Skoda Fabia 1.0 TSI Clever – kell ennél több?

Rég láttam már nem veterán jellegű autót, amiben nem volt multifunkcionális kormány. Valószínű, hogy elkényeztetnek a jól felszerelt tesztautók, mindenesetre döbbenten meredtem magam elé, mikor beültem a kis szürke egérbe az átvételkor. Nehéz nem ítélni első látásra, még nehezebb javítani az első benyomásokon, és mégis, a Fabia-nak sikerült.

Egyébként is, a kormány az autó irányítására való, nem igaz? A flancos extrákat hagyjuk meg az Octavia vásárlóknak. A Clever szint egy lépcsővel van feljebb a fapados, azaz belépő Active-tól. 2016-ban már teszteltünk egy azonos felszereltségű Fabiát, ám a mostani tesztautó két fontos dologban is eltér a korábbitól. Egyfelől az még az 1.2-es, négyhengeres TSI-vel volt felszerelve, míg most egy háromhengeres, 1.0 TSI-vel volt dolgunk, másfelől azóta átesett egy kisebb ráncfelvarráson is a típus.

Pár óra együttlét után meg kellett állapítanom, hogy kisautós mércével szinte már vonzó a szóban forgó csomag.  Először is azért, mert nem tartalmaz semmilyen kirívó opciót vagy luxus kiegészítőt, így relative olcsó tud maradni, másfelől pedig azért, mert minden „létezéshez” szükséges dolgot tud, illetve egy picit még többet is. Klíma? Van benne. Rádió? Hogyne, ráadásul 6,5”-os érintőkijelzővel, ami 1,5-tel nagyobb a korábbinál.  Csupán 4 hangszóró van, de szól, az a lényeg. Az ablakemelők is elektromosak, igaz csak elöl, de hátul eleve ritkán utazik bárki, ha pedig igen, ne legyen puhány. A sofőr és a navigátor megérdemli a kényeztetést, a többiek dolgozzanak csak. Ha már kényeztetés, az ülésfűtésről se feledkezzünk meg, ráadásul ha elkényelmesednénk, a vészfékasszisztens őrangyalként figyel ránk. A tolatóradart pedig már majdnem elfelejtettem. Ugye, hogy ugye?

4 méteres hossz alatt és valamivel listaáron 4 millió forint felett mondjuk már lehetnek elvárásai az embernek, de ez még mindig nem számít drága ajánlatnak napjainkban. Ráadásul amit kapunk, az nem csak felszereltségben korrekt, hanem megjelenésre is. A ráncfelvarrás nem hozott sok újdonságot, ami említésre méltó a korábbi tesztautóhoz viszonyítva, az talán a módosított első lámpa és a LED-es nappali menetfény. A Fabia továbbra is egy aranyos és egész mutatós tárgy remek arányokkal és egész nagy, 330 literes csomagtérrel. Annak ellenére, hogy már eltelt néhány év a bemutató óta, továbbra is modern és szerethető a forma, még így, halogén első-hátsó lámpatestekkel is. Persze full-LED is elérhető, de ahhoz már zsebbe kell nyúlni. Sebaj, így legalább az se fáj, ha idővel kiég egy izzó, bár tény, hogy a LED hosszabb élettartamú.

Odabent is gusztusos minden, miközben a helykínálattal sincs gond, a rendelkezésre álló teret ügyesen használták ki a tervezők. A Skodától megszokott jópofa, praktikus megoldások pedig még a kis Fabiát sem kerülik el, az ülések oldalán lévő hálók tökéletes telefontartók, de az ülés alatt találunk esernyőt, a tanksapkában pedig ott a szinte kötelező jellegű jégkaparó.

Sokat dob a beltéren a már említett, megnövekedett méretű érintőképernyő. Navi persze nincs, de a grafika kulturált és könnyen kezelhető a felület, ez pedig bőven elég. Hangulatjavító hatású a kétszínű szövetkárpit. Még a fémszerű díszbetét is illett a szürke autóhoz, igaz tapintásra persze nagyon műanyag, de úgy gondolom, a műszerfal tapogatás és nyomkodás leginkább csak az újságírók hétvégi elfoglaltsága. Az anyagminőség kisautós minden részletet tekintve, de amíg a kormány bőr és az ülések kényelmesek, addig nagy baj nem lehet.

