Ford Kuga ST-Line X 2.5L FHEV AT FWD teszt

Néhány hónapja egy megtévesztően hasonló Ford Kuga már járt nálunk. Ha egymás mellé állítanánk a két autót, akár azt is hihetnénk, hogy kettős látásunk van, annyira egyforma a két kocsi. Mindkettő Ford, mindkettő Kuga, mindkettő hibrid, az évjárat, és a szín is ugyanaz, sőt, még a felszereltségük is szinte hajszálra megegyezik. Kívülről szinte csak a rendszámtáblájuk színe különbözteti meg őket. Igen, míg az előző autó plug-in hibrid hajtást kapott, addig a mostani tesztautónk a Full hibrid, vagy ahogy a Toyota mondja, öntöltő változat.

Tavaly mutatták be a Ford szabadidőautójának, a Kugának a harmadik generációját, amely elődjeihez hasonlóan az aktuális Focusra épül, de annál 4.6 méteres hosszával, és 1,67 méteres magasságával egy méretosztállyal nagyobbnak tűnik. A karosszéria tökéletesen beleillik a Ford aktuális formavilágába, magán viseli a jellemző márkaarculati jeleket, mint a letisztult vonalvezetés, vagy a harcsaszájra hasonlító nagyméretű hűtőmaszk. A finom vonalakat jól ellensúlyozzák az ajtók alján levő erőteljes törések, melyek erőteljes megjelenést biztosítanak az autónak. A tesztelt ST-Line változat sajátossága a módosított lökhárítók, küszöb -és hátsó spoiler. Eltérő rácsozást, és krómozott helyett feketére színezett hűtőmaszk keretet kapott, ezen felül feketére cserélték a krómszínű ablakkereteket. Tovább erősítik a sportos vonalat a 19” könnyűfém felnik, a pirosra festett féknyergek, és a hátsó lökös alól kibúvó krómozott kipufogóvégek. Nem illett a képbe azonban a tolatókamera megoldása, a rendszámtábla fölé biggyesztett doboztól vannak sokkal kifinomultabb megoldások. Más Ford modellekben már találkozhattunk az apró figyelmességgel: az ajtónyitáskor előbújó élvédők hatékonyan óvják a sérülésektől a fényezést, ez példaértékű megoldás.

Az ajtót kinyitva igényesen kárpitozott üléseket találunk, látszólag a formázásuk is rendben van, de sajnos oldaltartásuk nincs, az ülőlapok rövidek, és nekem a párnázásuk is túl puhának tűnik, egy ST-Line kiviteltől nem ilyet vár az ember. Kicsinyes spórolásnak tűnik, hogy csak a vezető ülése állítható elektromosan, de német autókban gyakran találkozhatunk ezzel a megoldással. Az anyaghasználat az egész utastérben jó, szinte mindenhol kellemes tapintású, puha anyagokat használtak. A sportos érzetet erősíti a fekete tetőkárpit, az alumínium pedálsor, a piros cérnával varrott kárpitok, és az ízléses karbonmintás betét, ami a műszerfalat díszíti. A lapított aljú kormány bőrözése szép, fogása, és állíthatósága jó, mögötte egy 12.3 colos digitális műszerfalat találunk, amin a vezetési módoknak megfelelően változik a kijelző háttérszíne. Tetszett, hogy a head-up display (ami egyébként nagyon informatív) a menüben állítható, sőt, akár ki is kapcsolható, így, ha nem szeretnénk, akkor elő sem bújik a műszerfalból a kis plexilapocska. A középkonzol tetején a multimédiás rendszer központi érintőképernyője rossz szögben áll: a vezetőülésből egyenesen úgy érezhetjük, mintha az utas felé lenne fordítva, viszont a használata egyértelmű, Apple CarPlay és Android Auto kompatibilis, de sajnos magyar nyelvet nem programoztak a rendszerbe. Váltókar helyett tekerős irányváltókapcsolót kapunk, ennek használata gyors, és egyszerű, emellett jóval elegánsabb megoldás a hagyományos váltókaroknál. A fűtés – szellőzés gombjai nagyon kicsire sikerültek, és túl sűrűn helyezkednek el, így kezelésük hosszú másodpercekre vonja el a figyelmet az útról, pozitív viszont, hogy a mai trendekkel szemben legalább valódi nyomógombok, és nem csak egy érintésérzékeny felület az egész.

