Suzuki SX4 S-Cross teszt – átváltozóművész

Három év után került sor az SX4 S-Cross frissítésére, a Suzukinál pedig igen komolyan vették a feladatot, hiszen a városi crossover alaposan megújult, mind a külsejét, mind a motorpalettáját tekintve. Tesztalanyunk 1.4 literes Boosterjet erőforrással, hatgangos manuális váltóval és AllGrip összkerékhajtással érkezett. Valahol érthető, bár talán furcsa húzás volt a Suzukitól, hogy a sikeressé vált új Vitarához próbálták formálni az S-Crosst, ezzel ugyan a vásárlóknak kedveztek, viszont lényegében saját maguknak csináltak egy konkurens modellt.

Sose ítélj első ránézésre – ez az örök, ámde az élet szinte minden területén elsüthető közhely ugrott be az egyhetes tesztidőszak után, és ennél a pontnál számos ízlésből fakadó elégedetlenkedést szeretnék megelőzni. Elfogadom, ha valaki kerek szemekkel, grimaszolva reagál az új dizájnra, de azt is, ha örömmel veszi a megjelenésbeli változásokat. Jómagam azonban más nézőpontot képviselek, egyszerűen úgy gondolom, hogy miután kitapasztaljuk egy autó praktikusságát, menetteljesítményét, fenntartási költségeit, a legkevésbé sem azzal fogunk majd foglalkozni, hogy miként szabták át a karosszériát. Ugyanis egy átlagos, mindennapi használatra szánt autónál ez az utolsó szempontok között kell, hogy legyen. Márpedig az SX4 S-Cross igazán pozitív tulajdonságokkal bír, és *rendeltetésszerű használat mellett kellemes társ lehet a mindennapokban. Hogy miért a csillagozás? Kifejtem! Bár összkerekes, nem meglepő módon nem feltétlenül terepre való, viszont családi, városi, utazóautóként tökéletesen ellátja a szerepét, ha így közelítünk hozzá, nagyon kevés helyen lehet joggal belekötni.

Amennyire drasztikus a külső átalakulása, olyannyira ismerős lehet a belső, de azért ne gondoljuk, hogyha egy modernkori Suzukit láttunk, akkor már mindent láttunk! Élhető a tér, rendezettek az egységek, ez egy kiforrott utaskabin a Suzukitól, továbbmegyek, a jelenlegi választékban ezt érzem a leginkább összeszedettnek. Az anyaghasználat kellemes, zörgésnek, illesztési hibáknak nyoma sincs, és csak annyi díszítőelem, illetve lakkozott felület van, amennyi még bőven belefér, sem puritánba, sem kínos prémium-majmolásba nem megy át az összkép. A műszerfal egyszerű, a középen található fedélzeti számítógép közli a legfontosabb információkat, a bőrborítású kormány komfortos, egy az egyben a „Vitartából való”. A középkonzol harmóniája különösen dicséretre méltó, a képernyő fölött található szellőzőrostélyok kifejezetten jól mutatnak. A hétcolos kijelző mellett érintőgombok is helyet kaptak, a rendszer jól használható, egyszerűen kezelhető, még egy gyorsmenüvel is ellátták, a bluetooth mellett MirrorLink kapcsolat is létesíthető, navigációval azonban jelen modell nem rendelkezik, a tolatóradar képminősége viszont kárpótol. A digitális, kétzónás légkondicionáló panelja is beleillik a környezetébe, alatta apró tárolórekesz honol, végül az ülésfűtés kapcsolói következnek.

Az SX4 S-Cross utastere nem merül ki egy csinos középkonzolban, ugyanis a helykínálatot sem érheti kritika, ráadásul a vezetőülés is kellően magas, pozíciója remek, a kilátás teljesen rendben van. Az ülések kényelmesek, a tartásuk is egész jó, a kárpit is minőséginek hat. Nem csak az első soron, de a hátsó üléseken is meglehetősen szellős a lábtér, igaz a háttámlák itt már kicsit katonásabbak, viszont jár egy középső, pohártartókkal ellátott kartámasz. A duplapadlós alap csomagtér 430 literes, az oszható ülések előredöntésével 875 literesre növekszik, a kalaptartó rögzítése nem tökéletes, rosszabb utakon „ugrándozik”, időnként ez sajnos hallható is.

Gombbal kelthetjük életre az 1.4-es, 140 lóerős turbómotort, igen fickós blokk úgy is, ha a kézifékkar melletti módválasztó Auto-üzemmódban van. Ha Sportba kapcsoljuk, akkor viszont egy csapásra fürgébbé válik a járgány, a gázreakció élénkül, mintha csak megsarkantyúznánk a Suzukit. Remek dinamikája van a Boosterjet-erőforrásnak, mellette pedig még iszákosnak sem mondható, kombinált fogyasztása 6.8 literre jött ki, ebben azért bőven akadt városi furikázás is. A hatfokozatú manuális sebességváltó dinamikusan és pontosan kapcsolható, áttételezése optimális. A kormányműve precíz irányíthatóságot tesz lehetővé, a 180 mm-es hasmagasság ellenére az S-Cross stabil, kanyarokban sem jön zavarba, és bár túlzás lenne azt állítani, hogy átsiklik az úthibák fölött, az állítólag európai úthálózaton tesztelt futóművére nem lehet panasz.

Az SX4 S-Crossnak érdemes adni egy esélyt, hiszen szerethető – és ami talán még lényegesebb -, kategóriájában megfizethetőnek mondható, kompromisszummentes autó. Tesztalanyunk árcédulája 4.6 milliótól indul, az alapváltozat pedig akár már 3.9 millió forinttól elérhető.

A tesztlehetőségért köszönet a Suzuki Bartának!

Bense Róbert