Renault Megane GrandCoupé 1.3 TCe teszt – a középkategória szinonimája
Középkategória – gondolom mindenkinek megvan a kifejezés, de jobban belegondolva, mikor hallottuk utoljára? Valahogy eltűnt. A marketingesek irtják, a kereskedésekben inkább valami hangzatosabb szófordulattal próbálják meg eladni az autót, de még a hétköznapi hirdetésekben sem találkozunk vele. Mérettől, felszereltségtől, szegmenstől függetlenül a kisautótól a kompaktig, a belépőtől a prémiumszintig, a családi SUV-től a crossoverig számos módon tudunk pozicionálni egy típust, csak sokszor épp a nagy gyűjtőfogalmakat felejtjük el. Mindazonáltal, ha most valamiért egy autós fogalomtárat kéne készítenem, a középkategória mellé egészen biztosan a Megane kerülne szemléltetésképp.
Ugyanakkor ez az érzés nem nagy újdonság, hiszen szám szerint ez már az ötödik Megane tesztünk, legalábbis ami a jelenlegi generációt illeti. Volt már nálunk Berline, Grandtour, GrandCoupé, dízel, szívó benzines, alacsonyabb és magasabb felszereltségű, az 1.3-as TCe erőforrást viszont most volt lehetőségünk először kipróbálni. Ám mivel a macskát sem a farkánál fogjuk meg, ezért – szokásunkhoz híven – kezdjük inkább az általános ismerkedéssel.
Közel két és fél éve találkoztam először a negyedik generációs Megane ferdehátú változatával és azóta is azt vallom, hogy arra az autóra jó ránézni, annak ellenére is, hogy a kialakítása bizony hátrányokat is szült. Ez így szinte egy az egyben ráhúzható a GrandCoupéra is, aminek amúgy már az elnevezése is hordoz kérdőjeleket magában. Az a tény ugyanis, hogy kupénak hívják, miközben láthatóan egy lépcsőshátú szedán, rögtön megvilágosítja számunkra, hogy itt bizony valami turpisság van. Nem kell persze olyan óriási dolgokra gondolni, egyszerűen kicsit alacsonyabbra vették a tetővonalat, meg rövidebbre faragták a fenekét, így az átmenet nem olyan szembetűnő, legalábbis bizonyos szögekből. Ebből mondjuk éppen az:
Sokan és sokat rugóztak már az elnevezésen, de ez inkább csak érdekesség, semmit nem von le a Megane ügyes dizájnjából, nagyon rendben van az összkép. A vonalvezetés finom, a széleken kicsit kiugró, befelé haladva kissé homorúvá váló alsó lökhárító látványos, a domborulatokkal tarkított motorháztető pedig lendületet ad a frontnak. Külön öröm, hogy a hátsó lámpákat itt is sikerült szépen összehozni, ugyan az ötajtósnál kicsit fajsúlyosabb a megjelenése, azért a GrandCoupénál is kellemes karaktert ad az autó farának. Ami egyébként meglehetőségen magasra lett tolva a már említett szebb átmenet miatt, ennek eredményeképp a hátsó kilátás nem éppen a legideálisabb.
Odabenn mintha csak egy buborékban lennénk, elöl miden szellős, a velúr-bőr ülések kényelmesek, mindenütt korrekt minőségű, de alapvetően egyszerű anyaghasználat jellemző. A Berline és a GrandCoupé tengelytávja közt cirka 4 centiméter a különbség, és bár ez nem tűnhet nagy differenciának, a hátsó lábtér méretén azért érezhető. A csomagtérajtó az utastérből, valamint kártyáról is nyitható, remek megoldás, hogy nem csupán résnyire, hanem teljesen fel is nyílik, és ugyan a nagyobb dobozokat macerás lehet bepakolni, a perem legalább kellően alacsonyan van, ráadásképp az 503 (bővítve 907) literes űrtartalom is elegendő.
