Volkswagen T-Cross 1.0 TSI teszt – van keresnivalója
A Volkswagennél szeretik katonás sorrendbe állítani a dolgokat. Nevek, modellek, felszereltségek, árcédulák – megjegyezhető, akkurátusan kiszámolt módon követik egymást. Így van ez a „T-szériánál” is. A VW SUV-jai a T-Crosstól a Touaregig kívül-belül hasonlítanak egymásra, a különbözőségek pedig pont ettől érdekesek. A helyzet ugyanis az, hogy a németek tökéletesen oldották meg azt a feladatot, miszerint a drága és az olcsóbb kivitelek között ne érződjenek annyira erősen az árszakadékok. Ezúttal a paletta legkisebb tagját teszteltük, mely zömében pozitív tulajdonságokkal rendelkezik, és az alapárát is jól eltalálták. Tesztalanyunk ugyanakkor egy drágább kivitel, így azt is megtapasztalhattuk, hogy mit tud a T-Cross, ha egy kicsit nagyobbra nyitjuk a pénztárcánkat.
Univerzális kompakt. Leginkább ez ugrott be T-Crossról, ugyanis a VW igyekezett minél átfogóbb célcsoportot megszólítani vele, de ehhez még tesztelni sem kell, már a bemutatóanyagból kiderül. Ezért is sajnáltam kicsit, hogy a mindenféle külső-belső, színes-mintás dizájncsomaggal rendelkező darabok helyett ismét egy kívül fehér, belül fekete-szürke modellnek jutott a tesztalany szerepe. Hasonlóan jártam anno a T-Roc-kal is, a demóautók élete már csak ilyen. Ennek ellenére így is vannak olyan vonásai a T-Crossnak, ami mellett érdemes megállni egy pillanatra.
Amikor először megláttam az idei AMTS-en, két hunyorgás között valahogy nem értettem meg az arányait. Persze egy Hungexpo-csarnokban nem is ugyanazt a hatást kelti, mint az utcán. Utólag viszont azt kell mondjam, hogy a T-Roc-nál is tizenpárcentivel rövidebb, kis túlzással Polo méretű, MQB A0 platformra épülő szubkompakt így, ebben a kicsit tömzsi formájában a legjobb. Mindenhova befér, mindenhol elfér, hamisíthatatlan városi járgány, nem is készül belőle összkerekes változat. Mindezek ellenére a 19 centis hasmagasság rendben van, és ha terepre nem is, a telekre azért bőven le lehet vele menni. Bárhogy is döntünk, a futómű partner, nincs billegés, a kisebb úthibákat ügyesen hatástalanítja.
Szintén pozitívum, hogy bár a Volkswagennél mostanában a szokásosnál is jobban szeretik az éleket és a szögletes fizimiskát, a T-Crossra jó érzékkel ültették át az egyenarcot. Nem érződik kényszerűnek, nem a „legyen már akkor ez is ilyen”-féle megoldást tükrözi. Nem akar olyan komoly lenni, mint nagyobb testvérei, kicsit mosolygósabb a front, a ködlámpa környékére még egy gömbölyűbb alakzatot is engedélyeztek a tervezésnél. Alacsonyan ül az orra, a már említett tömzsiség a magas tetővonalnak köszönhető. A frontnál azonban sokkal érdekesebb a hátulja, lényegében az olcsó egybe lámpatest iskolapéldáját láthatjuk. A középen végigfutó rész ugyan csak prizma, de ötletesen összejátszik a szélső lámpatestekkel, melyek remek rajzolatot kaptak. A szárnyacska is jó helyen van, optikailag nyújt egy kicsit a T-Cross egészén, amelynek amúgy kreatív módon használták ki a méretbeli adottságait. Nem csupán kívül.
Hanem belül is. Fejnek, lábnak is van elég hely mindkét soron és az autó belmagassága, valamint a rövid külső túlnyúlások miatt a tér is kompaktnak érződik. Az elöl gerinctámaszos ülések komfortos kialakításúak, a bőr-szövet borítás is rendben van. Az ülőlapok hossza és a hátlapok tartása is megfelelő, inkább tömöttnek, mintsem szivacsosnak érezhetjük. A csomagtartó praktikus módon kombinálható, a hátsó üléssor síneken mozgatható, ennek köszönhetően 385 és 455 liter között variálhatjuk az alap poggyászteret, amit még 1281 literesre és – kis jóindulattal élve – síkpadlósra bővíthetünk.
Az anyagminőség nincs túlgondolva, minden jól össze van rakva, emellett pedig sok-sok szögletesre faragott matt plasztik kapott helyet az utastérben, és bárcsak még több volna belőlük, mert a lakkozott részeknél ezek sokkal strapabíróbbak. A középkonzolra jutott fényes felület bőven, még a klímapanel alatti tárolóhoz is, ezek sérülékenyek, nem egyszerű megóvni őket. A belsőt feláras, színes betétekkel dobhatjuk fel, ami a műszerfalat, a képernyőt és a váltót is körülölelné, a hangsúly itt a „né”-n van, mert itt legfeljebb annyit láthatunk belőle, hogy az érintő mellett továbbvezetett panelt besávozták. Még így is jól mutat.
