Peugeot 308 1.2 Allure teszt – A Peugeot új iránya

A Peugeot időről – időre megújítja modelljei formavilágát, és teljesen új dizájnokkal rukkol elő. Gondoljunk csak a 90-es évek végére, amikor a frissen megjelent 206 -os modellel egy olyan stílust indított el, ami nagyjából egy évtizedre meghatározta a márka arculatát. A változás és a formai megújulás azóta is kíséri az oroszlános márka modelljeit, most a harmadik generációs 308-ast kaptuk meg tesztelésre, amely jócskán hordoz magán újdonságot.

Az új 308 a Stellantis EMP2 platformjára épül, ami a csoporton belül azoknak a közepes és nagyobb méretű autóknak nyújt alapot, amelyek keresztben elhelyezett motorral, első vagy összkerékhajtással rendelkeznek. Ugyanerre az alapra készül a legújabb Opel Astra, a Peugeot 3008, vagy a nemrégiben tesztelt DS 4 is.

A Peugeot 308 új színt visz a kompakt kategóriába, megjelenésével, kényelmével feladja a leckét a konkurenseinek. Az óriási szemfogakra emlékeztető nappali menetfény – index kombinációjú világítótestek, és a hatalmas, fémes hatású hűtőmaszk tekintélyt parancsol, és egyben uralja az autó frontját, melyen először jelenik meg a Peugeot megújult, oroszlánfejes emblémája. Az immáron pajzs alakú keretbe foglalt új logó váltja az egészalakos oroszlánfigurát, ami oly sokáig ékesítette a francia gyártó modelljeit. A fő lámpatest alapáron LED-es, a magasabb felszereltségű kocsikkal pedig mátrix LED technológiás fényszóró kérhető. Az autó sziluettje sportos, elődjéhez képest pedig nagyot nőtt, immáron 4367 mm hosszú, 1859 mm széles, 1441 mm magas. Arányai teljesen megváltoztak, így 11 centivel lett nyúlánkabb, és két centivel alacsonyabb az autó. A hosszabb karosszériával a motorházfedél közelebb került a vízszinteshez, a sárvédők domborításával az új Peugeot 308 elődjéhez képest jóval magabiztosabb megjelenéssel bír. A karosszériát már-már szinte kötelezően egy hátsó spoiler zárja, míg szintén vagány részlet a LED-es hátsó lámpák, és az őket összekötő fényes fekete betét.

Az utastérben otthonos hangulat és nem mindennapi kényelem várja az utasokat. Az i-Cockpit kezelőfelület már az alapváltozatban is digitális műszeregységet kapott, amely a legjobban felszerelt kivitelekben 3D megjelenítést alkalmaz, nekem most be kellett érnem a hagyományos változattal. Az új fedélzeti rendszer meglepően gyors, okostelefonokhoz hasonló élményt nyújt, ráadásul már nem csupán egy, hanem két kijelzőből áll. A fő képernyő 10 colos, függőlegesen áll a műszerfal közepén és a már megszokott funkciókat találjuk rajta: fűtés-szellőzés, ülésfűtés, rádió, navigáció, telefonos kapcsolatok, és mindenféle beállítási lehetőségek. Közvetlenül alatta, ferdén megdöntve van egy keskenyebb, a felette levő képernyővel megegyező szélességű, tapipados sáv, amely programozható, így ide az általunk leggyakrabban használt funkciók vezérlőgombjait helyezhetjük el. Aki előnyben részesíti a fizikai gombokat, az választhatja az alapkivitelt, ahol a középső kijelző alatt hagyományos nyomógombokat alkalmaztak. A vezető helyzete optimális. Modern, ergonomikus és sofőrcentrikus a beltér, sötétben 8 féle színű hangulatvilágítás közül állíthatjuk be a nekünk tetszőt. A kisméretű kormány kiválóan kézre esik, viszont én nem tudtam úgy beállítani magamnak az ülés-kormány magasságot, hogy a volán felső része ne takarjon bele a műszeregységbe, és kiszálláskor se akadjon be a lábam a kormány alsó részébe. Az előző szériához képest a karosszéria méretnövekedéséből a hátsó lábtér profitált leginkább, egy 180 centi magas sofőr mögött is marad hely a kényelmes utazáshoz.

A csomagtartó 412 liter térfogatú, ami kifejezetten öblösnek számít az alsó-középkategóriában.

A motorháztető alatt az általam már többször próbált 1,2 literes 130 lóerős PureTech erőforrás dobog, amit jelen esetben egy 6 sebességes manuális váltóval kombináltak. Most sem kellett csalódnom a hajtásláncban, a kis hengerűrtartalom, és a három henger ellenére meglehetősen dinamikusan mozog a közel 1,3 tonnás autó, miközben a fogyasztása változatos körülmények között is jóval 7 liter alatt tartható. A futómű kiválóan szűri az úthibákat, ennek ellenére határozott viselkedésű, menet és gördülési zaj alig hallatszik, a kormányzás pontos.

Mint mindig, most is a végére hagytam a kényes témát, az árazást. A mostani egyre nehezedő autópiaci helyzetben nehéz meghatározni, hogy mi számít jó ár-érték aránynak, hiszen az árak szinte hónapról hónapra növekednek, de a konkurens típusokhoz hasonlítva azt gondolom, hogy a 7 190 000 Ft.-os alapár jelenleg elfogadhatónak tűnik. A második felszereltségi szintet jelenő Allure tesztautónk, további extrafelszereltségekkel alaposan felszerelve nagyjából 8,8 millió Ft.-ért vihető haza a konfigurátor szerint.

 

Teszt/fotók: Bitó László

Kövess minket Te is!

YouTube:
tesztelok.hu csatorna

Facebook:
https://www.facebook.com/tesztelok.hu

Instagram:
https://www.instagram.com/tesztelok.hu/