Ford Explorer Platinum 3.0 V6 PHEV teszt – zöld rendszámos csillagromboló
Végre egy tökös, igazi SUV, nem holmi szedett-vetett, körbeműanyagozott crossover.
A Ford európai palettájának legnagyobb példánya, zászlós anyahajója egy vérbeli, amerikai hobbiterepjáró – igaz, szégyen szemre csak Mid-Size (5050 milliméteres hosszal), hisz az óceán túloldalán a Lincoln Navigator és a Ford Expedition viszik a prímet. Nekünk, akik itt nyomorgunk az öreg kontinens 10 millió négyzetkilométerén (az USA önmagában majdnem ekkora), azonban ez is több, mint bőségesen elég, ez hamar egyértelmű lett számunkra is. Az Explorerrel nem állsz be csak úgy a kertbe, max a kert áll be az Explorerbe, ez pedig már akkor kiderült, amikor hívott a főszerkesztőnk, hogy nem tud leparkolni a garázs elé, arra a helyre, ahol korábban a Kia Sorento-k probléma nélkül elfértek.
De mit keres ez nálunk?
Nem tudom, kapható-e akkora cipő, ami elég méretes ahhoz, hogy lefedje az efféle amcsi monstrumok ökológiai lábnyomát, napjainkban pedig szemmel jól látható összegekkel büntetik azokat, akik fittyet hánynak pazarló járműveikkel többek között a széndioxid-kibocsájtási kvótákra. Ettől függetlenül az Explorer mégis megvetette a lábát mifelénk, ez pedig a zöld rendszám mögött lévő tartalomnak köszönhető – és itt nem okirat hamisításra gondolok, csupán okos lavírozásra a jogszabályok között. Az európai modellek ugyanis kivétel nélkül 3 literes, duplaturbós V6-os motorral vannak felszerelve, a hajtáslánc azonban kiegészül egy 13.6 kWh-s akkumulátor csomaggal és egy elektromotorral. Ennek köszönhetően képes a jármű tisztán elektromos üzemmódban, sajtóanyag szerint akár 40 kilométert is megtenni, ami a valóságban inkább 25-30, de a lényeg, hogy a PHEV rendszernek köszönhetően döbbenetesen kedvező fogyasztással bír labor körülmények között. Szóval nincs itt probléma, elvégre 450 lóerő és 2.5 tonna kombinációja mégis hogy lenne környezetszennyező…
Jobban mozog, mint gondolnád, és nem kér elnézést, ha gyorsítani kell…
No mindegy, lépjünk túl a témán és örüljünk, hogy a 2019-ben bemutatott, 6. generációs Explorer köztünk van, ráadásul a PHEV rendszernek köszönhetően mind közül az európai a legerősebb kivitel a Ford kínálatában. Emiatt pedig nem csak méretben, hanem teljesítményben is hű a csillagrombolókhoz, ugyanis 6 másodperc alatt ugrik százra, ami egészen ijesztő és váratlan egy ekkora batártól. Kicsit olyan, mint egy 5 méteres Mustang, csak sokkal rémisztőbb, amikor meg kell állni vele, 2466 kilót cipelve egyébként is észnél kell lenni. A manőverezésnél persze rengeteg segédelektronika áll rendelkezésünkre, a holttérfigyelőtől kezdve a parkolóradarok és kamerák sokagáságán át a gyalogosokat felismerni képes ütközésmegelőző rendszerig minden van, ami manapság elvárható egy modern és korántsem olcsó autótól.
Meglepő, de igazi kezesbárány, ha megszokjuk a kiterjedését és megtanulunk bánni a végtelennek tűnő erejével. Egészen fordulékony, ha pedig nem lőjük túl a tempót, sem kanyaroknál, sem fékezésnél nem érződik nehézkesnek. Pont olyan, mint bármilyen más átlag autó, csak majdnem egy méterrel hosszabb és két fejjel magasabb. Nincs egyáltalán elefánt a porcelánboltban érzésünk még a városi főutakon sem, csak az egysávos, kis utcáktól és szűk beállóktól kell magunkat távoltartani, hisz legyen bármilyen könnyed és mozgékony, tér azért kell neki.
Robbanékony, mégis lassan reagál.
