Volkswagen Golf II teszt – ezeréves sólyom

1974 májusában, Münchenben az első VW Golf prototípust Giorgetto Giugiaro nevével fémjelezve leplezték le, majd nem sokkal később piacra is dobták a modellt, és az évek alatt az egyik legnépszerűbb autó lett, a 3. generációig több mint 18 millió példányt adtak el világszerte (gyártották többek között Németországban, Belgiumban, és Dél-Afrikában is) . 1984-ben pedig a kettes a 3. helyen végzett az év autója listán 156 ponttal, a Fiat Uno és a Peugeot 205 után.

Az előző generációs Golf I-hez képest a második szériás modellek 280 mm-rel hosszabbak (3985 mm), és 55 mm-rel szélesebbek (1665 mm), illetve 2 centivel magasabbak. Dizájnjában azonban sok változtatás nem történt, viszont szembetűnően másabb lett a csomagtartó fedél, jobban követi az autó vonalait és ívesen le is van kerekítve. Az eddigi téglalap alakú hátsó lámpatestekből kockalámpák lettek, amelyek szintén le vannak kerekítve az egyik oldalán. Az első és hátsó lökhárítót oldalirányba meghosszabbították.

Tesztautónk kasztnija nem rohad, egyedül a hátsó lökhárítón és a felette látható résznél (a hátsó lámpabura alatt) van egy kisebb horpadás felületi rozsdásodással, de ezt leszámítva a külsejében nem nagyon tudunk hibát találni. A kopásmentes gyári beltér megtartotta a szépségét a lassan 30 év után is. A CL Rabbit felszereltségű Golfban remek állapotban vannak az ülések (nincsenek kiülve és kiszakadva), nincs megkopva se a váltószoknya, se a kéziféknek a markolata, a műszerfal sem repedezett ki, a kormánykerék úgy néz ki, mint ha új lenne, az ajtókárpitok se lógnak sehol, viszont a tetőkárpit cserélve volt. Kényelmesen el lehet férni az autóban, van elég hely elől és hátul is, a csomagtartó űrtartalma 345 literes, (85 literrel nagyobb, mint az előző modellen) amit 1145 literes rakodótérré tudunk bővíteni, ha lehajtjuk a hátsó üléseket.

Tesztautónk tulajdonosának viszont nem csak az a fontos, hogy kívülről jól nézzen ki az autója, hanem, hogy motorikusan is rendben legyen. Alkatrészek közül komplett első futóművet, lambda-szondát, generátort, termosztátot, középső kipufogó dobot, injektort, és utólagos szervokormányt kapott, ezek 155 ezer kilométernél voltak cserélve. Az autóban jelenleg 165.970 km van, pár hónapja volt szervizelve, és a korát meghazudtoló állapotban van.

A második generációs modelleknek a motorpalettájára nem lehet panasz, hisz 24 (!) fajta (20 benzinmotor és 4 dízelmotor) erőforrással dobták őket piacra 1983 és 1992 között. A leggyengébb benzines motor az a 1043 köbcentis 45 lóerős (76Nm) volt, míg a legerősebb az 1781 köbcentis G60 Limited változat, ami 210 lóerős (252Nm), ebből a modellből csak 70 (!) darab készült. Dízel fronton a legkisebb szívó 1588 köbcentis 53 lóerős (96Nm), a nagyobbik tesója, az erősebb kivitel a turbós, szintén 1588 köbcentis 82 lóerős (155Nm) motor volt. (Érdekesség, hogy a Golf második generációjából készült off road kivitel, Golf Country néven, amiben 1.8 literes 98 lóerős benzinmotor, összkerékhajtás, gallytörő és pótkerék volt felszerelve, Ausztriában gyártották és összesen 7735 modell készült belőle).

Tesztünk főszereplőjének erőforrása egy 4 hengeres, 8 szelepes, egy vezérműtengelyes (SOHC) 1595 köbcentis 70 lóerős szívó benzinmotor, melynek maximális forgatónyomatéka 118Nm, amit 2700-as fordulattól egészen 5200 fordulatszámig le is ad. A 100 km/órás utazótempót 14,1 másodperc alatt éri el, a végsebessége 162 km/óra. Az 5 fokozatú manuális váltó pontos és rövid úton jár, (említésre szorul a gyári golflabda alakú váltógomb, ami a mai napig nagyon jól néz ki) a hátramenetet pedig úgy kapcsoljuk, mint a mai modern Volkswageneknél, lenyomjuk a váltógombot és az első sebességi fokozat mellé kapcsolunk.

A tesztmodell 1990-es évjáratú (ez már a faceliftes változat), de a vezethetőségéből minimum 15 évet letagadhatna. Az 1.6-os motor szépen viszi a könnyű, mindösszesen 930 kg-os kocsiszekrényt, harapós a fék, a kormánymű is egészséges. A Golf II úttartása teljesen jó, nagy sebességnél is stabil tud maradni, ami pici hátrányt jelenthet, az a futómű, mely független kerékfelfüggesztést (MacPherson rugóstagot) kapott, ez némileg lágyra sikeredett, emiatt megérezzük az úthibákat nagyobb sebességnél.

Étvágya elég barátinak mondható, tekintettel arra, hogy az autó nem fiatal, a városi fogyasztás 7,9-8 literre jön ki, országúton 7 liter körül el lehet vele járni, vegyes módban 7,8-8,1 literrel éri be. A gyári adatok szerint a városi fogyasztás 8,7 literre, az országúti 6,8-7 literre tehető, vegyesként 8-at kérne 100 kilométerenként. Fenntarthatósága a mai napig vállalható, bontókban rengeteg alkatrészt lehet hozzá találni, de ha valaki korrektül felújított, vagy utángyártott alkatrészeket keres, azoknál előfordulhat egy-két borsos alkatrész számla.

A mai használtautó piacon ilyen állapotban lévő ketteseket elég nehéz találni, persze 60 ezer forinttól már kaphatóak sok kilométeres és elég leharcolt példányok, amelyeket azonban érdemes elkerülni, de amennyiben szép karban lévő, keveset futott, garázsban tartott és rendszeresen karbantartott modelleket keresünk, akkor egészen 1,6 millió forintig elmehetünk állapot/felszereltség/motor függvényében, nyilván ez utóbbiak már a gyűjtői darabok.

Cikk : Lajos Zsolt
Képek | Videó : Kocsis Gábor