Toyota Yaris teszt – frissen a legjobb

A Toyota Yaris transzformációit nem egyszerű követni, ugyanis az akár negyediknek is beillő harmadik generációt nem túl régen frissítették, idén pedig már újra hozzányúltak a márka sikeres kisautójához, hogy még inkább az egységes külső-belső dizájnhoz közelítsen az összkép.

Gyakran találkozhatunk hangzatos szavakkal kombinált alibi-ráncfelvarrásokkal, azonban a Toyotát ilyen szempontból nem érheti kritika, hiszen egészen súlyos, közel százmillió eurónak megfelelő összeget szántak a Yaris újraformálására. Persze kreativitás híján mit sem érne a pénz, ám jelen esetben az átszabást kifejezetten jól eltalálták, a szükséges részleteket módosították, és jó érzékkel modernizálták a megjelenést is.

Az esetek többségében egy frissítés nem sok újat hoz egy már jól bejáratott modell külsejében, 1-2 apró elemet módosítanak, a brosúrában feltűnik pár új felni/fény, és nagyjából itt ki is fújt a „nagy” átalakulás. Ez végtére is egy természetes dolog, egy széria féltávjánál nem feltétlenül van többre szükség.

A Toyota azonban most máshogy gondolkodott, és egész tisztességesen gondolta újra a Yarist. A szamuráj-orr persze megmaradt, de a hűtőrács méhsejt-mintázatát nagyon tetszetős módon alakították ki, és jóval kevesebb hangsúlyt kapott az eddig jellemző „harcsabajusz”-stílus is. Fölötte az idejétmúlt ezüst átvezetőt is elfelejtették, helyette az impozáns nappali menetfénnyel ellátott, és lendületesebbre rajzolt lámpatesteket toldották meg egy vékonyka csíkkal. Sokkal magabiztosabb lett így a kiállása, bár bizonyos szögből nézve úgy fest, mint egy mérges katicabogár, egy mosolygós első szériás lehet, hogy megijedne a legújabb testvérétől.

A ködlámpa díszesebb és jelentőségteljesebb körítést kapott, szépen beleillik a félkörök, kapcsolódó ívek, szerteágazó vonalak sokaságába. Gyorsan hozzátenném, hogy ezeket a részleteket remekül adja ki a vörös szín, de a fekete oszlopok és tető, az oldalsó díszlécek, valamint a mutatós felnik is sokat dobnak a külsőn.

Egyértelmű viszont, hogy a far átszabására volt a legnagyobb szükség ami lényegében még a 2011-es állapotokat tükrözte. Az immár LED-es lámpákat, a csomagtérajtó formáit, de még a lökhárítót is hangsúlyosabbá tették, a hátsó szélvédő fölötti lakkozott szárny, és a cápauszony is jól mutat. Az előző Yarisra azt mondtam, hogy jó ránézni, ami igaz is, de összehasonlítva a jelenlegi modellel, bizony elmondható, hogy odatették magukat a japánok.

A megújulás nem fulladt ki a dizájn átdolgozásában, az utastér is jobb hangulatú lett, persze ne feledjük, hogy míg a Selection-nél jár a bordó (vagy kék) műszerfal, ülés- és ajtóbetét, addig az alsóbb szinteken leginkább a szürkével és feketével találkozhatunk. Apróság, de jó pont a szélső szellőzőrostélyok sokoldalúbb állíthatósága, ezt a márka egyes tagjainál már láthattuk. Míg a kétzónás digitális klímapanel nem változott, a 7 colos, Toyota Touch 2 with Go, navigációval és táblafelismerővel ellátott rendszerének érintőképernyője jóval átgondoltabb gombokat kapott. A műszerfalra szintén ráfért már némi újítás, szellősebb lett, két köregység maradt, közéjük pedig a RAV4-ből már ismert 4.2 colos, színes információs kijelző került.

A helykínálat a kategóriához képest elfogadható, a vezetőülésről jó kilátás nyílik, a kormány állíthatóságán viszont még lehetett volna finomítani. A második sortól csodát ne várjunk, a csomagtér alapból 279 literes, a tesztalanyhoz pótkerék is járt, mely az opciós listán 25 ezer forintért szerepel. A felszereltség részét képezi a Smart csomag, mely a szürkületérzékelő, az automatikusan sötétedő, és behajtódó tükrök mellett az első ülésfűtést, az intelligens nyitást, és a nyomógombos indítást is tartalmazza.

A biztonságot a 7 légzsák mellett az ütközésmegelőző és a sávelhagyásra figyelmeztető segédlet garantálja, ezek, illetve a hegymeneti elindulást segítő rendszer már a belépő, azaz a Start szinten is járnak. A különböző extra-pakkok közül a Pano csomagot emelném ki, a Skyview panorámatetőért 120.000 forintos felárért cserébe juthatunk hozzá, sajnos a tesztautó ezzel nem rendelkezik, pedig szívesen megnéztem volna, miképp bővíti optikailag a teret.

A változások a motorpalettát is érintették, talán ez a legérdekesebb pontja a frissítésnek, ugyanis az 1.33-as, 99 lóerős Dual VVT-i lekerült a listáról, helyét az új fejleztésű, ESTEC-családba tartozó 111 lovas, 1.5-ös Dual VVT-iE foglalta el. A Toyota büszkén hirdeti, hogy szembemegy a downsizinggal, persze azért csendben jegyezzük meg, hogy az egyliteres VVT-i-t megtartották, azonban, ha minden igaz, az 1.33-as erőforrást szépen-lassan a többi modellnél is leváltja az erősebb motor. Az 1.5-ös, 136 Nm csúcsnyomatékú szívó egyébként szépen dolgozik, egész kulturált, bár magasabb fordulaton szereti hallatni a hangját, de alapvetően dinamikus, a 11 másodperces százas sprint és a 175 km/órás végsebesség elegendő, a gázpedál érzékenységén és a gázreakción viszont még lenne mit csiszolni.

A károsanyag-kibocsátást sikerült csökkenteni az 1.33-ashoz képest, papíron a fogyasztást is, gyakorlatban azonban 5.9-6.2 literes átlaggal számolhatunk, nincs számottevő változás. A hatsebességes manuálist ezúttal is csak dicsérni lehet, pontos, rövid úton jár a váltó, kényelmes a használata, de a kialakításnak megvannak a hátrányai is, ugyanis ha sebességben hagyjuk, jóformán nem lehet megkülönböztetni az üres állástól a váltókart. A futómű jól hangolt, pont annyira feszes, ami még nem megy a kényelem rovására, kanyarban is ügyesen viselkedik a Yaris, a kormánymű pontos, nincs túlszervózva, azonban könnyed manőverezhetőséget tesz lehetővé.

Az 1.5-ös motorral szerelt, Selection felszereltségű Yaris listaára 4.8 milliótól indul, kedvezményekkel azonban 4.5-4.6 körül is hozzá lehet jutni, Trend szinten ez az ár 4.3-ra mérséklődik. Nem a legolcsóbb kisautóról beszélünk tehát, viszont a megjelenését, a minőségét, továbbá a fejlesztéseket összeadva ez így is egy tisztességes ajánlat!

A tesztlehetőségért köszönet a Linartech Autó Kft.-nek!

Bense Róbert