A gázzal érdemes nagyon finoman bánni, mert normál üzemmódban is hirtelen haragú, azaz robbanékony. 825 Nm nyomatékot nem lehet elmismásolni, ahogy 457 lóerőt sem. Még lemerült akkumulátorral is van annyi tartalék a hibrid rendszerben, hogy adjon egy kis extra kakaót, ha szükség van rá, nem mintha önmagában a duplaturbós V6 ne lenne elég. A 10 fokozatú automata azonban komótos, bármi történjen, még fülekkel kapcsolgatva sem viszi túlzásba a dolgot, így érdemes padlógázas gyorsítások előtt egy-két másodpercet rászámolni az akcióra. Aztán ne felejtsük el időben elvenni a gázt, mert a pedál reakciója is késik, mint internet explorer-en nézve a szilveszteri számláló, így előfordulhat, hogy a motor még bőszen pörög, miközben mi egy vészhelyzet miatt már két lábbal állunk a féken.
Eco üzemmódban kezes a leginkább, sportban pedig érezhetően felkeményül a futómű és még bőségesebb erővel reagál a legkisebb mozdulatra is – azonban erre ritkán van szükség, mert csöppet sem visszafogott már alap üzemmódban sem, a keménység pedig max autópályán jöhet jól, mert bár alapvetően kényelmes a futómű, nagyobb úthibákon már rázós. Számtalan üzemmódot kínál még az Explorer ezek mellett, aminek látom is értelmét, terepre érve, a megfelelő állásba tekerve a kapcsolót puhább, megengedőbb lesz a felfüggesztés, és nyilván az összkerékhajtás is igazodik a megváltozott körülményekhez.
450 lóerő, 2.5 tonna, V6, akkor biztos 20 litert eszik, igaz? Nem éppen, a hibrid rendszer ügyesebb, mint hinnéd.
Ha töltögetjük az akkumulátort (~4-6 óra közötti idővel kell számolni a konnektor/töltő teljesítményétől függően), 9 liter körüli átlagot ki lehet hozni belőle 100 km-es távon, a meglepő viszont inkább az, hogy lemerült akksival, sima hibridként is el lehet vele járni 10.5-11.5 liter között. Mindeközben számos üzemmódot kínál az elektromos hajtáslánc: a hibrid és full elektromos módok mellett spórolhatunk az árammal, hogy azt később, pl. városokban, lassabb szakaszokon használja fel az autó, de generátorként is működhet a V6-os, ha a szükség úgy hozza.
Egyszerű, mégis van kiállása.
A külsőről nem regélnék sokat, szerintem dögös. Rendkívül egyszerű formákkal dolgoztak a Fordnál, a végeredmény elölről mégis egészen egyedi és rendkívül maszkulin lett. Jók az arányai, erőt sugároz minden szögből, ráadásul vannak rajta klassz részletek is, mint az Explorer felirattal ellátott LED fényszórók, illetve a szintén Explorer feliratos, műanyag oldalsó betét. A 10 küllős felnik nem tűnnek nagynak ekkora test alatt, pedig 20”-osak, jól illenek egyébként az összképbe. A konfiguráció csúcspontja azonban egyértelműen a különleges szín, ami rendkívül sokat dob a tesztautó megjelenésén.
Hátulról kevésbé egyedi, a lámpák kialakítása is egyszerűbb, ráadásul az index-ek klasszikus izzókat kaptak, ami az autó egyszerű, robosztus kivitelét, illetve pozícionálását tekintve elfogadható, bár nem túl elegáns 20 milliós ár felett. A 4 kipufogóvég rendkívül jól fest, bár közelről nézve kissé megmosolyogtató a látvány: imitációt látunk, mégsem átverés teljesen a 4 cső, ugyanis az igazi kipufogók ugyanitt találhatóak, csupán a krómozott végződések előtt, lefele fújják ki a gázokat.
A csomagtartó motorosan nyitható, az óriási ajtó mögött pedig 240 literes raktér áll rendelkezésre felhajtott harmadik sorral. 5 személyes üzemmódban 635 literrel gazdálkodhatunk, ami bár mindenre elég, az autó méreteit tekintve nem kiemelkedően sok. A töltőkábel a padló alatt kapott helyet, a töltőnyílás pedig a front bal oldalán található.
Képernyőkből és helyből sincs hiány.
Odabent olyan döbbenetesen nagy a hely, hogy én magam leginkább csak lötyögtem az utastér bármely pontján. Magas és testes emberek számára tervezték a sofőrülést, de még a harmadik sorban sem kell szégyenkeznie az Explorernek. A második sor is mozgatható előre-hátra, emellett a támlák is dönthetőek, azonban nincs olyan pozíció, hogy közepes méretű felnőttek ne férnének el kényelmesen a csomagtartóból elektromosan felnyitható üléseken. Ráadásul itt is vannak szellőző nyílások, emellett még a csomagtérben is marad egy-két sporttáskának hely. Ez egy teljes értékű autó mind a 7 személyre nézve, nem kell sok kompromisszumot kötni, ha nagy a család.
