Ford Focus 1.6i Comfort kombi teszt – ingázó teherhajó
A Focus idén töltötte be a 20. évét, jelenleg a negyedik generációjánál tart, azonban mi most viszont visszakanyarodunk a legendás első szériához, amely igen magas fölénnyel lett az év autója 1999-ben, maga mögé utasítva az Opel G Astráját és a 206-os Peugeot-t is.
Mai tesztünk főszereplője egy 2003-as gyártású – tehát már a faceliftes – kombi változat, a legfőbb kérdés pedig az, hogy milyen állapotban van 15 évnyi használat után?
A külseje nagyon futurisztikusnak számított az akkori autópiacon, éppen ezért is áll jól neki még ma is a “New Edge” vonalvezetés, kívülről meglehetősen időtálló. A fekete színű műanyag dekorcsíkok teljesen körbeölelik az egész autót, megtalálhatóak az első lökhárítón a lámpatestek alatt, az oldalsó ajtóknál egészen a hátsó kerékívig, és a hátsó lökhárítón is. A csomagtérajtó az autó legletisztultabb része, nincs túlgondolva, kialakítása jó pakolhatóságot tesz lehetővé. A Focus tengelytávja 2615 mm, hossza 4438 mm, a csomagtartó űrtartalma alapesetben 520 literes, a hátsó üléssor lehajtásával viszont 1580 literesre tudjuk bővíteni, gyakorlatilag a fél ház belefér.
Jelen alanyunk azért visel már magán néhány esztétikai hibát, karcolások fedezhetőek fel a kilincseknél, van egy kisebb horpadás a jobb fényszóró alatti résznél a lökhárítón és van egy nagyobb a szintén jobb oldali sárvédőnél is. Korrózió szempontjából a sárvédők veszélyeztetettek, a megjelenő rozsdakezdeményeket jobb lenne még most elkapni. Ezeket az apróságokat leszámítva a Focus egyben van és teljesen büszkén viseli a korát.
Egy kis érdekesség: a dizájnt Claude Lobo francia autótervező álmodta meg 1995-ben, akinek olyan autók születtek meg a kezei alatt, mint Ford Capri és a Ford Ka, vagy a Mercury Cougar hetedik generációs modellje. Ebből a szériából készült elsőnek ST 170 és RS változat is. Az ST olyan módosításokat tartalmazott, mint a Cosworth által fejlesztett 173 lóerős motor (nagycsatornás alumínium hengerfejjel, váltózó szelepvezérléssel), a rozsdamentes kipufogórendszer, a nagyobb féktárcsák és a 6 sebességes manuális váltó. Az RS volt a legerősebb Focus a maga 214 lóerős, 2 literes turbós benzinmotorjával.
Az utastér láthatóan szebb állapotban van a külsejénél. A műszerfal és környéke a korának megfelelő, gömbölyű elemekkel játszó kemény műanyag alkotja. Pluszpont, hogy nincs kirepedezve sehol, a váltószoknya és a kézifék markolata sincs megkopva, ami a kormányról már nem mondható el – bár ennek a kopásnak is elhanyagolható a mértéke. A fej és a lábtér bőségesnek mondható elől és hátul is, ami picit negatívum volt, az a vezetőülés. Az alsó rész úgy illeszkedik a háttámlához, hogy van egy kis szünet a kettő között, ami hosszabb távon már megterhelheti az ember derekát.
Felszereltségi szintekkel jól elárasztották a vásárlókat, összesen 9 közül lehetett választani: Ambiente, Blue Collection, Comfort, Fresh, Ghia, RS, ST 170, Trend, Vita. A szóban forgó modell a Comfort kategóriába sorolható, amiben megtalálható az ABS (blokkolásgátló), a hidraulikus szervokormány, a ködlámpa, továbbá a manuális klíma és az elektromosan állítható külső tükrök is.
Az első generációs Focusokat hétféle benzin és kétfajta dízelmotorral dobták piacra – Brazíliában készült etanol meghajtású motor is. A benzinesből a leggyengébb 75 lóerős 1,4 literes volt, a legerősebb a korábban említett RS erőforrása, amely 240 km/órás végsebességre volt képes. Dízel oldalon az 1.8 TDDI volt elérhető 90 lóerővel, a másik szintén 1.8-as volt, a TDCi 116 lóerővel bír.
Alanyunkba egy 4 hengeres, 16 szelepes, 1596 köbcentis, kereken 100 lóerős szívó benzinmotor került. Maximális forgatónyomatéka 145 Nm, melyet 4000-től egészen 6000-es fordulatig ad le – magas tartományra hangolt. Végsebessége 185 km/óra, a százas tempót 10,9 másodperc alatt éri el. Az 1105 kg-os kocsiszekrényt szépen viszi az 1.6-os, hangja alapjáraton kissé nyers, magasabb fordulatnál kisimul. A motor egészséges, ereje teljében van, sem kóros olajfogyasztás, sem egyéb hasfájás nem ütötte fel a fejét.
Az erőátvitelért 5 sebességes manuális váltó felel, melynek útja rövid, váltási sémája 15 év múltán is óramű pontosságú. A hidraulikus szervokormánynak köszönhetően nagyon jó terelgetni az autót, az úttartásáról is ugyanez mondható el, kanyardinamikája megfelelő, nagyobb sebességnél is stabil tud maradni, hovatovább a fékrendszere is rendben van.
Fogyasztására kitérvén: a gyári városi adat 9,3 literben, az országúti 5,5-ben, a vegyes pedig 7 literben lett meghatározva. A tényleges városi fogyasztás 8-8,2 (klímával 8,4-8,6) literre tehető 100 kilométerenként, kombinált üzemben reális a gyártó által meghatározott érték.
Tesztünk főszereplőjében jelenleg – még meglepően kevés – 134.280 kilométer van, amit motor- és bármiféle fődarab bontása nélkül tett meg. Jelenleg a harmadik tulajdonosa birtokolja, aki minden szükségeset megad az autójának (sűrű olajcsere, szervizek). A kopó alkatrészeken kívül a lejáró jobboldali üveget kellett cserélni, illetve a rozsdával még lehetnek később problémák. Fenntartása közepesnek mondható, rengeteg mindent lehet hozzá olcsón vásárolni a bontókban, de megtalálható szinte minden a típushoz az utángyártott alkatrészektől egészen a prémium minőségűekig. Ezek az autók még sokáig életben tarthatóak lesznek észszerű ráfordítás mellett.
A használt piacon ennek megfelelően elég széles az első generációs Focusok ártartománya, 400 ezer forint környékén indulnak a sok kilométeres, lelakottabb darabok. Amennyiben azonban szép állapotban lévőket keresnénk, abban az esetben az ár elérheti akár a 900 ezer forintos határt is, természetesen felszereltség/kivitel függvényében.
Cikk: Lajos Zsolt
Képek | Videó: Kocsis Gábor, Lajos Zsolt