Felszereltség szempontjából is érdekes a T-Cross. Tesztalanyunk ugyanis az első fecskék között volt, a limitált példányszámú „First Edition” szintet tudhatja magáénak. Többek között a Pure White fényezést, a 18-as felniket, valamint a LED fényszórókat is megkapta, legalábbis ami a külsőt illeti. Odabenn az egész műszerpult minimalista stílusú, totálisan letisztult, két kijelző uralkodik. Lényegében mindent megkapunk, akár csak a nagyobb testvéreiben. Az alapból amúgy feláras digitális műszerfal ügyesen személyre szabható, a teljes navigációs térképet megjeleníthetjük rajta, de az egységek között is váltogathatunk, mindössze a vízhőfok és az üzemanyagszint visszajelzője analóg (félig-meddig).
A nagyobb, szintén opciós, 8 colos érintőkijelző a már megszokott, egyszerű felülettel rendelkezik, kamerarendszer helyett ezúttal is a ParkPilot igyekszik a segítségünkre manőverezéskor. A biztonsági arzenált a Front Assist és a City-vészfék funkció képviseli, előbbi a sávtartásnál nem igazán szereti vállalni a felelősséget, gyakran biztos ami biztos alapon inkább csipogva visszaadja az irányítást.
A konfigurátort amúgy itt érhetitek el, jelenleg a Life és a Style kivitel közül lehet választani, az opciós lista nem túl hosszú, de egész okosan ki lehet hozni egy épkézláb felszereltséget.
Akik szeretnek teljes motorpalettákat bemagolni, de nincs túl jó memóriájuk, azoknak a T-Cross lesz a kedvencük, legalábbis még egy darabig. Jelenleg ugyanis van az 1.0 TSI, annak is a 95 és a 115 lóerős változata, és nagyjából ennyi is. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy érkezik még valamikor egy 1.6-os, 95 lóerős dízelmotor is, meg egy 150 lóerős, négyhengeres, másfeles TSI.
Foglalkozzunk most a sajátunkkal, mert egyébként ez az egyliteres egyáltalán nem egy elveszett kis fűnyíró. Az 1250 kilogrammos T-Cross 10 másodperc alatt van százon, és mintegy 195 km/óra a végsebessége. A 200 Nm-es csúcsnyomaték 2000-es fordulatnál érkezik meg. Igazándiból bőven elegendőnek érződik a teljesítmény, a dinamika is kielégítő.
Ha akadt is valami, amit nehéz volt megszokni, az a hatsebességes váltó. A fokozatok hosszával nem volt gond, teljesen jók a váltási pontok, viszont a kapcsolási érzet nem túl finom, mondhatni sprőd. A VW „joystickjaihoz” szokottaknak ez nagyon idegen lesz, mentőövnek ott a DSG. A fogyasztásról sem egyszerű nyilatkoznom, mert míg országúton simán összejött 5.5 liter is, addig városban nem ritkán 8-9 környékén mért a fedélzeti rendszer. Kicsit szélsőséges skálán mozogtak ezek az adatok, nem is igazán tudtam csökkenteni a közöttük lévő különbségeket, pedig jó néhányszor nulláztam és próbáltam a pedálkezelési stílusomban is egyensúlyt találni. Na igen, az ilyesmikhez nem mindig elég egy hét.
A futóművéről már beszéltünk, a kissé rideg váltót kivéve a kormánykezelés komfortja, meg úgy általánosságban az utazási minőségtől kezdve a kanyarstabilitáson át teljesen jó átlagot teremt a T-Cross. Kiegészítve a többi tulajdonságával meg főképp, úgyhogy könnyen előfordulhat, hogy a távolban egy-egy konkurens modell sóhajt egy mélyet. Érkezett egy újabb kihívó.
Még ha nem is pontosan a tesztelt példány lesz az a bizonyos kihívó. Ugyanis a 7.1 millió forintos ára a kategóriát nézve a középérték fölött van, még így, kedvezményesen is. Ugyanakkor a First Edition kivitelt mindenképp érdemes körbeszaglászni, mert ebben benne van az új modell tudásának java. Aztán lehet szemezgetni, hogy mire is van igazán szükség az opciós listán, ha pont a fentebb felsoroltakra, akkor helyben is vagyunk. A realitás azonban talán a plusz extrázottságtól is függő 5.4-5.7 között mozgó Life felszereltségű kivitel lehet. Ezt az árat és a konkurens típusokat tekintve pedig még ebben a mostani, igen sűrű kompakt SUV mezőnyben is joggal lehet keresnivalója a T-Crossnak.
Teszt | fotók | videó: Bense Róbert
A tesztlehetőségért köszönet a Ferihegy Autó Kft.-nek!
