Toyota Hilux – stílusos munkaeszköz

Mindössze másfél hónap telt el azóta, hogy a kezem ügyébe került a Fullback, és most újra egy batárral kellett megosztanom a mindennapjaimat, országúton, folyóparton, városban, sárban-fagyban. A Fiatnak még szinte el sem halványult az emléke, így könnyedén átmentettem a Hiluxra is a pickupos „hangulatomat”, és higgyétek el (akinek van, az tudja, miről beszélek), egy ilyen óriás meghatározó lelkiállapotot kölcsönöz a használójának! Leírhatatlan, amikor a senkiföldjén, egy emelettel az út fölött, a friss, fekete szántások mellett töröd a ködös csendet ezzel a hegyomlással. Sajnos erről a konkrét pillanatról nem volt lehetőségem képet készíteni, de szerintem a Körös partján készül fotók is visszaadnak valamit az érzésből.

Mindazonáltal ez egy teszt, a nyolcadik generációs Hilux pedig elődeihez hasonlóan egy vérbeli igásló, és nem azért született, hogy hagymázas körmondatokban számoljak be a tudásáról, így hát – stílszerűen – dübörögjünk is be a konkrétumok és tapasztalatok saras földutakkal szegélyezett erdejébe!

5.33 méteres hossz, 3085 milliméteres tengelytáv, 2160 kilogrammos üres tömeg, ezen számok ismerete mellett a duplakabinos Hilux szomszédságában ácsorogva viharos gyorsasággal törpül el az ember. Beülsz, felhörög a “traktor”, gázt adsz, megbillen a bódé, kiszállsz, körbejárod, látod a járgányon, hogy itt bizony nincs cicó, tekintélyes jelenség, ráadásul mérges a világra! A katarzist a krómozott hűtőrácson csücsülő – egyébként opciós – Hella fényszórópáros teljesíti ki, a védőkupakok alatt kellemes fényű, hatékony reflektorok rejtőznek. Mutatós az összkép, szó se róla, de valljuk be, nem ezen van a hangsúly, vélhetően a „melós” Hiluxok jelentős része a műanyagorrú Live/Base szintből kerül majd ki, a külsőségek inkább csak azért vannak, hogy rácsodálkozhassunk: tud ilyen is lenni a Toyota pickupja (ha nagyon akarjuk, és eleget fizetünk).

A Hilux alul-felül védve van, az alváz védőelemei mellett a plató is kapott műanyag protektort, a kulccsal zárható hátfal pedig acélpántokkal rögzül. A rakodótér hossza 1525 mm, szélessége 1540 mm, (szimplakabinosnál ezek a számok 2315 mm / 1575 mm), teherbírása 1040 kilogramm. A maximális vontatható tömeg 3.2 tonna, oldalszélben, vagy egyéb problémás helyzetekben az utánfutó-kilengés szabályozó, röviden TSC felel a szükséges stabilitásért.

Beszállásnál a megszokás miatt az első pár alkalommal hiányozhat a – szintén opciós – fellépő, azonban a hatalmas kapaszkodók praktikus megoldást kínálnak a hiányosságra. Az utastér a Hilux céleszköz-mivoltához képest barátságos, és vannak benne kifejezetten vidám megoldások. Ilyen a szellőzőrostélyok tekerentyűi között megbúvó, elmaradhatatlan kvarcóra, és a látszólag a visszapillantó belső műanyagjából előtörő hangszórók, melyek meglepő módon még jól is szólnak! A kék háttérvilágítású, információs kijelzővel is rendelkező műszerfal, valamint a 7 colos, navigációval és tolatókamerával is ellátott központi érintőképernyő ellensúlyozza a középkonzol alsó részének egyhangúságát.

A digitális paneleket nélkülöző egységen a manuális klíma mellett a hajtási módválasztó forgókapcsolója kapott helyet, a felette lévő vakgomb a kulcs nélküli indítású modellek esetében kap szerepet, így viszont csak árválkodik egymagában. Alatta szivargyújtók, usb bemenet (használatakor gyakran lefagyott a kijelző), a mellette sorakozó nyomógombokkal kikapcsolhatjuk a kipörgésgátlót, aktiválhatjuk a hátsó diffizárat, valamint a lejtmenetvezérlőt. A kormány mentén kutakodva előbukkan a tempomat klasszikus kezelőszerve, mindezektől balra, kissé eldugva az egyébként hasznos/szükséges Power Heat funkció gombja figyel.

