Škoda Karoq 1.6 TDI teszt – méretes kismedve
A Volkswagen konszern praktikus részlegén, azaz Škodáéknál sem fordulhat elő, hogy egy szem szabadidőautóval szúrják ki a közönség szemét. Minden magára valamit is adó márkának kell egy méretes és egy kisebb SUV is a kínálatába, a nagymedve Kodiaq után így tavaly be is mutatta a cseh gyártó második emelt hasmagasságú típusát. Miután fehér tesztautót kaptunk, elsüthetem a kis, bajszos jegesmaci jelzőt is, ami ha úgy vesszük, a már kihalt Yeti-t is helyettesíti egyben a palettán. Itt jön a képzavar, ugyanis a Karoq túlnőtt „nagylábon”, így maximum a nagytestvérhez képest lehet kismackózni a közel 4,4 méteres konstrukciót.
Laikusan, felületesen szemlélve azt gondolná az ember, a cégcsoport egymás után ontja magából ugyanazokat az autókat átragasztott logókkal. Ez részben igaz, de a németek se ma jöttek le a falvédőről. Először arra tippeltem látatlanban, hogy egy Seat Arona méretű járművel lesz dolgom, de a Škoda valahogy nagyobbacskának tűnt. Akkor biztos a nemrég megjelent Volkswagen T-Roc-kal stimmel majd össze a méret. És nem, a Karoq őt is túlnőtte. Akkor Tiguan? Megint nem nyert, az meg már egy tíz centivel hosszabb termék. Nahát, erre jó egy rugalmas platform, na meg több különböző márka házon belül. El lehet sütni 10-15 centinként egy-egy új modellt,eltérő dizájnokkal, különböző szerepkörökben, ár szerint differenciálva. Így kell minden rést betömni a piacon észrevétlenül.
Örömteli, mikor egy ésszerű konfigurációt sikerül megkapni tesztelés céljából. Napfénytetővel, bőrüléssel, 360 fokos kamerarendszerrel könnyű show-t csinálni. Nyilván az újságírónak is szórakoztatóbb, no meg könnyű hozzászokni a jóhoz is (a sokadik tesztautó üléspróbája után a barátnőmnek is kikerekedtek a szemei egy meglepett „Ebben nincs navigáció?” keretében), ugyanakkor nem életszerű sok esetben egy fullextrás gép. Ritkán találkozom a középosztályból olyannal itthon, aki a nem spóroltam semmit jegyében vásárol új kocsit. Belépő dízellel belépő felszereltség, azaz egy Karoq Ambition 1.6 TDI-vel volt dolgom, néhány extrával azért fűszerezve, hogy mégse fapad legyen. Az alapfelszereltség részét képezték a hátsó LED-es lámpák és a LED nappali menetfény, a parkolóradar, a multikormány, az elektromos ablakemelők és a ködfényszóró is. Extraként csak az okostelefonokkal könnyedén összepárosítható infotainment rendszer, az első sorban lévő ülésfűtés, a pótkerék és a Bolero rádió lett bepipálva a 8”-os kijelzővel, illetve a kétzónás digitális klíma. Azt hiszem, ez a manapság nagyjából elvárható szint a középmezőnyben, korrekt, mondhatni tökéletes „átlagautós” összeállítás.
Érdekes képződmény a Karoq, osztott első lámpatesteivel és markáns, széles bajuszszerű hűtőrácsával jópofa, jól felismerhető jelenség. Az egyediség persze nem megy az extravagancia irányába, emellett klasszikus szépségnek sem lehet nevezni. A valamivel kisebb Arona és T-Roc ennél jóval vagányabb képet festenek, de sosem erről szólt a Škoda. Oldalról átlagos egyterű-SUV keveréknek néz ki, vastag műanyag borítással a lökhárítók alján és a küszöbnél. Hátul próbáltak szintén a lámpákkal egy kis játékot bevinni a rajzolók, innen nézve egész kedves a forma. Összességében nem ez az a modell, amire ránézel és beleszeretsz, de csehek általában az észre és a pénztárcára szoktak hatni, mintsem az érzelmekre.
Ideje hát beszélni a praktikumról. Ha a farnál fejeztük be, akkor folytassuk a csomagtartóval a beszámolót, ugyanis mindenképp említésre méltó az 521 liternyi rakodótér, ami az ülések ledöntésével 1630-ra bővíthető. Nem borzasztóan mély, ellenben magas a tér itt, ez lehet a kulcs. A bevásárlószatyroknak több akasztófül is a rendelkezésére áll, ügyes trükként pedig a kivehető, zseblámpaként is funkcionáló csomagtér-világítást lehet megemlíteni. Három tárolórekeszt találunk még ezek mellett, továbbá 12V-os csatlakozást is, a becsukást pedig egy lelógó gumikar segíti, hogy ne kelljen túl magasra nyújtózkodni. Persze hol van ez mind a Rolls-Royce-osan az ajtókból előbújó esernyőhöz képest, ami a nagyobb modellek sajátja, de a gesztust azért most sem hagyták el Škodáék, csak szimplán a csomagtartóban helyezték el az eszközt.
