Opel Corsa F 1.2 Turbo GS-line teszt – Corsa, oroszlán aszcendenssel
Gyakorlatilag a General Motors által sorozatgyártásra készre fejlesztette a Corsa E utódját, amikor 2017-ben átrendeződtek a viszonyok, és az évek óta anyagi problémákkal küzdő Opelt felvásárolta a francia PSA-konszern. Ekkor eldőlt, hogy az az autó nem kerülhet gyártásba. Ennek többek között jogi okai voltak, hiszen a GM-nek fizetni kellett volna minden átvett műszaki tartalomért. Két évet kapott a fejlesztőcsapat, hogy az új tulajdonos, a PSA új CMP (Common Modular Platform – közös moduláris padlólemez) platformjára létrehozza az új F Corsát. Ez az első teljesen új személyautó az Opeltől, amióta a márka francia tulajdonoshoz került.
Az Opel 1982-ben dobta piacra az első generációs Corsát, ami a gyártó névadási stratégiája szerint a „Corsa A” jelölést kapta, azóta a tipus a német gyártó kínálatának egyik alapmodellje, a már több mint 13 millió példányban értékesített városi kisautó.
A kizárólag ötajtós karosszériával kapható új hatodik generációs Corsa mutatós, megtalálhatók rajta a jellegzetes Opeles vonások, de azért nem annyira látványos, mint a vele iker Peugeot 208-asé. A 406 centiméter hosszú, az elődjénél nyúlánkabb, és laposabb újdonság erősen az aktuális Astrára hajaz, megtalálhatóak rajta a németes, már szinte unalmasan letisztult formák. Elölnézetből megtévesztésig hasonlít az egy mérettel nagyobb testvérére, hátsó háromnegyed nézetből pedig, a jellegzetes rajzolatú világítással, a vagány tetőspoilerrel, és az oldalajtók lemezeinek hajlításával, jól beleillik a márkaarculatba.
A tesztautót megpillantva kimondottan örültem, hogy végre egy „színes” autót kaptunk kipróbálásra. Az Orange Fizz névre keresztelt narancssárga ráadásul az egyetlen alapáras szín a választhatók közül, csak az eltérő színű tetőért kérnek felárat. Az élénk fényezéssel remek kontrasztot alkotnak a feláras 17” fekete-polír felnik, a hátsó diffúzor utánzat, és a sötét hátterű első-hátsó lámpatestek. A GS Line és az Elegance felszereltég alapáron elöl-hátul LED lámpás, a fényszórók opcióként adaptív LED mátrix egységek, feláruk 160 ezer forint.
Ha már a lámpatesteknél tartunk, a Corsa először kapja meg azt az adaptív, vakításmentes, teljesen LED-es világítást, ami az Opelnél IntelliLux névre hallgat. Ezáltal a normál körülmények között csak drága prémiumautókhoz kapható világítástechnika a kompakt kategória után megjelenik a kisautók szegmensében is. A LED mátrixvilágítás fényszórói automatikusan és folyamatosan állítják a fénykévét a mindenkori közlekedési helyzethez és környezethez, az előrébb haladó, illetve szembejövő járműveket „körülvilágítva”, távfénye állandóan a lehető legjobb világítási és látási viszonyokról gondoskodik, ezáltal ez egy fontos biztonsági előrelépés. 80 km/h sebességnél 30–40 méterrel messzebbről látja meg az út menti akadályokat az autós, mint a hagyományos halogén- vagy xenon tompítottal, ezáltal másfél másodperccel több ideje van reagálni, például az útra hirtelen lelépő gyalogosra. A LED-es mátrixvilágításnak jelentősen hosszabb az élettartama a halogén- és xenon fényszóróénál. Mozgó alkatrészei nincsenek, csak az egyes fénydiódák kapcsolódnak be vagy ki, ez a tartósság javára válik, és messze meghaladja a jármű élettartamát.
PSA alapok ide, vagy oda, a Corsa belül is jellegzetesen Opel maradt. A műszerfal légiessé, széltében tágasabbá teszi a belteret, a kezelőszervek kevésbé futurisztikusak, mint testvérében, a 208 -asban. Az általános minőségérzet jó, de a Peugeottal ellentétben itt szinte csak a műszerpult tetejét borítja puha anyag, a többi felületet kemény, de ízléses, színre fényezett elemekkel borították, a GS Line mutatós piros csíkot is kap műszerfalára. A kormány az átlagostól kissé vastagabb, alul lecsapott ívű, kormányfűtéssel ellátott, nagyon jó fogású darab, stílusos a fém pedálsor, és a fekete tetőkárpit is. A médiarendszer menüje a PSA testvérekéhez hasonlóan kusza, két menüpontot is egyformán audio beállítások ikonnal jelöltek: az egyikben a rádióadókat, a másikban a hangzás beállításait állíthatjuk be. Mindenképpen pozitívan értékeltem, hogy a fűtést-szellőzést hagyományos fizikai tekerőgombokkal állíthatjuk, nem vették át a franciák menüből állítható rendszerét.
A helykínálat megfelel a kategória átlagának, a sportülések nem csak mutatósak, de kényelmesek is. Hátra a beszállás a szűk ajtó, és a magas küszöb miatt nehézkes, és a helykínálat is 170 cm. alattiaknak, vagy gyerekeknek ajánlott. A csomagtartó térfogata alaphelyzetben 309, ledöntött ülésekkel 1081 literes.
Az, hogy az autó félig német, félig francia, azt is jelenti, hogy a platformon túl a motorcsalád és váltók is közösek a konszerntársakéval. Benzines fronton csak háromhengeres, 1199 köbcentis motorokat kapott a Corsa. A legkisebb 75 lóerős szívómotor, míg a 100, és 130 lovas változatok turbófeltöltőt is kaptak. Tesztautónk a középső, 100 lóerős motort kapta, hatsebességes kéziváltóval, ami optimális választás lehet. 205 Nm nyomatékával már nagyon élhető, élénken, jól mozgatja az autót, nulláról 100 km/h -ra a gyorsulása 10 másodpercen belüli. A futómű kellemesen feszes, amely keményebb, sportosabb, jobb az egyenesfutása a Peugeot-Citroen-DS-rokonokénál.
A morgós, boxermotorhoz hasonlító motorhang miatt gyorsításkor élmény magasabb fordulatra pörgetni a motort, a kormányzás pontos, közvetlen, a kanyargós utakon elemében érzi magát az autó. Egyetlen negatívummal találkoztam a vezetés során: a pedálsor feletti burkolatba pedálváltáskor gyakran beakadt a cipőm, látszik, hogy nem 45-ös lábú sofőrre tervezték a lábteret.
A kipróbált autó a teszt időpontjában még nagyon új volt, mindössze 200 km-t futott, így pontos fogyasztást nem tudtam mérni, a kijelző vegyes használattal 7.5-8 liter között mutatott.
Az új Corsa alapára egy bevezető akció keretében 3 999 000 Ft., a GS Line felszereltségű tesztautó az árlista másik végén helyezkedik el, különböző extrákkal akár 7 millió Ft. közelébe is konfigurálható.
A tesztlehetőségért köszönet az Opel Fábián-nak
A tesztautókat Lotus Cleaning termékekkel takarítjuk és ápoljuk!
Teszt/fotók: Bitó László
