Opel Insignia OPC Unlimited teszt – 325 ló, ha megindul

Sőt, ki is próbálhattuk, és bizton állíthatjuk, hogy az Insignia OPC komoly élményt adhat azoknak, akik a teljesítményt és a praktikumot egyetlen autóban szeretnék megtalálni. Nem titok, oldalunk második születésnapjára hagytuk ezt az Opel-tesztet, hiszen ha valami különleges, hát ez az autó az.

Nehéz volt első ránézésre eldönteni, hogy az Insignia OPC mit is akar tőlünk valójában, nekem olyan érzésem volt, mintha a matt fekete járgány azt sugallta volna: „Ülj be, taposs rá a gázpedálra, élvezd ki a pillanatot, aztán vegyél vissza szépen és gurulj el a srácokért a suliba.”

Tesztalanyunkban 21.700 kilométer volt, amikor átvettük, így hát nem is csoda, hogy még minden teljesen újszerűnek hat rajta, és hihetetlenül jól áll neki a gyári, matt fóliacsomag, valamint a 20 colos, malomkő méretű abroncsok is. OPC mivoltát plakett is hirdeti, a kedvenc részlet viszont még sem ez volt, hanem a halványkék Brembo-felirattal ellátott féknyergek. Innentől kezdve nekünk nem is kellett több, megjött a kedvünk egy kis furikázáshoz, a 2.8 literes, 325 lóerős V6-os motor hangorkánnal tudatta, hogy készen áll egy kis mókára.

Mielőtt azonban belefeledkeztünk volna a menetteljesítménybe, belül is körülnéztünk. A beltér az Insigniákhoz mérten óriási, elől királyi a helykínálat, ha pedig hátra két felnőtt ül, táncolni is tudnak, de akár hárman is elférnek, igaz akkor már jóval szűkösebben. A csomagtér alapból 530 literes, ám kis híján 1.5 köbméterig bővíthető, tehát annak is ideális lehet, aki 325 lóerős autóval akar költözködősdit játszani.

Az anyagminőség jó, a csúszásgátlós borítással ellátott kormány kifejezetten mutatós. A sportos háttámlájú Recaro ülések kihúzható combtámaszt is kaptak, nem túl gyakori, de annál kényelmesebb párosítás, a tartásuk is rendben van. Az Unlimited felszereltség erős, a középkonzol alsó része kissé “gombterhelt”, viszont a klímavezérlő látványos és könnyedén kezelhető. A műszercsoport félig analóg, félig digitális, a középső panel kijelzőjén számos beállítási lehetőségünk van, akár a ránk ható nehézségi erőt is láthatjuk rajta. Összességében informatív, reagál az aktuális vezetési módra, variálható a megjelenése, a képminőség is rendben van, a későbbiekben ez egy jó megoldás lehet Opel-szerte.

Szóval vissza a 2.8 literes V6-oshoz, a hatalmas, majdnem öt méter hosszú és 1.8 tonnás – és amúgy összkerekes – Insignia OPC valószerűtlenül ugrik a 325 lovas erőforrással a motorterében. Ha megkergetjük, olyan, mint egy sprintelő NFL-játékos. A 435 Nm csúcsnyomatékot 5250-es fordulatnál kapjuk meg, 3700-4000 körül alaposan meglódul alattunk az Opel.

Aki a vezetőülésben foglal helyet, az azt hiheti pár pillanatra, hogy megállíthatatlan, komolyan vigyázni kell vele, könnyen elcsavarja az ember fejét. Mindazonáltal a tervezők nem bízták a véletlenre a biztonságunkat, a MacPherson/Multilink futómű remek stabilitást biztosít, a kormánymű pedig tűpontos irányíthatóságot tesz lehetővé. Persze kanyarkimeneteknél azért érződik, hogy nagy az autó és hosszú a túlnyúlása, de ez egy ilyen típus, nem kell nagyon meglepődni, az biztos, hogy ebből a szempontból nem hétköznapi élményt ad.

A hatgangos manuális váltó is korrekt darab, pontosan és gyorsan kapcsolható, a fokozatok között pont egy “odalépésnyi” időnk van.  Azt várhatnánk, hogy egy ilyen vad behemót nagy étvágyú, ám ez korántsem így van, az átlagfogyasztás mindössze 11.4 literre jött ki, országúti tempónál ez inkább 8 liter körül alakult, városban természetesen kicsit iszákosabb. A gyári végsebesség egyébként 270 km/óra, ez teljesen hihető, a 6.2 másodperces százas sprint pedig általunk is igazolt, minimálisan még alá is mentünk.

Tesztünk főszereplője szinte mindent megkapott, amit elbír az opciós lista, ennek köszönhetően pedig az ára is magasabb, 15 millió környékén lehet hozzájutni. A belépő Insignia OPC ennél valamivel kedvezőbb árú, automatával szerelt változatát valamivel 13 millió környékén lehet elhozni. Nem olcsó mulatság, ez tény, viszont sokoldalú és használható autónak ismerhettük meg, amely, ha kell, félelmetes és harapós, amikor pedig úgy hozza a szükség, visszafogott és nyugodt.

Bense Róbert