A beltér dizájn szinte szabványszerű a képernyő és a klímapanel hármas kapcsolósora elhelyezésével. Egyszerű, könnyen kezelhető, jól átlátható és kissé unalmas, nagyvonalakban ez minden, amit nyújt a Karoq, de jól csinálja. Igazából onnantól kezdve, hogy beleültem, otthonosan mozogtam benne, nincs semmi elrejtve vagy túlbonyolítva, szóval valahol hálás ez a kissé konzervatív jelleg. A központi rendszer egyszerűen kezelhető, a menük logikusak, érintésre viszonylag érzékenyen reagál, gusztusos megjelenésével nincs terület, ahol mellélőne. Egy navigáció még dobott volna az egészen, de igazából a telefonos appoknál nincs jobb megoldás a célra, képernyőtükrözéssel pedig áthidalható a hiányosság. Anyagminőségben nem találtam kifogásolható részt a műszerfal tetején lévő, felnyitható, műanyag fedelű rekesz kivételével. A borítás itt eléggé olcsó hatású, a korábban tesztelt, 10 éves Touareg hasonló, repedt fedelű tárolója jut róla eszembe. Nem lepődnék meg, ha hosszútávon gyenge pontja lenne a beltérnek.
A szürke unalmat a szövetkárpit mintája és a fémes betétek hivatottak oldani több-kevesebb sikerrel. Az ülések kényelmesek, jó oldaltartásúak, a 2,6 méteres tengelytáv és az ügyes térkihasználás pedig korrekt méretű lábteret biztosít a hátul ülők számára is. Az a helyzet, hogy összességében méretben a Karoq igazából egy teljes értékű családi autó, a kínálatban pedig simán elférne még egy kisebb, belépő crossover is, már ha az Aronának szeretnének házon belüli konkurenciát teremteni.
Mindehhez az 1.6-os, 250 newtonméter nyomatékú, 115 lóerős turbódízel erőforrást kaptam társul 6 fokozatú kézi váltóval párosítva. Úgy szoktam mondani, hogy a korrekt mozgatáshoz ez már éppen elég, a 10,7 másodperces 0-100 pedig hasonlóra enged következtetni. Nem túl gyors, ellenben nyugodt sofőrök számára abszolút kényelmesen közlekedhető a teljesítményszint, amint a motor nyújt.
Kb. 2000-es fordulattól kezd el szépen húzni, azalatt viszont finoman fogalmazva is elég visszafogott. Ez természetesnek is mondható egy turbós, ráadásként emissziós normákkal fojtogatott motortól, az ellenben nem, hogy a legalsó (igazán spórolós) tartományokban mélyen és kelletlenül búg nagyobb gázadásnál. Ráadásul jó darabig ezt teszi, hiszen töltőnyomás híján hiányzik a kraft, ami gyorsan túllendítene minket a helyzeten – ilyenkor a visszaváltás segít, már amennyiben ez mást is annyira zavarna, mint engem. Ezt leszámítva jó választás lehet a Karoq-hoz ez a motor-váltó kombináció. Utóbbiról annyit érdemes megjegyezni, hogy viszonylag pontosan és finoman kapcsolható a nagy átlaghoz képest. Nálam vegyesben 7,5 liter körül fogyasztott, ami érzésem szerint bőven faragható, de valahogy a katalógus szerinti 4,6 literes vegyes átlagot még csalószoftverrel is túlzásnak érezném. A futómű viszonylag kényelmes hangolású, nagyobb kanyarban minimálisan dől a kasztni, de az úttartással sosem volt probléma.
Mindig a végére marad a lényeg, vagyis a mennyi az annyi? Listaáron bizony 7.608.920 forint, érzésre legalább egy millióval több, mint amennyibe egy hasonlóan felszerelt alsó-középkategóriás szedán vagy kombi kerülne. SUV felárnak lehetne talán a jelenséget nevezni. A típus alapára az 1 literes TSI-vel 6,4 millió, míg a dízel változat a felsorolt extrák nélkül 7 millió környékén mozog. Ha azonban úgy nézzük, hogy ezért az összegért egy teljes értékű, ésszerű családi autót kapunk, ráadásul levonunk még pár százezret, hiszen listaáron még senki sem vett új autót, már nem tűnik olyan rossz boltnak a Karoq – 6,4 millióért az akciós tesztautó különösen nem.
A tesztlehetőségért köszönet a Duna Autó Zrt.-nek!
Bacsa Zoltán