A helykínálat az utastérben a kategória elvárásainak megfelel: elöl és hátul egyaránt kényelmes helye van a lábunknak és a fejünknek is, magas utasoknak sincs oka panaszra. A hátsó sorba is jutott légbefúvó, és a két szélső helyre kétfokozatú ülésfűtés, ráadásul nem csak a háttámlák osztottak 60:40 arányban, hanem az ülőlapok is, amiket külön-külön lehet sínen tologatni és a támlájuk dőlésszögét állítani. A csomagtartó mérete átlagos, a támlák egy-egy kis karral a poggyásztér felől is dönthetők, ezen felül 12V -os csatlakozó, egy kis szatyorakasztó kampó, és az elektromosan kihajtható vonóhorog gombja is helyet kapott az oldalfalon. Érdekes megoldás, ahogyan a kalaptartó a csomagtérajtóval együtt a magasba emelkedik.

Kulcs nélküli rendszerrel szerelték a tesztautót, így gombnyomásra indul a 2,5 literes, Atkinson ciklusú benzinmotor, amihez eCVT osztómű és abban nem is egy, hanem rögtön két villanymotor dolgozik: ameddig az egyik hajt, a másik képes a benzinmotor észrevétlen indítására vagy épp áramtermelésre. Az autó hibridrendszere külső töltési lehetőség nélküli, ahogyan a Toyota mondaná: öntöltő hibrid. Miért említem már másodszor a japánokat? Nem másért, mert a Ford a Toyota által fejlesztett, és annak nyíltan felhasználható hibrid hajtásrendszerét kapta meg, azokkal az előnyökkel, amiket Priustól már megszoktunk: nincs turbó, nincs hagyományos önindító és generátor, nincs nagynyomású befecskendező-rendszer és hagyományos váltó sincs, az egész a tartósságról szól. A rendszer összteljesítménye ebben az FHEV változatban 190 lóerő (a konnektorról tölthető PHEV 225 lóerőt teljesít), 200 Nm nyomatékkal, amivel az első kerekeket hajtja. Meggyőzőek a menettulajdonságok, 0-100 km/h -ra 9,1 másodperc alatt képes gyorsulni az autó, az előzésekhez pedig még autópályatempónál is van bőven tartalék. A futómű elöl MacPherson, hátul multilink felfüggesztést kapott, kellően stabil, az extraként rendelt 19-es kerekek miatt kissé feszes. A WLTP szerinti 5,8 literes fogyasztást nem lehetetlen előhozni belőle, nekem vegyes körülmények között, lendületesen autózva 6,3 liter lett az átlag 100 kilométerenként, ami tekintve az autó méreteit, kedvezőnek mondható.

Tesztautónk konfigurálásánál az összkerékhajtáson, és a tetőablakon kívül az összes extrát beikszelték, így többek között automata reflektoros LED fényszórókat, sávtartó elektronikát, és távolságtartós tempomatot, Sensico prémium bőrhatású szövetkárpitot kapunk. Ezek tudatában az autó hivatalos bruttó listaára: 15,040,000 Ft., az ajánlott kedvezményes ára pedig: 13,940,000 Ft. Azt, hogy ez sok -e, vagy kevés, nem tisztem eldönteni, az viszont biztos, hogy egy tetszetős, és tartósnak ígérkező komoly technikával felszerelt családi mindenest kapunk ezért az összegért.

A tesztautót a Ford Magyarország biztosította!

Teszt/fotók: Bitó László

Kövess minket Te is!

YouTube:
tesztelok.hu csatorna

Facebook:
https://www.facebook.com/tesztelok.hu

Instagram:
https://www.instagram.com/tesztelok.hu/