SsangYong Korando 1.5 GDI Turbo – A meg nem értett idegen

Az utóbbi hetekben több SsangYong  (Tivoli, Musso Grand) teszt jelent meg a Tesztelok.hu oldalán, de még mindig van újdonsága a márkának, ezúttal a frissen megjelent negyedik generációs Korando-hoz volt szerencsénk. Maga a név a „Korean Can Do” (A koreaiak meg tudják csinálni) szavak összevonásából született, ez a jelenleg legrégebbi folyamatosan használt koreai autónév.

Ameddig az első 1983-as megjelenésű Korando még az amerikai Jeep vonásaira hajazott, ez a legújabb modell már a mai európai ember igényeinek megfelelő külső-belső formatervet kapott. Nem csak formailag változott az autó, hanem funkciójában is más lett. Amíg az első két generációs Korando még hagyományos, alvázas terepjáró volt, a 3. generáció (2011) már önhordó karosszériát kapott, ezzel belépett a SUV -ok mezőnyébe. Ezt az utat követi az idei Genfi autószalonon bemutatott újdonság is, aminek benzines változata látogatott el hozzánk.

A 4450 mm hosszú autó a közepes méretű SUV -ok mezőnyébe érkezett, olyan már befutott modellek versenytársaként, mint a Hyundai Tucson, Kia Sportage hogy csak a dél koreaiaknál maradjunk, de ebben a méretosztályban versenyez a Ford Kuga, a Peugeot 3008, vagy éppen a VW Tiguan is. Arra, hogy a konkurenciát miért említem, még visszatérek a későbbiekben.

Magam sem gondoltam volna, de a próbaúton feltűnt, hogy megnézik az autót az emberek. A lámpánál várakozó autóstársak, a járókelők egyaránt utána fordulnak, sőt visszatérve a parkolóban hagyott kocsihoz, arra lettem figyelmes, hogy egy 3 fős társaság vizsgálja az autót, körbejárták, be-bepillantottak az ablakon. Nagy dolog ez egy olyan gyártótól, ami a híresen csúnya formatervű autóiról volt ismert eddig. Ez a forma nem sikerült rosszul, sőt egyes részletei kimondottan szépek. A márkajelzéseket letakarva kevesen tudnák megmondani, hogy mit is látnak, bár, aki ismeri az újabb SSangYongokat, az orr részen felfedezheti a hasonlóságot a Tivolival, vagy éppen a Rextonnal is, tehát kialakulóban van egyfajta márkaarculat.

Az utastérbe szállva újabb meglepetések érhetnek, már az ajtó kinyitásakor, ugyanis annak alja rátakar a küszöbökre, így ki- beszálláskor nem lesz koszos a nadrágunk szára. Aki ismerte a 2011 -utáni Korandót, tudhatja, hogy amíg a kasztni ott már a vállalható kinézetű kategóriába tartozott, azért az utastér még hagyott maga után némi kívánni valót a műszerfal formai világában, de főleg az anyaghasználat terén.

Tesztautónk a legmagasabb Premium felszereltséget képviselte. Felszereltsége tartalmaz minden olyan kényelmi, és biztonsági extrát, ami ma elvárható, beleértve az olyan vezetéstámogató funkciókat, mint a sávelhagyásra figyelmeztető rendszer, sávtartó asszisztens (ami apró kormánymozdulatokkal korrigál, ha indexelés nélkül elhagyjuk a sávunkat), holttérfigyelő rendszer, hátsó keresztforgalom figyelő -fékező funkcióval, lejtmenet vezérlő, éberség felügyelő rendszer, de ez csak néhány példa a felszereltségi listáról. Ma már ezek egyike sem egyedülálló dolog, de itt minden úgy működik, ahogyan azt kitalálták, ez viszont nem mondható el ma minden gyártóról, és itt jön, amire korábban utaltam, a konkurencia. Az autó általános minősége, mérete, az utastér kidolgozottsága mind olyan jellemzők, amikben a SsangYong nem csak utolérte a piacot, hanem rögtön az élvonalba került. Ettől feljebb már csak a prémium kategória van. 

