Dacia Dokker Van 1.5 dCi teszt – A dokkmunkás

A haszongépjárművek többnyire nem az autórajongók álmai, talán éppen ezért az átlag olvasó kevés információhoz juthat velük kapcsolatban, hiszen ritkán születnek menetpróbák róluk. Jelen tesztünkben a kisáruszállítók ár-érték bajnokát, a Dacia Dokker dízel változatát vettem górcső alá.

A Dacia leginkább az olcsó, egyszerű autókra vágyó vásárlóknak az igényeit igyekszik kiszolgálni kiváló árú modelljeivel, nincs ez másként az áruszállítók piacán sem. A dobozos autók között viszonylag ritkán mutatnak be újdonságokat, így a Dokker sem újonc már a mezőnyben, 2013 óta kapható, kiforrott konstrukció. A 4363 mm hosszú kisteherautó hatalmas előnye, hogy személyautós méreteivel városban, szűk utcákban is jól manőverezhető, parkolóhelyet sem különösebb kihívás találni vele, hiszen egy átlagos kompakt kategóriás autó helyén elfér, és még a mélygarázsokba is le lehet vele menni. Ez utóbbi tulajdonság egy mérettel feljebb már nem magától értetődő, mert ha a magasságkorlátozó kapu alatt még át is csusszan, a parkolóházak szűkre szabott helyein már nem biztos hogy elférnének, arról pedig, hogy a rakodáshoz is marad elegendő helyünk a kocsi mellett, ne is reménykedjünk.

Ebben a szegmensben a formatervezésről általában nem szokás beszélni, itt nem a szépség, hanem a praktikum a fontos, a Dokker is ilyen, elődjével ellentétben kifejezetten haszongépjárműnek lett tervezve, nem pedig egy személyautó átalakított változataként jött létre. A Logan Van raktere tágas volt ugyan, de a személyautó karosszéria miatt nagyon alacsony, így abba rakodáskor bemászni, vagy  nagyobb raklapos árut berakni nem lehetett. A Dokker tervezésekkor már a fő szempontok között szerepelt a jó rakodhatóság. Megjelenésében semmi különlegességet nem találunk, sem szépnek, sem csúnyának nem mondanám az autót, formája egyszerű, és feltűnésmentes, de mint fentebb írtam itt ez nem is fontos tényező.

Az utastérben két ember számára találunk elegendő helyet, ülései egyszerűek, kényelmesek, nem okoz gondot eltölteni bennük az egész munkaidőt, de egy deréktámaszt azért értékeltem volna. A műszerfal egyszerű, könnyen leolvasható órákat, és fedélzeti computert kapott. A beltérben mindenhol olcsó, de strapabíró, könnyen tisztítható műanyag borításokat találunk. Sok, és elegendően nagy pakolóhelyünk van, találunk zsebeket az ajtókban, polcot a szélvédő felett, pohártartókat a váltó előtt, különböző nagyságú rekeszeket a műszerfalon, így nem okoz gondot az útiholmink elhelyezése. A kilátás jó, az „A” oszlopok nem takarnak ki sokat a látómezőnkből, egyedül a jobb oldali visszapillantó nagy holtterével nehéz megbarátkozni.

Az autó felszereltsége tartalmazza a kényelmes munkavégzéshez szükséges extrákat. Kapunk elektromos ablakokat, központi zárat, szervokormányt, és manuális légkondit is. A szórakoztatásról egy bluetooth-os, USB csatlakozóval ellátott rádió gondoskodik, amihez okostelefonunkat is könnyedén párosíthatjuk, így egyben a kihangosító szerepét is ellátja a fejegység, aminek vezérlését a kormány mögött elhelyezett kis karral végezhetjük el. A tesztautóba egy utólagos tolatókamera is be lett szerelve (kijelzője a belső visszapillantó helyére került), ez a városi szűk parkolóhelyekre beállást könnyíti meg jelentősen.

A lehető legjobbkor jött a tesztlehetőség, ugyanis éppen bútorvásárlás volt esedékes, és ha már úgyis furgont teszteltem, összekötöttem a kellemest a hasznossal, és a Dokkerral oldottam meg a fuvarozást. A raktér játszi könnyedséggel fogadta be a lapra szerelt szekrény 150 cm. hosszú dobozait, bepakolva is szinte üresen kongott az akár 3,3 köbméter áru befogadására is képes a puttony. A 650 kg.-os terhelhetőségnek pedig csak a töredéke lett kihasználva.

A hátsó dupla ajtón keresztül targoncával akár egy euro raklapot is beemelhetünk, mert az ajtószárnyak határolói kiakaszthatók, így mindkét oldalon 180 fokban nyílnak, ha azonban rövid helyre parkoltunk, még mindig megközelíthetjük a rakteret a jobb oldali tolóajtón keresztül.

A 90 lóerős 1.5 dCi motor városban, és a kivezető szakaszokon fürgén mozgatja az autót, a papírforma szerint 13,3 másodperc alatt érhetjük el a 100 -as tempót. A menetzaj is csak kb. 120 km/h felett kezd megnőni, de nem éri el a kellemetlen szintet, kisebb zörejek csak a burkolatlan hátsórész felől hallhatók. Az 5 sebességes kézi váltó fokozatai kellően hosszúak, nincs szükség sűrű kapcsolgatásra. Fogyasztása kedvező, az autópálya a gyengéje, ahol nagyjából 6,5 liter gázolajat vesz magához,  városban ennél valamivel kevesebbel is beérheti, országúton pedig akár bőven 5 liter alatti számokat is lehet produkálni a dízel Dokkerral.

A futómű kimondottan rossz utakra lett tervezve, az úthibákat szépen kimozogja, üresen, és megpakolva is kellemes a rugózása. A magas felépítésből, és a nagy oldalfelületből adódóan az oldalszélre  érzékeny, és a tempósabb kanyarokat is nagy oldaldőléssel honorálja, erre nem árt odafigyelnünk.

Összegezve: a Dacia Dokker ideális társa egy kisvállalkozásnak, keveset fogyaszt, de sokat nyújt, nettó 3 millió Ft körüli árával pedig ésszerű választás a kompakt méretű haszongépjárművek között.

A tesztlehetőségért köszönet a zparts.hu autóalkatrész webáruháznak!

Regisztrálj a kedvezményekért, katt ide!

A tesztautókat a Lotus Cleaning termékekkel ápoljuk!

Teszt/fotók: Bitó László