Az év első felének tesztjei – II. rész

Az előző héten már foglalkoztunk az első félév legizgalmasabb tesztjeivel, ám mivel egy cikkbe nem fért bele az összes érdekes modell, ezért egy második résszel sorozattá bővítettük az összefoglalónkat! Újra terítéken tehát a Lexus RC300h F Sport, a Kia Optima SW GT, és a BMW i3.

Lexus RC300h F Sport

A katalógusadatokat böngészve szinte könnyen eldönthetjük a fenti kérdést: a 2,5 literes, négyhengeres, Atkinson-ciklusú benzinmotor, illetve a kiegészítő elektromotorok kombinált teljesítménye 223 lóerő. Nem tűnik kevésnek, ugyanakkor ne felejtsük, ez egy 5mm híján 4,7 méteres kupé. Ami pedig nagy, valószínűleg nehéz is (vagy ha nem, akkor extrém mód drága). Az RC300h valamivel több, mint 1,7 tonnát nyom, ez pedig CVT váltóval párosítva 8,6 másodperces 0-100-at ígér. Nem, mintha ez rossz lenne, sőt, de ha 6 másodpercet mondott volna rá bárki, mielőtt belenézek a brosúrába, hittem volna neki a gép kiállása alapján. A dolog eldőlni látszik, ő nem egy sportautó lesz, hanem egy sportos granturismo – annak viszont kiváló, műfajában remek produkciót nyújtott az RC a teszt során.

A teljes teszt ide kattintva olvasható.

Kia Optima SW GT

Optimát keveset látott szemnek elsőre talán fel sem tűnnek a finom módosítások az alap autóhoz képest, csak annyit érzünk, hogy egész sportos. Valóban, minimális változtatásokat eszközöltek az elölről egyébként „hétköznapi” verzióban is dögös típus lökhárítóin, hogy kicsit vadabb legyen a kép. Tetszik, ahogy kijátssza lapjait a Kia, semmi sem hat bazárinak, még a diffúzor sem hátul. Az egész olyan kellemes, dinamikusnak érződik (az is), és nem akar hasonlítani semmihez. Elölről semmiképp, hátul egy kicsit talán jobban elveszik a tömegben a kombi, de innen is pofás, még akkor is, ha bizonyos szögből leginkább ebben a fehér színben egy birodalmi rohamosztagos sisakja jut róla eszembe, amit felfújtak, mint egy lufit.

A teljes teszt ide kattintva olvasható.

BMW i3

A tömör kisautó mintegy 1315 kilogrammos testéből 50 kilogrammot nyom a villany-farmotor, melynek teljesítménye 170 lóerő, forgatónyomatéka 250 Nm, erejét pedig azonnal meg is tapasztalhatjuk, ahogy rálépünk a gázpedálra. A 0-60 sprintet 3.5 mindössze másodperc alatt teljesíti az i3, a 0-100-at pedig 7.3 szekundum alatt, harapós jószágról beszélünk, a 150 km/órás végsebesség ellenére is.

Érdekes az előválasztó kar elhelyezése, ugyanis a kormány mögé került, az indítógomb szomszédságába, könnyen kézre áll. Amit viszont nagyon szokni kell, az a motorfék ereje, a gázról lelépve azonnal működésbe lép, mintha csak valaki rálépne a fékre. Ez egyrészt jó, mert nem koptatjuk feleslegesen a betéteket, másrészt azonban meg kell tanulni játszani vele, ha nem akarunk mondjuk már a lámpa előtt 20 méterrel megállni, majd újra elindulni, és ezt még egyszer eljátszani. Az i3 futóműve szótlan, van benne kellő feszesség, a súlyelosztás 50:50 arányú, így egyáltalán nem meglepő a kezessége, kanyarban is stabil, masszív autó érzetét kelti, kellemes vezethetőség jellemzi.

A teljes teszt ide kattintva olvasható.

Bense Róbert