Kia Optima PHEV – jeges precizitás
Az Optimát viszontlátni mindig öröm, nem először futottunk már össze a Kia zászlóshajójával – és remélhetőleg nem is utoljára –, de mint mindig, most is tartogatott magában meglepetéseket. Kezdjük azonban azokkal a fő tulajdonságaival, melyeket már ismerünk.
Tudjuk, hogy a Kia Optima elegáns, kimért, ám ezzel együtt, vagy inkább ezek mellett sikeresen kerüli a sznobságnak még a látszatát is. Az is világos, hogy célközönségét egy lojális, de igen vékony réteg képezi hazánkban, utóbbi miatt jelenleg esélye sincs arra, hogy tucatautóvá váljék. Mindezek mellé párosul a Kia folyamatosan felfelé ívelő minősége és neve, ezeket a jellegzetességeket összegyúrva és okosan felhasználva pedig mára már egy „egzotikus”, és meggyőző modellé nőtte ki magát a dél-koreaiak óriása. Ennél a pontnál tegyünk még rá egy púpos lapáttal a típus ismérveire, ugyanis tesztalanyunk nem más, mint egy plug-in hibrid variáns, amely már önmagában is érdekes, úgy meg végképp, hogy az Optima névvel van összekötve.
Laikus szemmel, első blikkre egy „mezei” kivitelnek gondolhatnánk, de ennyire azért nem egyszerű a helyzet. A Kia jó érzékkel választotta meg azokat az ismertetőjegyeket, melyek segítségével meg lehet különböztetni a többi változattól a PHEV modellt. A legszembetűnőbb talán (a zöld rendszámon kívül) az autó fara, a hátsó lökhárító tipikusan hibrides kialakítást kapott, erre az aerodinamikai tényezők javítása miatt is szükség volt. Elöl sem kell sokáig keresgélni a módosításokat, a hűtőrács fekete lapjait az elektronika állítja át nyitott állapotba, ha hűtésre van szükség. A felnik szintén a konnektoros változatnak készültek, az ECO plug-in felirattal pedig több helyen is találkozhatunk, az egyik plakett nem meglepő módon a balos sárvédőív szélén elhelyezett csatlakozó fölött van.
A beltérben jóval kevesebb egyedi részlettel találkozni, a középkonzolon a már jól ismert 8 colos érintőkijelző található, navival és (majdnem) körkamera-rendszerrel felszerelkezve. Az „ECO PHEV” azért árulkodik a jármű hibrid mivoltáról, a menüpontba belépve szembesülhetünk azzal, hogy mennyire vagyunk képesek környezettudatosan vezetni, illetve az energiainformációról is itt lehet tájékozódni, továbbá a töltési idők beállítására is van lehetőség, szükség esetén pedig az elérhető töltőállomásokat is megmutatja nekünk a rendszer. A felszereltség egyébként nagyon korrekt, biztonsági arzenálja többek között autonóm vészfékrendszerrel, sávtartóval, holttér- és keresztirányú forgalom figyelővel is rendelkezik, azt viszont le kell nyelni, hogy az opciós lista sok variálhatóságra nem ad lehetőséget, egyedül a TECHNO-csomaggal, a metálfénnyel és a fehér bőrkárpittal lehet egyedivé tenni a típust.
Visszakanyarodva a középkonzol alsó részéhez, az automata váltó előválasztó karja előtti rekeszben a vezeték nélküli telefontöltőt találjuk, mellette a már megszokott rolós tárolót, alatta pedig a módválasztók, valamint az ülésfűtés/szellőztetés, és a parkolási segédlet kapcsolói sorakoznak. A médiavezérlő és a klímapanel azonos a többi modellvariánséval, a műszerfal azonban már teljesen más képet mutat. A táblafelismerővel ellátott, fogyasztási adatokat és egyéb lényeges tudnivalókat közvetítő LCD balján az ECO-műszer jelzi az akkumulátor töltöttségi szintjét, valamint óriási, színes sávokkal jelöli, hogy éppen milyen módban autózunk.
Apropó, színek, az Optima talán egyetlen gyengéje a túlzott sterilitás, a hatalmas, szürke tér nem hordoz magában túl sok izgalmat, mentségére legyen, hogy a panorámatető próbál javítani az összhangon, az anyaghasználat pedig a beltér minden szegletében kitűnő. A helykínálat szintén az Optima előnyei közé tartozik, a lábtér mindkét soron remek, a hátsó ülések esetében már-már zavarba ejtően, bár itt bizonyos magasság fölött súrolhatja a fejünket a tetőkárpit, de ez akár kategórabeli tulajdonságnak is betudható. A csomagtartó mellett már nehezen lehet ennyire megengedően elmenni, ugyanis míg a korábbi tesztautónk 510 literes poggyásztérrel rendelkezett, addig a hibrid az akkucsomag elhelyezkedésének köszönhetően mindössze 307 literrel bír.
A kormány mögött ismét előtérbe helyeződik a már említett elegancia és letisztultság, az Optima PHEV nem száguldozásra termett, sokkal inkább az átgondolt, nyugodt vezetési stílussal rendelkező vásárlók autója lehet. A 9.8 kWh-s akkupakk papíron 54 km tiszta autózást garantál, ez a valóságban – használati módok sokaságát figyelembe véve – durván 40 kilométernyi zéró emissziós utazást jelenthet, töltési metódustól függően 3-6 óra szükséges ahhoz, hogy a telepek ismét készen álljanak. A 68 lóerős elektromotor mellett egy kétliteres, négyhengeres, 156 lovas szívó benzines GDI felel a közel 1.7 tonnás test mozgatásáért. A 205 lóerős rendszerteljesítményű hibrid a gyári adatok szerint 9.4 másodperc alatt futja a százas sprintet, végsebessége 192 km/óra, tisztán elektromos üzemmódban pedig 120 km/órás sebességig gyorsítható.
Vegyes fogyasztása 7 liter alatt tartható, városban, módtól függően átlagban 5 liter alá is vihető az étvágya. Az Optima dinamikájával nincs baj, a hatsebességes automata kellemesen dolgozik, a fék reakcióideje viszont az energia-visszanyerőnek köszönhetően sajnos hagy kívánnivalót maga után. A futómű kissé kemény, ám távolról sem pattogós hatású, a komolyabb úthibákat megérezni ugyan, de alapvetően komfortos utazást tesz lehetővé, a kanyardinamika kifejezetten jó, a kormányműre szintén nem lehet egy rossz szavunk sem.
Az Optima plug-in változata bármennyire is kerüli a túlzott feltűnősködést, saját szegmensében igazi egyéniségnek tekinthető, nincs túl sok konkurense a hazai piacon, ez, és a 7 évre, vagy 150.000 kilométerre kiterjedő garancia megkönnyítheti a Kia dolgát, azonban a 12.6 millió forintos (akciós) árcédula már kevésbé. Mindenesetre jó azt látni, hogy a konnektoros hibridek manapság még javában bővülő, ám annál zöldebb szigetén a Kia ezúttal egy igen komoly hajóval kötött ki!
A tesztlehetőségért köszönet a KIA Motors Magyarországnak!
Bense Róbert
