába a második sor hátlapján. Kellő ülésmozgatással azért lehet javítani a lábtér méretén, de a komfortérzet 7 üléssel már jelentős csorbákat szenved, a 152 literesre apadó csomagtartóról nem is beszélve. Öt üléssel már 710 literes poggyásztérrel gazdálkodhatunk, ha pedig csak elöl utazunk, a síkpadlós csomagteret közel 1.9 köbméteresre növelhetjük.

Mivel főhősünk nem kifejezetten légies primadonna alkat, szerény 1713 kilogrammos önsúlyához nem árt, ha párosul egy combosabb motor. Tesztalanyunkba a paletta legtetején csücsülő kétliteres, 170 lóerős CDTI ECOTEC erőforrás került, hozzá pedig egy hatsebességes automata váltót párosítottak. Erős túlzás lenne, ha azt állítanám, hogy ez a legdinamikusabb kettős, ám a Zafira Tourertől nem a nyélgázos kilövéseket, hanem a masszív haladást várjuk, és ne feledjük, egy elefánt is tud gyorsan futni! Ha ésszel kezeljük a gázpedált, és nem várunk sportautós reakciókat az Opel egyterűjétől, akkor igen kellemes útitárs lehet.

A zajszigetelés szinte hibátlan, belül semmi nem érződik abból, ahogy a kétliteres dízel minden erejével azon munkálkodik, hogy lendületesnek érezzük a haladást, a súlytalan, mégis egész pontos kormánymű miatt pedig még könnyedebbnek érződik az autó egésze. A futómű mindazonáltal lehetne valamivel finomabb, a keménységéért cserébe viszont nagyfokú stabilitást biztosít a felfüggesztés. Az átlagfogyasztás 7,1-7,3 liter környékén alakult, a kategóriát tekintve ez egy korrekt eredmény, a károsanyag-kibocsátást a BlueInjection-technológia hivatott csökkenteni.

A Zafira Tourernek van konkurenciája bőven, de az egyterűek világában nincsenek győztesek, vagy vesztesek, praktikum és árbajnokok vannak, előbbi frontján pedig egyáltalán nem áll rosszul az Opel. Míg a 7,2 milliós alapár egyáltalán nem mondható túlzónak, tesztalanyunk közel 9,6 milliós, és a teljesen felextrázott, mindenféle csomaggal ellátott, bőrös változat 10.700.000 forintos árcédulája már bőven a borsosabb kategóriába emeli a felfrissült családi autót.

A tesztautóért köszönet a Fábián Kft-nek!

Bense Róbert