Csupán két kivitelben kapható az Explorer hazánkban és opciós lista sincs: mind a sportos ST-Line, mind a tesztelt Platinum kivitel full-extrával operál, így a bőrülések mellett a panoráma tető, a 12.3”-os digitális műszeregység és a gigantikus, állított totem oszlop, azaz tablet sem maradhat el.
A műszerfal rengeteg információ megjelenítésére képes, emellett az eltérő vezetési módok különböző dizájnt kaptak, a rendszer ergonómiája azonban nem tökéletes. El lehet veszni a menüpontok és beállítások között, emellett elég lassan reagál a képernyő az utasításokra. Hardveresen és szoftveresen is lehetne még mit finomítani rajta, de legalább informatív és valamennyire testre szabható.
A 10.1”-os, állított központi kijelző rendkívül látványos és szép a képe is, azonban örökölte a műszerfal komótosságát. Ez még önmagában nem jelent gondot, a menü viszonylag áttekinthető és kulturált a felhasználói felület is. A navigáció kifejezetten jól mutat teljes képernyőre rakva, azonban ezt leszámítva kevés előnye van a függőleges tájolásnak, ugyanis a tolatókamera képe például fekvő nézetben, a képernyő felső harmadában jelenik meg, emellett a többi funkció sem tudja igazán kihasználni az óriási felületet.
Amerikai, de nem csak a méreteit tekintve
A beltér dizájnjában van egy nagy falat Amerika, az egyszerű formák és kezelői felületek mind-mind a tengerentúli, konzervatív vásárlóközönség igényeit tükrözik. Sajnos részben az anyaghasználat és az összeszerelési minőség is. Az Explorer azért jó, mert nem kell félteni, ugyanúgy ki lehet vele menni a farmra és lehet munkás autó, mint ahogy el lehet vele vinni a családot színházba is, azonban semmi sem lehet tökéletes minden tekintetben. A kettősségnek megvan az ára és a mérleg most az olcsóság és egyszerűség felé billen: bár alapvetően megpróbálják elkápráztatni az európai közönséget és bevonták a műszerfalat és az üléseket is bőrrel, valamint kapunk B&O hifit és még felsorolhatatlanul sok extrát, a műanyagok rendkívül egyszerűek, recsegnek-ropognak, az illesztési hézagok pedig itt-ott majdhogynem aprópénz tartóként is funkcionálhatnak. Ezzel pedig az autó személyiségét, pozícionálását tekintve nincs semmi gond mindaddig, amíg meg nem tudjuk, mennyibe kerül a jármű.
A PHEV rendszernek és a nagyságnak megvan az ára…
26.252.000 forint az ST-Line és 26.452.000 a Platinum kivitel, amit a fényezésen kívül nem igazán tudunk már tovább extrázni, ennyit kóstál tehát az amerikai álom. Mindezért cserébe gazdag felszereltséget, fejlett vezetéstechnikai segédeket és modern hajtásláncot kapunk. Mondjuk ki, összességében kissé tahó, de teljes értékű nagycsaládi autó, rendkívül szórakoztató és ha az elektromos rendszer jól bírja, az egyszerűsége miatt talán nem is lesz annyi gond vele, mint a prémium versenytársakkal. Vannak nála jobb ár-érték arányú, illetve minőségibb kihívók, amit viszont sok versenytárs nem ad meg (vagy csak sokkal drágábban), az a V6-os kellemes morgása és minden tartományban erőtől duzzadó karaktere. Bár vitathatatlanul egyedi és dögös a PHEV Explorer, a célközönsége rendkívül szűk, azonban az az egy-két alföldi cowboy, aki mégis beruház rá, nagy valószínűséggel szeretni fogja.
Teszt/fotók: Bacsa Zoltán
Köszönet a technikai segítségért Tolnai Márknak!
Kövess minket Te is!
YouTube:
tesztelok.hu csatorna
Facebook:
https://www.facebook.com/tesztelok.hu
Instagram:
https://www.instagram.com/tesztelok.hu/
A tesztlehetőségért köszönet a Ford Magyarországnak!
A tesztautókat Lotus Cleaning termékekkel takarítjuk és ápoljuk!