A közepes méret ellenére a helykínálat bőséges elöl, és hátul is egyaránt. A 3 fokozatban fűthető, és hűthető (!) bőrülések kényelmesek. Derékfájósként nagyra értékeltem, hogy az ülőlap nem csak, hogy motorosan állítható magasságú, de az eleje, és a hátulja is külön -külön emelhető, sőt az első fotelek elektromosan állítható deréktámasszal is rendelkeznek. A minőségi anyaghasználat a műszerfalon, és az ajtókárpitokon is jelen van, szinte mindenhol puha tapintású anyagokkal találkozhatunk, a sötét színek dominálnak, ízlésesen kiegészítve némi ezüst betéttel. A belső dizájnt a húros hangszerek fogólapja ihlette, a középső szellőzőnyílásokat, a műszerfal felső részét, és az ajtókárpitokat díszíti a különleges burkolat.  Az első ajtókon, és a műszerfal középső sávjában nagyméretű, zongoralakk szerű betétek helyezkednek el. Ezek kissé megosztóak, de sötétben igazán látványos változó színű 3D hatású hangulatfények sejlenek át rajtuk.

A multimédiás rendszer kijelzője 9” érintőképernyővel rendelkezik, grafikája átlátható, az érintésekre pontosan, és gyorsan reagál. Itt jeleníthetjük meg a rádió, tolatókamera, navigáció képét egyaránt. Ez utóbbi grafikája nem túl részletgazdag, navigációs szoftvere elmarad a legjobbakétól, de használatát mellőzhetjük, mert telefonunkkal Android Auto, vagy CarPlay funkciókkal csatlakozva használhatjuk kedvenc GPS szoftverünket, miközben mobilunkat a váltókar előtt vezeték nélkül tölthetjük. A hátsó utasok sem lettek elhanyagolva, a férőhely itt is elegendő, sőt még egy 220 V-os csatlakozó is helyet kapott, ami nem mindennapos kiegészítő a prémium kategórián innen. A csomagtartó 551 literje megfelel a méretosztályban elvártaknak, sokféleképpen variálható, igényesen kárpitozott.

LCD kijelzőkből amúgy nincs hiány, a műszerfal is teljesen digitális megjelenítést kapott egy 10.25” HD felbontású grafikus egység képében, rengeteg beállítási, és megjelenítési lehetőséggel.

A motortérben a Tivoliból megismert 1.5 -ös turbó benzines motort találjuk 163 lóerővel, legnagyobb, 260 Nm -nyi nyomatékát 1500-400 fordulat/perc tartományban élvezhetjük. A sebességváltást egy Aisin 6 sebességes automataváltó végzi el helyettünk, feltéve, ha nem magunk akarunk a kormány mögötti fülekkel kapcsolgatni. Az autó futóműve jó partner a kellemes utazásban (elöl McPherson, hátul multi-link felfüggesztés), még a 19” -os felnik ellenére is szépen elnyeli az úthibákat, rugózása kényelmes, gyorsabban vett kanyarokban is stabil, oldaldőlése minimális, nem billeg. Az utastér menet közben csendes, 100 km/h felett némi szélzaj hallható, de nem zavaró mértékben. Fogyasztása átlagosnak mondható, nálam 7.5-9.5 liter közötti értékeket mutatott a kijelző.

Az árazás kicsivel 6 millió alatt indul az ECO felszereltséggel, és már ez a szint sem mondható szegényesnek. A tesztautónk legmagasabb Premium felszereltsége 7 699 000 Forintért már bőven több, mint elegendő, viszont még ezt is tudták fokozni közel 2 milliónyi extrával, így viszont már az összkerékhajtás kivételével semmi sem maradt bepipálatlanul a konfigurátorból. A koreai márkákra jellemző a hosszú idejű jótállás, ez itt sincs másként, a vásárlók 5 év, vagy 100 000 km teljeskörű gyártói garanciára számíthatnak. 9.5 millió Forint sok pénz, de ha a konkurens autók közül bármelyiket (már amelyik kínál egyáltalán ennyi extrát) hasonló motorizáltsággal, és felszereléssel vesszük, súlyos milliókkal többet hagyunk a kasszánál.

A SsangYong márkanév még mindig nem cseng valami jól a magyarok fülében, pedig már jóideje nincs miért szégyenkeznie a gyártónak. Az új Korando megérkezett, és ez nem csak a piacra lépését jelenti, hanem azt is, hogy most már joggal tarthatnak tőle a kategóriatársak. 

A tesztlehetőségért köszönet a WAE Kft.-nek és a  Fábián Kft.-nek!

A tesztautókat a Lotus Cleaning termékekkel ápoljuk!

Teszt/fotók: Bitó László