Az Intens felszereltség tisztességes, hiába nincs teljes tablet a középkonzolon, a 7 colos navigációs érintő is elég, ugyan a kamera kimaradt, hátsó radart legalább kapunk. Aki szeretne ennél kicsit többet, az választhatja a 8.7 colos álló kijelzőt is, de akár Head up Displayt is kérhet, ebben az esetben azonban a Full LED fényszórókat magában foglaló Techno prémium és a Multimédia csomag további 500 ezer forinttal növeli meg a végösszeget a konfigurátorban. De ne azt nézzük, ami nincs, hanem inkább azt, ami van!
Az első ülésfűtés mellett kormányfűtés is jár, az ajtókon található dekor hangulatvilágítást is kapott, a műszerfal fő egysége digitális, az indítás nyomógombos. Az automata fényszóró mellett az esőérzékelő is a felszereltség részét képezi, biztonsági szempontból lényeges a sávtartásra figyelmeztető asszisztens, a vezető/utasoldali/oldallégzsák, illetve az ostorcsapás ellen védő fejtámlák.
Esetünkben a legnagyobb változást az 1.2-es motor leváltása jelenti, helyét ugyanis a Nissan és a Mercedes-Benz hathatós közreműködésével megalkotott 1.3-as TCe vette át. A négyhengeres turbós benzines a GrandCoupé esetében két teljesítményszinten érhető el (115/140 LE), tesztalanyunkba a 140 lóerős változat került. Az 1.6 szívó benzin SCe, valamint a 130 lovas dízel lekerült a palettáról, utóbbi a 115 lóerős Blue dCi-nek adta át a stafétát.
Az új fejlesztés egyébként kimondottan lelkes, alul hibátlanul húz, a 240 Nm-es nyomatékcsúcs már 1600-as fordulatnál megérkezik. A Multi Sense móldválasztóját Sport-ba állítva a gázreakció még élénkebbé válik, magam sem hittem el, de ez az 1280 kilogrammos tepsi a zöldnél egy pillanatnyi elforgás után úgy kilőtt, mintha kötelező lett volna. Ugyanakkor felül már ésszerűbb, viszont így is kellő erőtartalékokkal rendelkezik, a 9.7-es sprint is elegendő, a 200 km/órás maximális sebesség szintén. A vegyes fogyasztást 6.4 literben határozták meg, ez inkább országúton tartható adat, az átlag valahol 7.5 liter körül van. Az erő, gyorsulás, fogyasztás hármasát nézve az 1.3-as TCe-nek sikerült felülmúlni az egyébként szintén kellemes előd tudását.
A vezetési érzetnek azonban van még néhány fontos összetevője, ilyen többek között a hatsebességes manuális is, ami egy egész jól kapcsolható, közepesen hosszú fokozatokkal rendelkező, a motorhoz abszolút illő váltó. A kormányzás kezdetben némileg könnyűnek érződik, de a Megane-nál ez a kicsit idegeskedő-túlszervózott hatás már nem új, hosszabb távon simán szokható, a pontossággal pedig nincs gond. Az elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros futómű erős pontja a Renaultnak, hibátlanul hatástalanítja az úthibákat, a rugózás is kellemes, egy-egy hitványabb minőségű útszakaszon is meglepően komfortos módon haladtam át vele. Mindezek ellenére magasabb tempónál megőrizte a megfelelő stabilitását.
Az ismeretek tudatában térjünk vissza dióhéjban a kezdeti felütéshez, miszerint miért is a Megane a középkategória egyik mintapéldája? Gyakorlatilag minden megvan benne, amire az átlag felhasználónak szüksége lehet, kellemes megjelenésű, kapott egy egész ügyes motort, ráadásul még az ára is az elfogadható szinten maradt. Ugyanis az 1.3 TCe 140 lovas változatának, Intens felszereltségi szinten (Komfort Médium csomag és bőr-velúr ülés nélkül), listaáron 6.35 millió forint a vége, amiből különböző akciókat igénybe véve vélhetően még akár több százezer forintot is lefaraghatunk és ez így már egy egész tisztességes ajánlattá is válhat.
A tesztlehetőségért köszönet az Autó Triplex Kft.-nek!
Teszt | fotók: Bense Róbert
Töltsd fel, add el, vedd meg – próbáld ki te is az autotveszek.hu-t!