Az anyaghasználat kellemes, a szürke műanyagokat némi lakkozott feketével, ezüst betétekkel próbálták meg feldobni, teljesen feleslegesen, ugyanis ezek jóval sérülékenyebb elemek. Az első ülések fűthetőek, érezhetően szivacsosak, és a kárpitozásuk is lehetne masszívabb, a vezető pozíciója azonban remek. Nem meglepő módon helykínálatát tekintve sem lehet panasz a Hiluxra, elöl bálterem méretű a tér, hátul pohártartós könyöklő is jár, illetve a második üléssor lapjai felhajthatóak, idézőjeles csomagteret biztosítva ezzel. A dupla-kesztyűtartó okos megoldás, viszont az ajtózsebek lehetnének tágasabbak, mint ahogy a könyöktámasz alatti, amúgy 220-as aljzattal ellátott rekesz is.

A Hilux külső jegyeihez és feladataihoz méltó erőforrással bír, a 2.4 literes D-4D motor 72 decibellel ketyegő orgánuma dízeles berkekben alighanem sok rajongó fülre találna, tény, hogy kellemes a hangja, és szerencsére a kabinban is csak annyit kapunk belőle, amennyi még bőven elviselhető. Azonban az ereje sokkal lényegesebb szempont, a négyhengeres, 16 szelepes blokk 150 lóereje és 400 Nm maximális nyomatéka magabiztosságot kölcsönöz a japán óriásnak. 0-ról 100-ra 13.2 másodperc alatt gyorsul, teljesen korrekt szám egy pickuptól, melytől sok dolgot várhatunk, de a sprintkirály szerepét nem feltétlenül. A hatfokozatú manuális váltó igen masszív, hosszú úton jár, alapvetően nem rossz konstrukció, bár kissé bárdolatlan, a hátramenetet balra „pofozva” kapcsolhatjuk, sajnos nem mindig veszi elsőre a lapot.  Az ECO és Power módban is használható Hilux fogyasztása átlag 8.9 literre jött ki, városban 10.5 körül alakult, a gyári adatok 7/8.2 liter.

Futóművét nézve személyautós komfortot ne reméljünk, ám az elöl kereszt lengőkaros, hátul merev tengelyes, laprugós felfüggesztés messze nem rázza ki az emberből a lelket, ha pedig lemegyünk az útról, kevés dolog képes megállítani. A 31 fokos első és 26 fokos hátsó terepszög, a 44.5 fokos statikus oldaldőlés szög, illetve a 293 mm-es hasmagasság és 700 mm-es gázlómélység is jelzi, hogy nem kispályással van dolgunk, zokszó nélkül átmászik mindenen. Bár jávorszarvas-tesztet nem végeztünk, aszfalton, terepen, dimben-dombon, öles kátyún áthaladva sem tűnik könnyen kivitelezhető feladatnak kibillenteni a stabilitásából.

Ha valaki ezek után még feltenné a kérdést, hogy „Jó-jó, de mi értelme van?” – annak csak azt válaszolnám, hogy húzni, vonni, cipekedni, sarat dagasztani, hegyre mászni, völgybe ereszkedni is képes a Toyota pickupja, méghozzá különösebb erőlködés nélkül. Persze világos számomra is, hogy akadnak olyanok, akik azért veszik, mert nagy és lehet vele villantani, de ha a Hilux tudna beszélni, ennyit mondana: a munka az életem! Azt viszont vegyük azért figyelembe, hogy nem dolgozik olcsón, tesztalanyunk, Active-szinten 9.5 millióért vihető haza. Az alap, szimplakabinos Live 6.9 millió forinttól indul, a legcicomásabb változat ára (Invincible/platófedél/biztonsági csomagokkal, bőrrel, automatával) azonban elérheti akár a 13 milliót is.

A tesztlehetőségért köszönet a Linartech Autó Kft.-nek!

Bense Róbert