A középkonzol kőkemény műanyagja mondjuk kellemetlen, ha épp a térdedet veri, de ez csak korlátozott mértékben fordult elő a teszthétvége során, megbocsájtható. A lényeg, hogy nem spóroltak, csak ott, ahol nem fáj látványosan. Kivételt képez ez alól a könyöklő, ami ugyan nagyon kényelmes és hasznos extra 40 ezer forintért, ellenben lehajtott állapotban útban van a kézifék kényelmes és gyors behúzásához. Apróság, de bosszantó tud lenni, persze ez van, ha szűkös a hely és a tervezési büdzsé is. Meg persze ha túl jó lenne, akkor ki venne ehelyett Volkswagen Polót? Akadnak viszont még ügyes kényelmi megoldások is, a már említett ülés-zsebek mellett a szellőztetés is kapott egy rendkívül egyszerű, de annál praktikusabb funkciót: ha leghidegebb állásba tekerjük, automatikusan beindul a klíma, ha az addig kikapcsolt állapotban volt.

A legnagyobb kérdőjel egyértelműen a motorral kapcsolatos, hiszen három henger, 1 liter, ez még 2019-ben is nagyon eretnek dolognak hangzik Magyarországon. Érdemes ugyanakkor átgondolni, ki a célcsoport. Fiatalok? Vagy nincs rá pénzük, vagy nem érdekli a többségüket. Anyukák, idősebb párok, hölgyek? Dettó érdektelen a műszaki tartalom, csak menjen. A teljesítmény ugyan fontos lehet, de ebben a gépben az elérhető legerősebb, 110 lóerős változat dolgozott. Ha számít a 100-as sprint, ezzel már be lehet nézni 10 másodperc alá is, de inkább a rugalmasság a lényeg, ami kb. 2500-as fordulat felett adott. Azalatt csak mély hangon búg a motor és hosszú másodpercek telnek el, míg tényleg történik valami. 20-nál alig-alig viszi a kettest, legszívesebben pedig 50-nél is hármasban autózol, mert 4-esben lehetetlen értékelhető gyorsulást elérni ilyen tempónál, ha szükség van rá.

A fokozatok lehetnének kicsit rövidebbek lent, beleférne, hisz 6 sebességes a váltó. A szokatlan hang és az alsó tartományokban jelentkező gyengeség ellenére viszont nincs nagy gond az 1.0 TSI-vel, ebben a változatban pedig harapósnak tűnik vele a Fabia, ha odalépünk és engedjük, hogy feljebb kússzon a fordulatszámmérő. Vegyes használatban 6,5-6,8 liter között mozgott a fogyasztás, városban inkább 7 liter fölött sikerült járni a kis motor és a start-stop rendszer ellenére. Ez klímával vállalható, a downsizing előnyét viszont leginkább országúton érezni, ott ellenben tényleg kedvezően alakulhat a fogyasztás, ha átlagos tempót diktálunk.

A váltó az egyest kissé akadósan veszi be, de lehet ez idővel javul, a tesztautóban kb. 20 kilométer volt az átvétel pillanatában, így nem igazán volt ideje rá, hogy összeérjen, bejáratódjon. A futómű nagyon helyes módon a kellemes, kényelmes rugózású csoportba tartozik, egy városi kisautóhoz ez a hangolás dukál igazán. Ha mindent összeadunk, a vezetési élmény elég szintetikus lesz, de ez egy ilyen autó vásárlásakor aligha képez prioritást. Elektromos hajtással valószínűleg ez lenne a tökéletes városi cirkáló, de erre azt hiszem, még várni kell pár évet.

Szóval kell ennél több? Bizonyos értelemben persze, de ha a józanész diktál, akkor aligha. Nem lepődnék meg, ha a Clever lenne a legkelendőbb változat, 4 millió környékén nehéz belekötni.  Ha valakinek ez sok, érdemes engednie a lóerőkből, mert a körítés úgysem változik. Márpedig itt az a lényeg, hisz a Fabia mindenhogy egy aranyos, praktikus és precíz összeszerelésű kisautó marad. Így hiába nem tartalmaz a hajtásláncát tekintve technikai finomságokat és kifinomult géneket, szerethető, másra pedig gyakran nincs is szükség.

 Teszt / fotók: Bacsa Zoltán

A tesztautóért köszönet a Duna Autó Zrt.-nek!